A társkeresők magányos musical-je

Méhes Katit január 24-én láthatjuk a Magyar Kultúra Hetének rendezvénysorozatában bemutatott Roncsderby című magányos musical-ben. Az előadást az alkotók Tarnói Emília emlékének ajánlják, aki a geronto-show lemezfelvételével hívta fel az előadás rendezőjének figyelmét a darabra.

Tóth-Páll Miklós rendezésében látható a Roncsderby az Ács Alajos Stúdióban vasárnap, január 24-én délután 17 órai kezdettel. A geronto-show műfaji meghatározás sejteti, hogy egy olyan korosztály világába enged betekintést, akiktől már ritkán kérdezik meg, mik a céljaik, mik az álmaik? A rendező elmondta, hogy előadásukban egy olyan közönségréteghez szólnak, akik régóta hűségesek a színházhoz, a középkorosztály és az idősek korosztályának szeretnének egy iróniával és sok humorral átszőtt előadást készíteni korunk egyik égető életérzéséről, a magányról, valamint az új célok, új feladatok, belső erőforrások megtalálásáról. Ezek az életfeladatok nemcsak a mindannyiunk Katija és Totyija által megnevezett korosztályt érintik, az egyedüllét korunk egyik lélekpusztító népbetegsége, amiben sokan tengődnek. Gombamód szaporodnak a társkereső oldalak, magányos klubok, ettől remél megoldást Viktória is, a darab szereplője, aki hét éve a társkereső irodák rabja, mintegy függővé vált, egyetlen és tökélyre fejlesztett foglatossága a társkereső irodák által ajánlott kínálat mustrálása, kartotékolása, kategóriákra osztása. De az igazi nem jön, pedig ő csak egy olyanra vágyik, akivel közös dolguk lenne a világban, akivel jól érezné magát. Ebben a keresésben leszünk mi társai másfél órára, ez alatt az idő alatt ismerjük meg, azonosulunk a nagyon is szerethető és őszinte asszonnyal, aki soha nem adja fel. Péreli Gabriella szövegkönyve tele van humorral, a monológok iróniával, keserédes megközelítéssel tálalják a témát, az előadáshoz zenét Aldobolyi Nagy György komponált, akinek slágerei, kupléi fülbemászóak és mély érzelmekkel, igazságokkal átszőtt pillanatai az előadásnak.

Méhes Kati mesélt az előadás világáról, a szereplővel való azonosulást övező gondolatairól:

„Idős korban nehéz társat találni. Olyat, akivel közösen gondolkodhatunk, egyformán látunk bizonyos dolgokat, s netán még mozdítani is tudnánk valamit mindnyájunk örömére. Olyat, aki nemcsak kihasználni akar, hanem értelmesen együtt tölteni a még hátralévő, egyre kevesebb időt.

A nagyvárosokban elszigetelődik, elmagányosodik az ember. Manapság a családok szétszakadva élnek a világ különböző részein, az öregek itthon maradnak egyedül, támasz, segítség nélkül. Márpedig rossz egyedül! Hirdetés útján ismerkednek vagy társkereső irodákon keresztül. De a kitöltött űrlap nem fedi az embert! „Szégyenletes világ, ahol nincsenek már találkozások, csak karambolok, ahol hirdetni kell a magányt, mint valami ócskaságot, leértékelt önérzettel.”

Viktória nem várja a sült galambot, hanem kergeti a Kékmadarat. Hiszi, hogy létezik olyan ember, aki hozzá való. Vakon hisz a horoszkópban, várja azt a csillagállást, amelyik elhozza neki az igazit. És eljön a nap!

Szeretem, hogy kitartó és optimista, kihúzza saját magát a gödörből, újraépíti a humorát, az életkedvét, felvállalja önmagát siránkozás és önsajnálat helyett.”

Tóth-Páll Miklós a darabválasztás fontosságát indokolta:

„Soha nem szabad beismerni, hogy nincs remény. Ez a darab üzenete számomra. Mindegy, hogy férfiként vagy nőként éled meg, kapaszkodni kell az utolsó szalmaszálba. Végre egy darab, ami arról szól, amiben élünk. Ennél magányosabb időszakot, mint most, nem éltünk. Még a háborúkban magányosan maradt özvegyek, anyák és apák sem élték meg ezt a rideg, közömbös magányt, mint amivel ma szembesülünk.”

Hogy hogyan illeszkedik a Magyar Kultúra Hetének előadássorozatába az előadás és hogy mi a mostani bemutató utóélete, arról szintén Tóth-Páll Miklós mesélt:

„Immár harmadik éve az Ady Társaság által szervezett szatmári kulturális eseménynek egyre erősebb vonulata a „magyar asszonysorsok”. Itt pedig egy ízig-vérig mai asszonyfigura elevenedik meg a mában, a mai társadalmi és egyéni problémákkal. Szeretnénk, ha az előadást a szatmári színház Harag György Társulata a közeljövőben műsorára tűzné, de szívesen fogadnánk el vendégmeghívásokat is, hiszen olyan „szobaszínházi” technikai megoldásokat találtunk ki, amelyek lehetővé tennék, hogy könnyen szállítható, bármilyen térhez alkalmazkodó előadássá váljon a Roncsderby.” Az előadásban a dalokat Hencz József kíséri zongorán, a koreográfiát pedig Gabriela Tănase készítette.

Márk-Nagy Ágota

A rendezvény programjáért kattintson IDE!