×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Gong

A tükör sötétjében

2019.05.25 - 14:16
Megosztás:
A tükör sötétjében

Kizökkent az élet Székely Csaba Semmit se bánok című színművében, amelynek ősbemutatóját Lendvai Zoltán rendezte a szatmárnémeti Harag György Társulatnál. Simon Judit kritikája az erport.ro portálon jelent meg.

A múlt visszaköszön, becsempészi magát a tudatba, meghatározza a jelent. Egy szikrányi szeretet, egy tétova érintés elég, hogy a kizökkent élet saját medrébe próbáljon visszalépni.

A diktatúrák emberekkel működnek, a rendszernek hívei és kiszolgálói vannak. Eszközök, akik végrehajtanak, emberi lények. Jönnek, mennek, esznek, isznak, családjuk van. Talán szeretni is tudnak valakit, és őket is szeretik. Kínzók és áldozatok, megnyomorítók és megnyomorítottak élnek egymás mellett, anélkül, hogy tudnák vagy tudomásul akarnák venni a másik létezését. Szembenézni velük, szembenézni a múlttal olyan megrázkódtatás, melyet csak akkor lehet túlélni, ha nem kapjuk el a tekintetünket, hanem hosszasan vizsgálódunk abban a bizonyos tükörben.

Lelakott tömbházi szoba, régi, képcsöves televíziókészülék, a szocialista ipar elhasználódott bútorai. (…) Dominik (Rappert-Vencz Gábor), a volt szekuritátés ezredes mintha nem értené, ami történik. Elvonultan él, mintegy önkéntes száműzetésben, egyedül. Évek óta már a lányával sem tartja a kapcsolatot. Mintha lezárta volna az életét, nem él, csak létezik. Néha magában dünnyög, mint a magányos emberek szoktak. Kopognak, s az ajtóban ott áll a múlt. Alex (Nagy Csongor Zsolt), az egykori beosztottja érkezik divatos öltözékben, márkás cipőben. Ő biztonságban érzi magát, aktív maradt, a hírszerző szolgálat (SRI) tisztje elég magas rangban.

(…) Dominik számára a múlt jelenné változott, szembe kell néznie önmagával, a hazafiasság, a rendszer követelései, a lózungok már nem elég jó búvóhelyek, ahová önmaga elől rejtőzködik.

Következő találkozásuk már sokkal lazább, már-már barátokként viselkednek. Esznek, söröznek, viccelődnek. Ez már Liza (Keresztes Ágnes) hatása, aki úgy toppan be a magányos, önmaga elől is rejtőzködő férfihoz, mint a tavaszi vihar. A Savant-szindrómás tizenéves, a zsenialitás és az együgyűség határán mozgó lány a felső emeleten lakik, apja naponta megveri. Épp oly magányos, mint Dominik, nincsenek barátai, a másságáért kirekesztik a társai. Szeretetre vágyik, szeretetet adna. Liza olyannak fogadja el a világot, amilyen, úgy megy haza, hogy megkapja a napi verését, mint más korabeli lány a cukrászdába. (…) Dominik, Liza anyjának volt vallatója a lány hatására döbben rá a saját felelősségére. A rendszer kiszolgálója, eddig a hazafiasság, a kötelesség mögé bújó férfi kénytelen szembenézni saját, egyéni felelősségével. A lány szívbetegségének gyógyítására szükséges összegért a férfi hajlandó ismét elővenni a fekete dobozt, és teljesíteni kollégája kérését: „kiszedi az információt” valakiből…

S amikor azt hisszük, mindent értünk, Rappert-Vencz elmondja az előadást záró monológot, és minden más értelmet nyer és visszájára fordul, és napokig van amin gondolkodni.

Székely Csaba szövege letisztult, lényegretörő, emberi. Elemeli a történetet, de behatol a lelkekbe, motivációkat keres, és nem von le következtetéseket. A kulcskérdés, amit feltesz: mire képes a szeretet? Lendvai Zoltán szépen komponált, tiszta, feszes előadása úgy dinamikus, hogy hagyja érvényesülni a szöveget, ráerősít a szerző által megfogalmazott kérdésekre.

A színészi játék bravúros. Rappert-Vencz Gábor, Nagy Csongor Zsolt és Keresztes Ágnes játéka élettel teli, a színpadra varázsolják a közeget, melyben éltek és élnek. Hiteles játékuk egyszerre megrázó és szellemes, könnyedségükben rejlik a drámaiság.

A rendező és a színészek a klasszikus forma ellenére kortárs előadást alkottak, melyben a szavak változnak vérré, a simogatások korbácsütésekké. De mégis mire képes a szeretet?