×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
15 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

A Székely Hadosztály története

2012.06.05 - 09:33
Megosztás:
A Székely Hadosztály története

Június 74-én, hétfőn a Szatmár–Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében, Gottfried Barna, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum főlevéltárosa vetítéssel és kiállítással egybekötött előadást tartott a Székely Hadosztályról.

 

 

Mátészalka felé utazva, Kocsordnál mindenki számára szembetűnik a székely kapús emlékmű, de annak története kevesek számára ismert. Az emlékművet a Székely Hadosztály hősies vállalkozása és harca emlékére állították, melynek történetéről tartott tegnap előadást Gottfried Barna.

Gottfried 2006–ban kezdte el kutatni a Székely Hadosztály történetét. 2007–ben jelent meg az első publikáció, aztán bekapcsolódott Nagy Szabolcs történész is, akivel 2011–ben könyvet írtak a Székely Hadosztályról. A Trianon múzeumban már volt egy kiállítás, melynek anyagát Kratochvil Károly, a székely hadsereg kapitánya élete végén balatonszepesi villájában gyűjtött össze, amit majd özvegye adott át a levéltárnak. 2009–ben Mátészalkán, majd Sepsiszentgyörgyön nyílt kiállítás, az utóbbi kiegészítve egy filmmel, amit a Nemzeti Film Archívumban fellehető korabeli felvételekből vágtak össze. Ezt a filmet a tegnapi előadáson is levetítették.

 

Kísérlet

 

A Székely Hadosztály egy kísérletet tett a történelmi Magyarország területi egységének és népességének a megmentésére. Alapvető probléma a hadosztállyal kapcsolatban az, hogy nem csak a románokkal szemben kellett volna helytállniuk, hanem a hadosztály történetében hosszú időn keresztül — 1918. november végétől 1919. április 26–ig — hiányzott számukra a magyar politika támogatása, a népek önrendelkezési jogának és pacifizmusának a biztosítása, elvették tőlük a fegyveres honvédelem lehetőségét azzal, hogy ez a hadosztály nem kapta meg a politikától a szükséges támogatást, ami szükséges volt az ellenálláshoz, nem kapta meg azokat az anyagi és technikai eszközöket, amelyek lehetővé tették volna a fegyveres ellenállást. A magyar társadalom 1918–19–ben egy teljesen atomizált társadalom volt: a háborúba belefáradt, közömbös, apátiába süllyedt társadalom, aki nem értette meg ennek a hadosztálynak az üzenetét. Mivel a toborzások gyakorlatilag eredménytelenek voltak, a hadosztály létszáma legjobb esetben tizenhárom ezer volt, ebből kilencezer harcolt. Az első világháború idején egy hadosztály huszonhétezer főből állt. Április 16–án, amikor megindult a román támadás, a románok tisztában voltak azzal, hogy jelentéktelen erővel állnak szemben. A három román hadosztály több mint háromszor annyi katonát sorakoztatott fel a százötven kilométeres frontvonalon, ami Szinérváraljától Belényesig tartott. Nyilvánvaló, hogy ezt a hosszú szakaszt nem lehetett folyamatosan megszállni kilencezer emberrel. A román támadás tért nyert azzal, hogy Csúcsánál már két vörös ezred állomásozott. Ettől kezdve Erdély kulcspontja elveszett. A román csapatok be tudtak hatolni a résekbe, így a bekerítés veszélye fenyegette a székely alakulatot. A székelyek veresége biztossá vált. Az utolsó nagy ütközet Kocsord–Győrtelek–Mátészalka térségében volt. 1919. április 26–án a Székely Hadosztály Devecsernél letette a fegyvert, a fegyverletételi megállapodást Baktalórántházán írták alá. A tiszti kar lehetővé tette a katonák számára, hogy csatlakozzanak a vörösökhöz, ezt sokan meg is tették és részt vettek a Tanácsköztársaság kikiáltásáért vívott harcban. A tegnap megnyílt kiállítás még két héten át látogatható a Németi gyülekezeti termében.

Elek György