A szivárványt is földre hozták

Tűzoltónak lenni azt jelenti: mindig embernek lenni, és mások életét előrébb valónak tartani, mint sajátjukat — látványos felvonulással, izgalmas bemutatókkal ünnepeltek a lánglovagok.

A tűzoltók, a „különleges emberek alakulata” mindenki tudatában egyet jelent a mentéssel, ők az a biztos pont, akiket bármikor, bármilyen baj esetén riasztani lehet, mert jönnek és segítenek, s valami megmagyarázhatatlan módon mások életét és testi épségét mindig előbbre valónak tartják, mint sajátjukat — és teszik ezt munkaidőtől függetlenül, hiszen mint vallják: tűzoltónak lenni életre szóló hivatás és örökös szolgálat. Szeptember 13-a a román tűzoltók napja, 1953 óta hivatalosan is — ugyanis százhetvenegy évvel ezelőtt, 1848. szeptember 13-án a tűzoltókatonák saját kérésükre, Pavel Zăgănescu százados vezetésével részt vettek a törökök elleni Dealul Spirii-i csatában.

Tegnap az ünnephez méltón, díszegyenruhában, valamint bevetési és mentési felszerelésben sorakoztak fel a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség lánglovagjai és a SMURD rohammentősök Szatmárnémeti központjában, a sugárúti katonaszobor előtt — eddig még soha nem tapasztalt nagyságú, főleg gyermekek és fiatalok alkotta nézőseregtől körülvéve. Az ünnepség kezdetén — melyen a hagyományokhoz híven egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, valamint egy ukrajnai küldöttség is részt vett — rövid imával és egyperces néma csenddel adóztak a mentések, bevetések során elhunyt tűzoltók emlékének, majd Viorica Dăncilă miniszterelnök és az országos tűzoltóparancsnok ünnepi gondolatait olvasták fel, valamint példás magatartásukért és munkájukért egy tisztet és öt altisztet léptettek elő, illetve a különböző szakmai versenyeken remekelő tűzoltókat jutalmazták. „Megköszönök önöknek minden percet, amit mentésre fordítottak a megyében, és kívánom, hogy jövő év szeptember 13-ig több helyzetgyakorlaton vegyenek részt, és sokkal, de sokkal kevesebb éles bevetéshez legyenek riasztva” — mondta Pataki Csaba megyei tanácselnök. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester is, aki a város lakosai nevében köszönte meg a tűzoltóknak, hogy vannak, s hogy a nap és az éjszaka bármely percében van kihez fordulni, ha baj van. A hivatalos ceremónia egy szokatlan, de teljesen érthető köszöntővel ért véget: Nicolae Dima tűzoltóparancsnok fejezte ki örömét, hogy az idei ünnepségen ilyen hatalmas létszámban vettek részt ovisok, kisdiákok, gimnazisták. Ezt követően — a nagybányai fúvószenekar közreműködésével — kezdetét vette a parádés felvonulás: egymás után gurultak a különböző oltóautók, a magaslétrás autók, a rohammentők, a vízi mentésnél használt gumi- és motorcsónakok — a több száz gyermek nagy örömére és ujjongása közepette, akiknek a keze egy pillanatra sem hagyta abba a tapsot és integetést (illetve csak akkor, amikor a tízemeletes tömbház tetején észrevették a „valamire” készülődő tűzoltó-alpinistákat, s az ámulattól elfelejtették összeütni a tenyerüket). Az érdekességek azonban itt még nem értek véget, a parádé mentési akcióval folytatódott: két összeütközött, felborult és természetesen füstölgő autóroncsból mentették ki a bent rekedt „áldozatokat” feszítővágók segítségével — s mint elhangzott, az utóbbi időben sajnos naponta legalább egyszer szükség van az egység bevetésére. Az ünnepség zárómomentumai voltak a leglátványosabbak: a lánglovagok drótkötélen ereszkedtek alá a toronyház tetejéről, nagy zászlót feszítve ki a tér közepe fölött, ami a három oltóautó csöveiből magasra törő színes vízsugarak „kereszttüzébe” került — a vízpermeten megtörő napfény pedig különleges bónuszként látványos szivárványt varázsolt a hangosan ovációzó nézősereg elé.

Szabó Kinga Mária