A szatmári sváb konyha összetevőit kutatják

A gyökereket megkeresni, ugyanakkor bemutatni a németországiak számára a partiumi mindennapokat — ezzel a céllal látogatott Szatmár megyébe a dr. Rudi Holzberger vezette csapat. Dokumentumfilmet és újságcikkeket hoznak létre mindabból, amit láttak, megtapasztaltak.

Látogatásuk során a mezőfényi születésű Stefan Gnandt képzőművész volt a „magyar hangjuk”, az ő segítségével beszélgettünk a németországiakkal.

Holzberger úr édesapja mezőteremi volt, ott született, majd katona volt a Waffen-SS keretében. A második világháború végén amerikai fogságba került. Akárcsak más Szatmár megyéből érkező svábok, ő is egy olyan térségbe került, ahol legalább száz másik szatmári sváb is menedékre lelt. Az édesapja egy helybeli nőtt vett feleségül. Később újságíróként dolgozott, ellenben fiatalon meghalt egy motorkerékpár-baleset következtében. Rudi Holzberger — a beszélgetőtársunk — mindössze kétéves volt akkoriban, így semmit sem tudott az édesapjáról. Úgy alakult, hogy ő maga is újságíró lett, és ennek okán érezte szükségét annak, hogy utánanézzen az édesapja alakjának. Két évvel ezelőtt jött életében először ide, édesapja szülőföldjére, Szatmár megyébe, egész pontosan Mezőteremre. Itt ismerte meg többek között Stefan Gnandtot. Mint utalt rá, különös érzés volt meglátni Mezőteremet, édesapja szülőházát. Kicsit „megfertőződött”. Németországban van egy lapja, amely regionális újság, és főként gasztronómiával foglalkozik. Nemrégiben írt erről — édesapja múltjának feltárásáról — a lapba. Egy európai uniós támogatási rendszer, a LEADER-program keretében talált finanszírozási lehetőséget a „téma” kibontására. A projekt elnevezése Szatmári nyomok, azaz a szatmári hatásokra kíváncsi. Egyaránt keresi a szatmári svábok nyomait, hatásait Németországban, illetve természetesen itt, a Partiumban.

„A szatmári svábok óhazájában, Felső-Svábországban mindenki azt hiszi, hogy Szatmár megyében már nincsenek svábok” — mondta, majd hozzátette: „Ellenben akárhova megyek itt, mindenhol találkozok svábokkal, akik többnyire magyarul beszélnek, miközben Romániában élnek.” Zsurnalisztikai szempontból különösen izgalmasnak nevezte ezt az állapotot. A történetét úgy kezdi majd, hogy „Romániában élnek, magyarul beszélnek, és svábnak érzik magukat”.

A tervek szerint egy könyvet ír mindebből, esetleg egy nagy lapszámot szán ennek a riportnak, továbbá egy egyórás dokumentumfilmet is készítenek. Utóbbit legkésőbb tavaszra állítják össze, és egy regionális tévécsatornán fogják levetíteni. Az adás pontos időpontjáról időben szólni fognak — ígérte.

Érdeklődésünkre beszámolt a riportútjukról is. Szenzációsnak minősítette azt, köszönhető ez a kapcsolattartóiknak — tette hozzá. Természetesen interjút készítettek Stefan Gnandt művésszel, hiszen a mezőfényi születésű sváb alkotó Németországban is élt, majd visszaköltözött erre a vidékre. A miértekre voltak kíváncsiak. Értelemszerűen különösen érdekesek zsurnalisztikai szempontból azok, akik hosszú ideig Németországban éltek, majd idősebb korukra visszaköltöztek. Álmélkodtak a Károlyi-kastély szépségén is, de alkalmuk volt megismerkedni Fastus József képzőművésszel is, aki szintén sokat élt Németországban, majd visszatelepedett. Meglátogatták a Nagykárolyi Elméleti Líceumban zajló német tannyelvű képzést — meglepődve tapasztalták, hogy német nyelven is zajlik az oktatás. Sváb népdallal is kedveskedtek nekik a tanulók…

A kutatásuk, riportjuk során nagy hangsúlyt fektetnek a gasztronómiára — a németországi sajtósokkal egyébként a nagykárolyiak szombati bográcsozásán találkoztunk —, és természetesen különösen érdekfeszítőnek tartják a magyar befolyással bíró itteni sváb gasztrokultúrát. A kapros, svábosan elkészített töltött káposzta — amit a Gnandt családnál ízlelhettek meg — módfelett tetszik nekik, de más is… Mint kifejtette, nagyon érdekesnek találja, hogy a konyhai szokásokban is tetten érhető a népek, kultúrák egymásra hatása.

Elmesélte, hogy az édesanyja gyakran készített neki gulyást, méghozzá másként, mint a helybeliek. Amikor megkérdezte, hogy miért másként készíti el az ételt, mint ahogy az a vidékre jellemző, ezt a feleletet kapta: „mert az apád azt mondta, ilyennek kell lennie”, azaz magyarosnak kell lennie, sok paprikát kell tartalmaznia. Mint mondta, a Németországban élő szatmári svábok mind a mai napig szeretik a magyaros ízeket.

Összegzésként Rudi Holzberger sajtós elmondta, hogy a mostani riportútjához hasonlóan izgalmas témával még sohasem találkozott.

Megyeri Tamás Róbert