A sváb identitásról

Magyar ajkú sváb vagyok. Minden felmenőm sváb volt, nagyszüleim még beszéltek svábul, de — és itt az első megjegyzésem — nem teljesen önként váltottak magyar nyelvre. Anyai nagyanyámat például megfenyegette az orosz katona, hogy lelövi, ha svábul beszél, a sváb nyelvű imakönyvét pedig a saját konyhája tüzébe vetette. Két fia odamaradt Oroszországban, anyám pedig úgy menekült meg, hogy egy egész éjszaka kint lapult a hóban, amíg az orosz katonák felhagytak a keresésével. Ilyen dolgok után nem csoda, hogy apám évtizedekig nem merte bevallani, hogy Németországban volt katona. A pap a templomban csak magyarul misézhetett, tehát valahol rá voltak utalva, hogy elmagyarosodjanak. Bennem kisiskolás koromban tudatosult, hogy sváb vagyok, amikor magyar tagozatra jártam, és a párhuzamos román osztályban tanító Grebur bácsi átvitt a román osztályba, mondván, hogy egy sváb gyerek, ha már nem járhat német iskolába, legalább az ország nyelvét tanulja.

A második megjegyzésem a Hölczli úr kijelentésére vonatkozik, miszerint „nem katasztrófa, ha eltűnik a sváb nyelv”, mondja. Hát nem katasztrófa, eddig sem haltunk bele, de nem jó. Mert nagyon sok sváb származású ember van, aki azért nem vallja magát svábnak, mert nem tudja a nyelvet. A német templom is zsúfolva lenne, ha minden sváb odamenne. És újra a saját bőrömön tapasztaltakat írom le. A kilencvenes évek elején ki akartunk vándorolni Németországba. Minden papír rendben volt, amikor nyelvvizsgára hívtak Temesvárra, a német konzulátusra. Kérték, hogy beszéljek svábul. Mondtam, hogy németül tanulok, de svábul nem tudok. Erre azt felelték, hogy akkor én egy olyan német vagyok, aki elvesztette az identitását. Akkor ez nagyon rosszulesett, és ezek szerint az identitáshoz kell a nyelvismeret. Hiába vallom én magam Németországban németnek vagy svábnak, ha nem tudok beszélni.

A harmadik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy „nem az számít, ki a sváb és ki a magyar, hanem ki az aktív és ki a passzív”. Nem értem, akkor minek a Német Fórum, minek a magyar pártok, ha csak aktív meg passzív ember van. Szerintem a Német Demokrata Fórumnak az a tisztje, hogy összefogja a környék sváb kisebbségét, és annak az érdekeit képviselje különböző szinteken, függetlenül attól, hogy aktív vagy passzív az a sváb. Ugyanúgy a magyar pártok is a magyarjaikét. És, mint az elmúlt évek példái mutatták, fogjunk össze, ha szükséges, de az identitásunkat próbáljuk megőrizni, ameddig lehet.

Rebel Erzsébet