A szárazföldi haderők napja

A történelem során számtalan sereg, hadászati és belügyi egység választotta védőszentjéül Szent Györgyöt — az ő szellemi védnöksége alatt áll a Szatmár Megyei Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség is, de a három fegyvernemből álló román hadsereg legjelentősebb része, a szárazföldi haderők is.

Tegnap őket ünnepelték országszerte, hol látványosabb parádéval, hol csak egyszerű, párperces koszorúzással, mint Szatmárnémetiben is. A román katona emlékművénél a szatmári 52-es Tisza Utász-Zászlóalj tagjai, a város és a megye vezetősége hajtott főt mondhatni teljes érdektelenség közepette, a járókelők épp csak egy pillantást vetettek a szobor irányába, de szinte senkiben nem támadt akkora kíváncsiság, hogy megállásra bírja útja közben. Sic transit gloria mundi (Így múlik el a világ dicsősége), gondolhatták keserű szájízzel az utászok — mert bár igaz ugyan, hogy Románia NATO-felvétele óta több mint 40 000 román katona fordult meg a hadműveleti színtereken (a legtöbben Afganisztánban), ahol becsülettel megállták a helyüket, s az is igaz, hogy az ország következetesen tartja magát a 2016-os varsói NATO-csúcson tett vállalásaihoz, és évente bruttó hazai terméke (GDP) 2%-át a védelem költségvetésére fordítja, de hol van ez a régi (30 évvel ezelőtti) dicsőséghez képest, amikor még 400 000 aktív katonája, 6 millió tartalékosa, 3000 tankja és csaknem 1000 harci repülőgépe volt a hadseregnek, s a nyolcadik legnagyobbnak számított Európában, a 17. legnagyobb volt a világon? Jelentősen — mélyrepüléssel — visszaestünk a világranglista 57. helyére, s a román hadsereg aktív részének ma körülbelül 73 000 harcra kész és 80 000 tartalékos katonája van.