A tudáshoz elengedhetetlen a gyakorlás

Szabó Bíborka, a Boldog Scheffler János Központ vezetője nyitotta meg az elmúlt hét folyamán a Szülők Egyetemét, amelynek első előadója dr. Gyarmati Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus volt, aki Digitális bennszülöttek címmel tartott előadást.

Szabó Bíborka, a Boldog Scheffler János Központ vezetője a Szülők Egyeteme rendezvénysorozat kapcsán elmondta, hogy terveik szerint havonta, kéthavonta megszervezik a találkozókat, s igyekszenek mindig elismert előadókat meghívni. A rendezvénysorozat első előadója dr. Gyarmati Éva klinikai és neveléslélektani Prima-díjas szakpszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Központ Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa volt, aki Digitális bennszülöttek címmel tartott előadást. A szatmáriak nagyon nyitottak voltak a rendezvény iránt, a szakember telt ház előtt tartotta meg előadását, s a végül megmutatta a jelenlevőknek, hogyan kell 3 labdát dobálni, illetve pálcán tányért pörgetni, mindezzel alátámasztva azt az elméletet, hogy mindent meg lehet tanulni, csak kellő gyakorlás szükséges.

Megváltozott környezet

Dr. Gyarmati Éva felvezetésében elmondta felvetését, miszerint a gyerekek nem sokban különböznek a felnőttektől. A gyerekek ugyanolyanok, mint a korábbi gyerekek, csupán a környezet változott meg körülöttük. Ennek a folyamatnak a következményei, amit látunk, és megijedünk azoktól a gyerekektől, akiknek mindenféle nevük van. Digitális bennszülötteknek nevezik azokat a gyerekeket, akik akkor születtek, amikor a digitális technika ott volt mindenhol, elérhető volt. Persze tudni kell, hogy területenként változó, hogy milyen környezetben nő fel a gyerek. A mai gyerekeknek egyelőre nevük sincs, és sokan már azt is kétségbe vonják, hogy ez generáció, inkább azt mondják, hogy degeneráció, mert a gyerekek nem nagyon léteznek a való világban. „Én is kiborgoknak nevezem őket, hisz szinte mindig van valami, egy digitális kütyü a kezükben. Ott vagyunk mi is ebben a világban, a gyerekeket sem lehet elválasztani ettől. Ugyanazokkal az alapműködésekkel találkozunk a gyerekeknél, mint magunknál” — fogalmazott a szakpszichológus. Az előadó kihangsúlyozta, hogy minden korszakot elemezve két dologra kell figyelni: mi az, ami mindig volt és mindig lesz, és mi az, amit az adott kultúra hoz nekünk, s ehhez képest érdemes elemezni a gyerekeket. Nagyon fontos jellemzője az embernek, hogy mérhetetlenül lusták vagyunk, ezért erőfeszítést teszünk, hogy könnyítsünk életünkön. Ez természetes dolog. S ne felejtsük el, hogy a gyerekek sem akarnak fölöslegesen erőfeszítéseket tenni, mutatott rá a pszichológus. Generációváltás esetén a legszembetűnőbb, hogy nem lett baj abból, hogy az ember mindenfélét kitalált. Ez azért van, mert képlékeny az agyunk. Nagyon fontos tudni, hogy míg néhány éve úgy tanították, hogy az idegsejtek nem keletkeznek, bebizonyították, hogy igen. Ez hatalmas lehetőség az emberiségnek.

Az előadó azt is megemlítette, hogy először nem a gyerekeken kezdték el vizsgálni a digitális világ hatásait, hanem a nyugdíjasokon. Ott vették először észre, hogy valami másként működik. Kiderült, hogy a nyugdíjasok épp olyan irányba változtak, mint ami most látható a gyerekeknél, s ez azt bizonyítja, hogy a környezet határozza meg, hogyan is fog alakulni az agyunk, s ez egy hatalmas nagy lehetőség a számunkra, és ha itt a környezet a gyerekhez tud illeszkedni, olyan hatalmas változást tud elérni, hogy az idegrendszer is változni fog, mely rendkívüli képlékenység. Ez nem csak abból áll, hogy a gyerekek alkalmazkodnak a kultúrához, hanem ezt mi is alkalmazhatjuk, vagyis a nevelhetőség, az alkalmazhatóság egész életünkben ott van. Pl. 3 labda dobálása nagyon jó az idegrendszernek. Mindent meg tudunk tanulni, csak csinálni kell. Ez lesz a kulcs a gyerekeknél is, ők állandóan csinálnának valamit, mert az ő agyuk kéri a tevékenységet. Ugyanis az agy eszköz, s ezt az eszközt a tanulással erősítik, ennek köszönhetően képes alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ez a mai gyerekeknél hatalmas gyorsasággal fejlődik. A tanulás természetes viselkedése az embernek, a kisgyereknek különösen, kb. 8 éves korig mindenkinek „szívd fel, begyem” módon működik az agya. Ez nem látszik egy idő után a gyerekeknél, s ez azért van, mert elkezdjük őket tanítani. Hogyha szabadon fejlődhetnek, akkor több inger éri őket. Ez az a tanulás, amit az óvodásoknak hagyunk, sok mindent odateszünk köréjük, s ők elkezdenek mindennel játszani, de amint túlterheljük ezt a rendszert, akkor ehhez viszonyulnak, s szépen visszafogják magukat, mondta Gyarmati Éva. A pszichológus kihangsúlyozta, hogy az ember természetéből adódóan ami érdekli, azt bármikor meg tudja tanulni. Az érdeklődés az, ami beindítja a tanulást, nem kell semmi különöset csinálni. Ez segít az alkalmazkodáshoz, amikor a környezetünkben minden változik.

