A színfalak mögött a dramaturggal

Benedek Zsolt, a szatmárnémeti Harag György Társulat által ma bemutatásra kerülő Goldoni-komédia — a Mirandolina — dramaturgja munkájáról, a darab színrevitelében, az előadás előkészítésében játszott szerepéről nyilatkozott lapunknak a főpróba előtt.

— A dramaturg munkájának két fontosabb része van — magyarázta Benedek Zsolt. — Az egyik még a próbafolyamat előtti, a rendezővel való közös munka, ami gyakorlatilag abból áll, hogy közösen kidolgozunk egy értelmezést, egy olvasatot, ennek függvényében meghúzom a szöveget. Én átiratokat is szoktam készíteni, ezt tettem A nyugati világ bajnoka című darab elkészítése előtt, ez egy teljesen eredeti átirata volt a John Millington Synge által megírt darabnak, és most így készülök a Szophoklész és Euripidész nyomán átdolgozott Antigoné című dráma színrevitelére is. Hangsúlyozom: a művészi és a rendezői koncepciónak alárendelve, vigyázva arra, hogy mégis a szöveg világán belül maradjak, s közben egy sajátos értelmezést dolgozzak ki. Részleteiben is megnézem, hogy a különböző szerepszálak hogyan épülnek, hogy az adott koncepcióban milyen szerepekre van szükség, egyáltalán van-e szükség összevonni a szöveget.

Próbafolyamat

— A másik rész a próbafolyamat — folytatta Benedek Zsolt. — A dramaturgnak nagy szerepe van az olvasó és az értelmező próbákon, amikor a színészhez is, legalább elméleti szinten, el kell juttatni azt a képet, amiből ő fel kell építse a szerepét, hogy lássa, mik az ívei, melyik bejövetelének mi a célja, mi az alapszituáció. Természetesen ezt is a rendezővel közösen végzem, elég nehéz eldönteni, hogy ebből mi a rendező és mi a dramaturg dolga. Folytonosan figyelni kell arra, hogyan alakul egy íróasztalnál kigondolt jelenet a színpadon. Ott látszik, hogy bizonyos szövegek szolgálják-e azt a szituációt, amit meg akarunk mutatni, vagy nem. Van amikor ki kell venni, át kell írni, valami más szöveget kell keresni, ami sűrűbben tudja elmondani azt, amit végül is a darab egy szöveg formájában megfogalmazott, hiszen a színpadi szituáció mégis egy összetettebb dolog, mint egy szöveg. A dramaturgnak van egy „külsőszem-feladata” is, ami az, hogy a rendező legtöbb esetben együtt lép a színésszel, nagyon belemegy a történetbe, gyakran van olyan, hogy egy kis sikert is ér el a színészvezetéssel, annyira megörül, hogy nem látja, hogy kívülről egyáltalán nem az, amit eredetileg terveztek. Ilyen esetben a dramaturg folyton kell hogy jelezze, hogy milyen irányba kell haladni. Amikor elkészül az előadás, ugyanezeket az elsimításokat kell szorgalmazza, hogy megvalósuljon az, amit elterveztek. Az is előfordul, hogy a próbafolyamat alatt találunk valami újat, amire az elején nem gondoltunk, ekkor elvetjük az eredeti elgondolást, és az utóbbit alkalmazzuk.

Segítőként

— A Mirandolina elkészítésében inkább segítő voltam — fejti ki a dramaturg. — Ebben a próbafolyamatban nem vettem részt állandó jelleggel. Elkészítettem egy szövegváltozatot, ami Révay József fordítása alapján történt. Nem nagyon nyúltam bele a szövegbe, csak húzások szintjén, csupán azokat a jeleneteket vettem ki, amelyek nem segítették azt a mondanivalót, amit Csiki Zsolt rendezővel kidolgoztunk. Goldoninál mindig van egy túlírtság, mindegyik darabja legalább százhúsz oldalas, amit ha csak felolvasnak, és nem játszanak semmit: három és fél óra. Egy olyan előadást igyekeztünk készíteni, ami a mai néző számára viszi át a darab mondanivalóját.

Elek György