×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
8 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

A Studium-lakások odaítélése nem szatmári emberek döntése volt

2017.10.05 - 09:34
Megosztás:
A Studium-lakások odaítélése nem szatmári emberek döntése volt

Nem jellemző a mai világban az, hogy támogatást kapjon egy közösség anélkül, hogy egyáltalán kérte volna. A mi esetünkben a Studium Alapítványnál figyeltek fel arra, hogy Szatmárról sok orvostanhallgató jut be a MOGYE-ra, szakorvosokká is válnak, de kevesen térnek haza, ezert itt, nálunk szükség van a fiatal rezidenseknek és színészeknek nyújtott segítségre pályakezdéskor. Négy évvel ezelőtt segítségünkkel telket vásároltak az épülethez, helyi mérnökre is szükség volt, építési engedélyek megszerzéséhez kellett segítséget nyújtanunk stb. Az átadási ünnepségről szóló beszámolókban nem jelent meg, hogy hiába lett volna a jó szándék és hozzá a jelenlegi magyar kormánytól juttatott anyagi támogatás, ha a helyiek nem segítenek. 300 km-nyi távlatból nehezen lehet ilyesmit véghezvinni.

Egy ugyanilyen épület Sepsiszentgyörgyön mar elkészült, ott a városi és a megyei tanács adományozta a telket és az infrastruktúrát.

A mi esetünkben az előző városvezetés idejében elindított procedúrához semmilyen politikai segítséget nem kaptunk (pedig nagy szükségünk lett volna rá!), csak a helyi vállalkozók segítségére lehetett számítani, azokéra, akik amúgy is mindig támogatói a helyi rendezvényeknek stb. Éppen ezert ideje nekik is köszönetet mondani. Karitatív célú épület készült, ezért senki nem akart ezen nyerészkedni. Köszönet illeti tehát a Bocons Kft.-t, Kiss Szabolcs mérnököt (az alapítvány egyetlen hivatalos helyi megbízottja), a konyhabútor-tervezésért a Fiesta Kft. munkáját, valamint a Dom vendéglő tulajdonosát. Fénykép a tulajdonképpeni segítőkről nem készült, szalagvágós fotó pedig már jelent meg. Munkaidőben ezen évek alatti közbenjárásaim miatt megváratott pácienseimnek is köszönöm a megértésüket.

Az átadás után a Studium Alapítvány kérésére megalakult egy szatmári bizottság a bejövő pályázatok elbírálására. Tagjai felelős döntéseket hozó emberek, természetesen azok a szatmáriak, akik ezt az ügyet a kezdetektől segítették, illetve akik a szatmári egészségügyet támogatták, valamint a színházunk főtámogatói.

10 pályázat érkezett a 7 lakásra, ezekből 5 lett a szatmári bizottság által jóváhagyva. A pályázati feltételek világosan fel vannak tüntetve az alapítvány honlapján, és mi ezeket komolyan is vettük. Nem az volt a ház megépítésének a célja, hogy azt egyből meg is töltsük, akár olyan jelentkezőkkel is, akik nem felelnek meg a kritériumoknak. Nem kívántunk precedenst teremteni már a kezdettől fogva a saját varosunkban arra, hogy olyanoknak ítéljük oda a támogatást, akik jól szituáltak.

 

Elfogadtuk tehát az utóbbi 2 évben végzett fiatal rezidensek és az egyetlen színész-magyartanár házaspár jelentkezését. Nem láttuk logikáját annak, hogy a hamarosan lezajló versenyvizsgák lejárta előtt az alapítvány a lakásokat már ki is ossza, ezért vállaltuk 2 lakás üresen maradásának a költségeit, amíg azok, akiknek épült, elfoglalják posztjukat.

Az eddigi évek során is voltak helyi, kollaterális fizetnivalók az ügy érdekében, melyekről az alapítványnak nincs is tudomása, és nem is kerülnének itt sem, utólag megemlítésre, csakhogy: számunkra meglepetésszerűen és értelmetlenül az alapítvány vásárhelyi kuratóriuma a megkérdezésünk nélkül az általunk fenntartott 2 lakást is kiutalta, mégpedig úgy, hogy nem vette figyelembe saját kritériumait. Hiányos volt az egyik dosszié, 2 esetben a bérezés, egyik esetben a korhatár nem felel meg a kiírásnak, illetve kizáró szempont volt a szatmári bizottság szavazásakor az is, hogy egyik esetben az utólag pályázatot nyert 43 éves főorvosnő családja 2 emeletes házzal is rendelkezik a belvárosban. Kérdésünkre, hogy dísznek voltunk-e felkérve, ha a megkérdezésünk nélkül mégis másként döntöttek, azt kaptuk válaszul, hogy így is az itthon maradásban segítjük az illetőt, és annak a pályázónak, akinek mi szavaztuk meg helyette a támogatást, fizetni fogják a lakbérét, amint elfoglalja az állását Szatmáron.

Mi most is úgy látjuk, hogy azokkal a fiatalokkal szemben nem volt ez a döntés korrekt, akik továbbra is albérletben laknak, de jóérzésből le sem adták a pályázatukat, mert látva a kritériumokat a korhatár vagy a magasabb bérezésük miatt nem akarták elfoglalni a helyet azoktól, akiket ez jobban megilletett volna. Ezért került megírásra ez a beszámoló, mert a saját városunkban elejét akarjuk venni egy félreértésnek, mely az orvosok körében már elindult: mégsem szatmári emberek döntése volt tehát a pályázatok elbírálása! Ilyen körülmények között mi nem vállaljuk tovább a megbízatást!

Az analóg helyzetű szentgyörgyi bizottság döntése a vásárhelyiekkel szinkronban történik, mivel ott nagy segítséget nyújtott a városi vezetőség. Úgy véljük, hogy ez nálunk még inkább helyénvaló lett volna, ugyanis az itteniek nem közpénzekből segítették ezt a projektet, hanem a magánszféra saját forrásaiból. Nem bagatellizálnám el ezt a segítséget, ugyanis mindenki tisztában van vele, hogy mivel jár például egy építkezés engedélyeztetése. Ebben az esetben 8 hónap munka volt!

Köszönettel a Studium Alapítvány ötletéért és a jelenlegi magyar kormány támogatásáért, kívánunk a további munkához jó egészséget, sok támogatót!

 

A szatmári bizottság nevében,

 

Dr. Leiher Nóra