Az infokommunikáció fontossága

Egy következő gondolatában az előadó az infokommunikáció fontosságára világított rá. Kihangsúlyozta, hogy minden korban jelen volt a kommunikáció. Az infokommunikációs hatékonyság az, ami a gyerekeknél megvan. A tanulás átadása fontos a gyerekeknél. Látható, hogy melyek azok a tényezők, amelyek digitális bennszülöttekké tesznek. Ez elsősorban az a tény, hogy könnyen elérhetőek az információk. Miért akarjuk rávenni a gyereket arra, hogy szótárazzon, amikor ma már minden elérhető számítógépen? Az állandó változás képlékeny, és a gyerek gyönyörűen tud változni. Az interneten sok tudás elérhető, rengeteg információ jelenik meg. Egyre inkább az információé lesz a terep, nem a tudásé, vagyis azt kell megtanítani, hogyan szűrje meg az információkat, amelyeket ő hasznosítani tud. Sajnos a gyerekek még mindig nem kapnak semmiféle lehetőséget arra, hogy lássák, mit is jelent ez az információs tér. A gyerekek születésük után leutánozzák azt a világot, ami körülöttük van. Most már az a gondunk, hogy nagyon gyorsan jönnek egymás után a generációk. A gyerekek tulajdonképpen nem másmilyenek, egyszerűen csak a környezethez igazodnak. Itt vagyunk a különböző generációkban, de ez csak a kezdet, s a jóslások szerint most fog igazán felgyorsulni ez a rendszer. Egyelőre úgy néz ki, gyorsulni fog ez a változás. A végtelen fejlődési tér a gyerekek eltérő agyműködését fogja eredményezni, húzta alá Gyarmati, aki több dolgot is fontosnak tartott megjegyezni a téma kapcsán. Az egyik a felgyorsult világ, amely körülbelül a 2000-es évek végén véget vetett az írásbeliség korszakának. Az egy másik korszak volt, a dolgok szépen rendszeresen mentek, írás, olvasás. Amikor az írásbeliség megjelent, a tudósok féltek, hogy az emberiség el fog butulni, ezt most is számtalanszor elmondják. Eddig az volt a jelszó, hogy a Google a te barátod, most már a YouTube a barátod, ahol nem kell olvasni, hanem megnézed a videót. Egy kép száz szóval is felér, azonban amíg a képet nézed, addig azt nem képzeled el. Az írott szöveget sokkal nehezebb értelmezni. A könyv is távoktatás. Az olvasáskor verbális nyelvi sorozatnál össze kell rakni egy képzetet. A szövegértelmezésben a képzetalkotás egy komoly logikai elemzés, ezt az írásbeliség tette lehetővé. Mi történik, ha kiesik az olvasás? A gyerekeknek egyre kevesebb felolvasás van, pedig minél több a felolvasás, annál több a gyakorlás, minél több a gyakorlás, annál jobbak lesznek benne. Sokszor elfelejtjük ezt, s azt hisszük, hogy a tudás az ott szépen készen van. Nem, arra gyakorlással teszünk szert, s ehhez az kell, hogy a gyerekek tudjanak minél többet gyakorolni. Mivel egyre kevesebbet olvasunk a gyerekeknek, elkezd akadozni a folyamat. Ma is könyvből kellene tanulni, de elakad a folyamat, mert magát az értelmezést nem tanulták meg a gyerekek. Hasonló a gond az írással is, ha nem gyakorolják eleget, nem fogják tudni megtanulni. Amíg korábban az írástudás alapvető tulajdonság volt, ma már nincs alkalmuk a gyerekeknek gyakorolni, nem alakul ki ez a készségük. Mi a normális, amikor megváltozik körülöttünk a világ: amit megszoktunk vagy az, amit most elvár a környezet? Az írásbeliség korszakában még mindig a hosszú távú memóriára alapult a tanulás. Amikor sok az információ körülöttünk, akkor a rövid távú memória aktiválódik, s a gyerekeknek nagyon jó a rövid távú memóriájuk. Ebben a világban nem is szükséges a hosszú távú memória. Az is probléma, amikor a gyerekek elmennek iskolába, s ott kiderül, hogy nem lehet minden gyereket ugyanazzal a módszerrel tanítani. Az iskolában 7–8 perc után elkezd mocorogni, ingert keresni, hiperaktívvá válik, de a gyerek ezt tudja, ebben a korban nő fel, s nem is érti, mi a baj vele, magyarázta dr. Gyarmati Éva, rámutatva ugyanakkor arra is, hogy a gyerekek könnyedén megtanulják azt, ami érdekli őket. Az agyunk úgy működik, hogy rááll a környezeti ingerekre, a gyerekek pedig ebbe születnek bele. A ami gyerekek sok olyan információhoz jutnak hozzá, amihez a korábbiak nem fértek hozzá. Minél nagyobb az ingerkörnyezet, a gyerekek annál több lehetőség közül választhatják ki azt, hogy mi érdekli őket. Ilyenkor indul be a Máté-effektus, ez nagyon keményen megjelenő probléma: akinek sokkal több adottsága van, többet merít, ugyanabból az ingerkörnyezetből több információt vesz ki, s ezzel csak mélyül a gyerekek közötti különbség. A mai gyerekek gyorsabban tanulnak meg olvasni, mert a telefont, az okos „kütyüt” nyomkodják. Ki kell hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a tehetséges gyerekek között is sok a fura, valamelyik területen nagyon kiemelkednek társaik közül, más területeken viszont akár átlagon aluli teljesítményt is produkálhatnak, hangsúlyozta az előadó.

