„A szép beszéd művelés nem kiváltság, kötelesség…”

Kovács Éva Poór Lili-díjas színművésznővel, a szatmári színház Örökös Tagjával, a szép és művészi beszédről, a magyar nyelv nehézségéről és a beszédtechnikai órák hatékonyságáról beszélgettünk.

— Általános az a vélemény, mely szerint a magyar nyelv a világ egyik legnehezebb nyelve. Ön szerint miért, mitől nehéz a magyar nyelv?

— Az idegen fülnek valóban nehéznek tűnhet, mert nem olyan dallamos, mint az olasz vagy a spanyol, a hosszú mássalhangzók érdessé, darabossá teszik a szavak hangzását. A magyar nyelv zeneiségét pedig a rövid és hosszú magán- és mássalhangzók váltakozása és helyes használata adja meg. Ahhoz, hogy a magyar nyelv a törvényeknek és szabályoknak megfelelően működjön, fontos, hogy beszédkor ne sérüljenek a hangzók, a ritmus, a szép kiejtés, a hangsúlyok, az artikuláció. Ha ezek közül valamelyiket nem megfelelően használjuk, sántít a szó és dallama sérül.

—A művésznő véleménye szerint az ország melyik részén beszélik legszebben a magyar nyelvet?

— Minden tájegységnek megvan a maga varázsa, mindenhol másképpen beszélnek. Mi ezt már a Színművészeti Egyetemen éreztük, ahová az ország különböző pontjairól érkeztek hallgatók. Teljesen másképp beszéltek a kolozsváriak — köztudottan ők rövidebben ejtették a hosszú magánhangzókat, — de érezhető volt a különbség például a Partiumból jövők és a Székelyföldről érkezettek beszéde között is. Én nem tudnék és nem is tisztem rangsorolni, hogy kik és hol beszélik legszebben a magyar nyelvet. Az ország minden részén más az íze és zamata a beszélt nyelvnek, de az erdélyiek beszéde páratlanul kellemes a fülnek.

— Művészi és szép beszéd tanítással foglalkozik, melyek a leggyakoribb problémák, amelyeket a tanítványainál tapasztal, kik fordulnak önhöz?

— Legszívesebben azokkal foglalkozom, akik igényesen szeretnék beszélni a magyar nyelvet. Azokkal, akiknek határozott elképzelésük van arról, hogy túl a hétköznapi kommunikáción egy magasabb rendű, igényes beszéd elsajátítása a céljuk, mert munkaeszközük is a helyesen beszélt nyelv. Volt már tanár tanítványom, hitoktató és politikus diákom is, rádiós műsorvezető-szerkesztők és természetesen sok-sok vers és irodalomkedvelő fiatal. Velük foglalkozni gyönyörűség, számos versmondó versenyen kiválóan teljesítettek és sokan közülük színművészek lettek. A leggyakoribb gondok egyike a zárt beszéd, majd a nem megfelelő hangerő, a helytelen hangfekvés, a ritmus és a különböző hibás hangzók javítása. A beszédtechnikai gyakorlatokat prózai és verses szövegeken gyakoroljuk, a költemények művészi előadása ennek a munkának az eredménye, de ekkor már a lélek és szív rezdülései, hangjai is érzékelhetőek.

— Mennyi idő után érezhető a szép beszéd órák hatása?

— Nem szabad siettetni ezt a folyamatot, szorgalommal és az egyénre szabott feladatok állandó gyakorlásával két-három év után érezhető, hogy az illető elsajátította a problémáival kapcsolatos szabályokat és javítani tudta azokat, automatikussá váltak és könnyedén, természetesen alkalmazza azokat a mindennapi beszédben. Már nem kell figyelnie rá, csak a környezetének tűnik fel, hogy milyen szépen beszél.

— Ön szerint mi a teendő annak érdekében, hogy javuljon a helyzet a helyes, szép magyar beszéd terén?

— Nagyon fontos lenne a beszédtechnikai órák bevezetése az egyetemeken, főiskolákon, különösen az óvónő- vagy tanítóképzőkön. Ezeken a fakultásokon elengedhetetlen a szép beszéd oktatás, mert az ott tanulók a jövő pedagógusai, ők lesznek majd legtöbbet a gyerekekkel az óvodákban és iskolákban. A gyerek egy helytelenül és igénytelenül beszélő tanártól nem tudja elsajátítani a szép magyar nyelvet, nem fog fejlődni a beszédkészsége. Az otthon és az iskola együttes hatása kell útmutató legyen.

— Színészként most mire készül? Hol és mikor láthatjuk önt legközelebb?

— Május 26-án játszottuk volna újra a VI. Sorompók Nélkül Nemzetközi Multikulturális Fesztivál keretén belül a Dsida Jenő művei alapján összeállított „…nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…” című pódiumestünket, amelyet Szugyiczky István szerkesztett és rendezett. Játszottuk volna, de egy sajnálatos baleset, ami Bogdán Zsolt kolozsvári vendégművész kollégámat érte, ezt most nem teszi lehetővé. De a nagy érdeklődésre való tekintettel és a meghívásoknak is eleget téve reményeink szerint egy későbbi időpontban ez az estünk mindenhol látható lesz.

— Köszönöm a beszélgetést, a művész úrnak mielőbbi felépülést és az előadásokhoz sok sikert kívánok.

Botos István