A szellemi élőlánc esélye Szatmáron

December 19-én a szatmárnémeti Református Gimnáziumban, a postModern Távlatok Művelődési Műhely ez évi záró rendezvényén dr. Bodó Barna és Somai József tartott előadást, amit vita követett.

Fronton felejtett katonához hasonlít az, aki itt és most a kritikai szemlélet létjogosultságáért és a tudományos tevékenység tekintélyének megőrzéséért próbál küzdeni — állította Kereskényi Sándor a Távlatok Művelődési Műhely szerdai ülésének moderátoraként.

Dr. Bodó Barna és Somai József rövid, de tanulságos előadásai mégis arról szóltak, van esély arra, hogy a kisebbségi ember is a tudomány céltudatos és eredményes művelőjévé válhasson. Bodó inkább oktatás- és tudományszociológiai, Somai viszont tudástörténeti szempontból közelített tárgyához. Az előbbi az erdélyi magyar tudományosság helyzetét nehéznek, de nem vigasztalannak találta, míg az utóbbi sok bátorító és lelkesítő példát mutatott fel a magyar múltból, Apáczaitól a Bolyaiakon és Brassain át egészen Mikó Imréig, Vonház Istvánig.

Az előadások után az ülés vitafórummá alakult át. A dilettantizmus és a provincializmus fogalmai kerültek előtérbe, mint olyanok, amelyek a leginkább fenyegetik a vidéki tudomány minőségét. Thoroczkay Sándor a két világháború közti Klebersberg-féle tudománypolitika megvalósításaira hívta fel a figyelmet, Muzsnay Árpád tudományosság és tudománynépszerűsítés szerves kapcsolatának szükségességéről beszélt, Szilágyi Éva viszont saját nevelői és intézményvezetői tapasztalatait foglalta össze. Rajta kívül egyébként egyetlen aktív pedagógus sem volt jelen. Veres István publicista a posztmodern tudományos gondolkodás néhány válságtünetére hívta fel a figyelmet, megemlítve a média szerepét is. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközösség elnöke — Szilágyi György mérnöknek identitás és tudomány viszonyát előtérbe állító felvetéséhez kapcsolódva — a zsidóság tudományteremtő szerepét mutatta be. A vita során a romániai magyar tudományosság problémái a szatmári tények tükrében jelentek meg.

Kutatási eredmények

Dr. Bodó Barna — saját tudománykutatási eredményeire támaszkodva — igyekezett egyfajta erdélyi összképet nyújtani. Hangsúlyozta azt is, hogy a mai Szatmár megyében több magyar vonatkozású tudományos tevékenység is folyhatna, annál is inkább, mert itt a magyarság mozgékonyabb, tudatosabb.

Kereskényi Sándor az RMDSZ felelősségét is szóba hozta, és megemlítette azt is, hogy az itteni civil társadalom túlságosan is el van foglalva saját piaci pozícióinak kiépítésével. Az értelmiségiek a formák fogságában vergődnek: a férfiak a látványosan gyakorolható hatalom bűvöletében élnek, a nők pedig elfelejtik, hogy a fodrász csak a fejet gondozhatja, a fejben már nem teremthet rendet. Van esélye a szellemi élőlánc megteremtésének Szatmáron is, a megvalósításhoz azonban bizonyára több áldozatkészségre van szükség. Az elkötelezett, bátor kezdeményezések, az erkölcsi és szellemi helytállás, valamint az igényesség, a szakmaiság fontosságáról beszélt még Bodó és Somai is, hangsúlyozva a kitartó munka fontosságát. Végül mindketten nemrég megjelent könyveiket dedikálták az érdeklődőknek.

Elek György