A szabadságharc vértanúira emlékeztek

„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” — Széchenyi gondolta jegyében emlékeztek a vértanúkra.

„Zaklatott és mozgalmas, ezeréves Kárpát-medencei történelmünk jelzőbójákkal van tele. Ezek a jelzőbóják nevek — a hét vezéré, az első felelős magyar kormány tagjaié, a tizenhárom aradi vértanúé, Nagy Imréé… Mind tragikus hősök voltak, de ezek a névsorok bátor tettekre emlékeztetnek bennünket” — fogalmazott ünnepi beszédében a szatmárnémeti Demokrácia Központ irodavezetője, Csókási-Budaházi Attila az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szatmári szervezetének tegnap délutáni rendezvényén. Felidézte azt is, hogy az aradi megtorlás 1849 október 25-én tovább folytatódott Kazinczy Lajos ezredes, a nagyszőlősi hős kivégzésével, Lenkey János tábornokot pedig nem kellett kivégezni — elborult elmével, az aradi vár börtönében halt meg. „De ezen a napon nem csupán az aradi vértanúkra emlékezünk, hanem arra a ritkán emlegetett, 100 magyar tisztre is, akiket Haynau felségárulás miatt végeztetett ki. És emlékezünk a névtelen közemberekre, akik szántottak és harcoltak, hiszen ők is megszenvedték a megtorlást” — mondta Csókási-Budaházi Attila. Ezt követően Lázár Vilmos tábornok feleségéhez szóló búcsúlevelét olvasták fel — a végtelenül egyszerű és mélyen emberi gondolatok, épp ilyetén mivoltuk miatt, 167 év távlatából is meghatóak.

A székházbeli megemlékezést követően a résztvevők a vasútállomás melletti református temetőben lévő Kossuth-emléksírhoz vonultak, ahol koszorúkkal és mécsesekkel rótták le kegyeletüket az aradi tizenhárom és a szabadságharc minden vértanúja előtt, majd a Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget a rendezvény.