A találkozás megható öröme

A XXIV. Véndiák-találkozón ebben az évben is sokan vettek részt a világ minden tájáról. A találkozáshoz többnyire az idősebbek ragaszkodnak.

A megszokott programnak megfelelően zajlott szombaton a XXIV. Véndák-találkozó. A világ minden tájáról hazaérkezett véndiákok a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvarán találkoztak, több osztály megtartotta az osztályfőnöki órát, azok, akik rég találkoztak, elmesélték hogyan alakult a sorsuk a legutóbbi találkozás óta. 11 órakor megszólalt a csengő és elkezdődött a kerek évfordulós osztályok felvonulása. Egy 65 éves ballagási évfordulót ünneplő évfolyam 104 tanulója közül most hárman — Kuki Béla, Makó Endre és Székely István — voltak jelen. Öt 60 éves, két 55 éves, hat 50 éves, két 45 éves, három 40 éves, három 35 éves, három 30 éves, egy 25 éves, három 20 éves és négy 10 éves érettségi találkozós osztály vett részt a felvonuláson. A Véndiák-találkozót Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke nyitotta meg.

Danku Balázs római katolikus plébános Asisi Szent Ferenc imájával szólt a véndiákokhoz, Fodor Lajos református lelkipásztor pedig Mózes imájára építve fohászkodott az egykori és a mai diákokért, valamint a jelenlegi és az eljövendő tanárokért, hogy azok hivatásszerűen taníthassák a gyerekeket. Mindig öröm az, amikor nemzedékek találkoznak, erre a találkozásra kérte Isten áldását. Végül azoknak a békés nyugalmát kérte, akik már nem jöhettek el erre a találkozóra. Szilágyi Éva, a házigazda intézmény igazgatónője Szatmárnémeti három magyar középiskolája nevében (Református Gimnázium, Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Hám János Római Katolikus Szemináriumi Líceum) köszöntötte a résztvevőket.

Ebben az évben Szép Elemér nyugalmazott református lelkipásztor kapta a Pánczél Zoltán-Emlékdíjat. Fodor Lajos laudációjában a kitüntetett életútjának főbb eseményeit felsorolva arról is beszélt, hogy az egykori tamásváraljai lelkipásztor élete nem volt látványos, de ugyanolyan értékkel bír, mint a művészeké és a sportolóké. Hivatásból volt lelkipásztor. Az igehirdetés mellett neveléssel is foglalkozott, arra törekedett, hogy hívei az ősök nyomdokába lépjenek, mint ahogy azt tette maga is. Feleségével — aki Tamásváralján tanítónő volt — igazi népszolgálatot végzett.

Díszoklevelet vehetett át Papp Katalin és Bérces József tanár és Kádár István, a legtávolabbról (Kaliforniából) érkezett véndiák. Az emléktáblák megkoszorúzását követően voltak kiállításmegnyitók, könyvbemutatók, a véndiákok egy része az udvaron lefoglalt asztalnál beszélgetett, mások valahol máshol töltötték az időt estig, amíg elkezdődött a közös szórakozás. A ThePhoenix ifjúsági zenekar műsora után Vargáék szórakoztatták a résztvevőket. Dél

Elek György

előtt többnyire az idősebbek voltak jelen az eseményeken, délutánra a fiatalok is megérkeztek.