A szakoktatás jelentheti a jövőt?

Nagy vihart kavart Nagykárolyban az, hogy az elméleti líceumtól elvettek egy kilencedik osztályt. Az érvek-ellenérvek össztűzébe kerülve Kovács Jenő polgármestert is megkérdeztük.

Nem csitulnak a kedélyek és nem csillapodnak az indulatok sem annak kapcsán, hogy a Nagykárolyi Elméleti Líceumtól elvették a magyar tannyelvű filológia szak indításának lehetőségét a következő tanévben. Az iskola pedagógusai és igazgatója szerint szándékosan tettek nekik keresztbe a tanfelügyelőségen, mindenféle statisztikákra hivatkozva, mely szerint még a tíz diák sem lett volna meg az induló filológia szakon. Ezzel szemben ők rendelkeznek egy aláírt listával, melyen 33 diák neve szerepel, akiket szüleik az elméletibe szántak. Az iskola képviselőjének részéről az is elhangzott, hogy a tanfelügyelőség a szakoktatás előtérbe helyezését szorgalmazza, s ezért vágták le tőlük a filológia osztályt. A csöppet sem egyszerű helyzetről Kovács Jenő polgármestert is megkérdeztük. Kovács előrebocsátotta: véleménye okán biztos nem lesz népszerű a pedagógusok körében.

„Én úgy gondolom, hogy senkitől nem vettek el semmit, hanem a helyzet az, hogy nincsenek megelégedve az elméletiben sem a tanárok, sem az igazgató. Viszont valószínű, hogy ugyanúgy panaszkodik a Kalazanciban az igazgatónő, s tudtommal nincs megelégedve sem a Bărnuţiu, sem pedig a Maniu középiskola igazgatója. A valós helyzet az, hogy az igazgatók harcoltak az osztályokért, hogy a tanáraiknak legyen hol tanítani. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyerekeken volt itt a hangsúly. Engem már tavaly is értek vádak azzal kapcsolatban, hogy nem támogattam egyik vagy másik iskolát, de én azt mondom most is, hogy ez nem az én tisztem: nem a városnak, nem a helyi tanácsnak kell az osztályokat elosztania, nem a mi feladatunk eldönteni, hol mennyi osztály induljon. A véleményemnek viszont korábban is hangot adtam, s ehhez ma is tartom magam: amellett, hogy évről évre kevesebb a gyerek, egyre több a roma származású gyermek a magyar osztályokban. Ezeket a gyermekeket nehéz kezelni és oktatni, s ez nagyon komoly gond. A másik probléma, hogy ideje lenne azt az arányt megváltoztatni, hogy a gyermekek több mint fele elméleti képzésben részesüljön, s ne szakmát tanuljon. A fejlett országokban a gyermekek minimum hetven százaléka a nyolcadik osztályt követően szakmát tanul, s ha kedvet érez hozzá, akkor elvégzi a líceumot is, vagy pedig szakközépiskolába megy. Ez a helyzet. Ne vezessük félre a szülőket, s ne ígérjük azt, hogy ha a gyerekük egy elméleti osztályt elvégez, akár filológia, akár reál szakon, majd egy egyetemi diplomával könnyen elhelyezkedik. Ez sajnos az esetek jelentős részében nem így történik. Ha körülnézünk, a szűkebb környezetünkből is nagyon sok példát tudnánk sorolni olyan fiatalokról, akik egyetemi diplomával a zsebükben munkanélküliként vagy korántsem a végzettségüknek megfelelő szakmában elhelyezkedve dolgoznak. Azt már nem is említem, hogy ha egy cég vagy befektető megtelepedne nálunk, az is elsősorban a szakképzett munkaerőt keresi, s lássuk be, ebben hiányt szenvedünk. Nézzük meg, mi történik külföldön. A duális oktatás előtérbe helyezésével, a szakképzés támogatásával próbálnak gazdasági tőkét kovácsolni a tőlünk nyugatabbra élők. Nem lehet folytatni azt a tendenciát, ami nálunk működik, hogy sorra termeljük ki például a közgazdászokat, holott már az a munkaerőpiac is jelentősen telítődött. Szakmunkások kellenek, s higgyék el a szülők is, hogy nem azt a nehéz fizikai munkát jelenti mindez, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Nem kell sem szégyellni, sem félni a szakképzéstől, hisz sok esetben egy jó szakember többet keres, mint egy diplomás. Azt mondom, hogy ez a nagy sírás-rívás, ami itt az osztályok megszűntetése okán kialakult, nem veszi figyelembe a valóságot. A valóság pedig az, hogy egyre kevesebb a gyerek, nem lesz annyi osztály, mint régen se filológia, se reál szakon, és egyre több gyereket kell a szakoktatás felé irányítani, akár tetszik ez az igazgatóknak és pedagógusoknak, akár nem. Ezt ki kell mondani, erről beszélni kell, mert a polgármesternek az a dolga, hogy jelezze, figyelmeztesse a szülőket, tanárokat, hogy mire van szüksége a városnak a haladáshoz. Nem a magas szintű oktatás ellen vagyok, s nem azt mondom, hogy ne menjenek egyetemre a fiatalok, de azzal is tisztában kell lenniük a szülőknek, hogy hiába küldik diplomagyár szinten működő egyetemekre a gyermekeiket, sajnos csak a diplomás munkanélküliek táborát erősítik majd, minden jószándék ellenére. Aztán a gyerek, a diplomával a zsebében elmegy Németországba bébiszitternek vagy máshova egy farmra dolgozni. Sajnos ma ez a reális helyzet, akár tetszik, akár nem.”

Tőtős Tímea