Az idegrendszer érése

A gyermekek fejlődése szempontjából több szintben kell gondolkodni. Az idegrendszer érése, ami 8–9 éves korig tart, független az intelligenciától, elsősorban a környezeti hatásokra van szüksége. A különböző környezeti hatások eredményezik aztán az egyenetlen fejlődést is. A gyerekek a virtuális világban virtuális képességekre tesznek szert, a való világban hiányos képességeik lesznek. Minél kevesebbet tesz-vesz egy gyerek, annál ügyetlenebb lesz. Az írás, olvasás, tanulás, fejlesztés szempontjából fontosak az ujjas játékok, különösen a kézimunka, a hangszereszene-tanulás. A gondolkodás fejlődését nagyon jól megtámogatja az origami, a hangszeres zene tanulása. Mivel nagyon sokat ülünk, a gyerekek kevés egyensúlyfejlesztő ingerhez jutnak, ezért az idegrendszer fejlődése szempontjából nagyon fontos szerepe van a hintázásnak, a ritmusos játékoknak, a ringatásnak, a táncnak, a lovas terápiának. Az előadó kihangsúlyozta, hogy a „kis kiborgok” problémamegoldásában az elsődleges szempont, hogy nem kell mindent tudni, hanem azt kell ismerni, mit kell csinálni, amikor nem tudják a dolgokat. A mai világban rengeteg információ jut el a gyerekekhez, s abban kellene őket segíteni, hogy tanuljanak meg rendszerezni. A mai világban ez a hatalmas kulcs, a rendszert megtanulni. Adjuk oda a gyerekeknek a rendszert, mert a mai világban rengeteg információ elérhető, de a rendszer nem érhető el, erre kell őket megtanítani, mutatott rá az előadó.

A szakember meglepő kijelentést osztott meg a hallgatósággal, miszerint az iskola hozza ki a gyerekekből a diszlexiát. Sok gyerek vizuálisan olvas, nem tud szótagolni, csak olvasni. Számunkra az lenne a fontos, hogy az idegrendszerük érését támogassuk, s így 8–9 éves korára mindenki megtanulna olvasni, fogalmazott az előadó, rávilágítva arra is, hogy ilyen körülmények között nem alakul ki a szövegértés.

Az előadó továbbvitte gondolatmenetét, s elmondta, hogy ne azt nézzük, mi a baj a gyerekkel, hanem magunkban, a világban, az iskolában keressük a problémát. Mára nagyjából minden fölöslegesnek tűnik, ami az írásbeliséghez kapcsolódik. Az írásbeliség megjelenését követően megalkottuk az oktatást, amely padhoz kötött lett. A gyerekek többsége azonban nem tud sokat egy helyben ülni, szükségük van a mozgásra, fizikai aktivitás nélkül ugyanis nem tudják feldolgozni a rengeteg ingert, ami éri őket. A fizikai aktivitás ugyanakkor stimulálja a neurogenezist, és növeli az agy képlékenységét, nem elég csak nézni, csinálni is kell. A XXI. században úgy lehetünk sikeresek, ha ismét szabaddá és mobilissá tesszük magunkat és a gyerekeket, összegzett az előadó.

Amiket most elmondunk a gyerekekről, mindig is ott voltak, csak el voltak nyomva, most pedig használhatják, s a nagy tét az, hogyan fognak fejlődni. Oda kell figyelni, hiszen számos kalandozási lehetőség van, de a gyerekeket fel kell készíteni a világra. A világ tele van információval, hiába tudnak a gyerekek nagyon sokat, sok olyan készséggel kell rendelkeznieük, amire a 21. században szükség van, hangsúlyozta dr. Gyarmati Éva.

Sógor Beáta