A városiasodás útján

A múzeumban hétfőn nyílt kiállítás korabeli fotók, tervrajzok közvetítésével mutatja be Szatmárnémeti múltbéli arcát. A megnyitón jelen voltak a város és a megye vezetői is.

Szatmárnémeti a 19. század utolsó évtizedeiben indult jelentős fejlődésnek — emelte ki megnyitójában Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója. A modern városkép viszonylag későn, a középkor és az újkor fordulóján kezdett kialakulni. A török elleni háborúk, valamint a kuruc-labanc harcok nyomán csaknem teljes egészében elpusztultak a település középkori épületei, az újjászületés kezdetét a két ikerváros, Szatmár és Németi egyesülése jelentette 1712-ben. A 300 éves jubileum kapcsán a Szatmár Megyei Múzeum egy időszaki kiállítást rendezett az újkori városfejlődés kezdeteit bemutató, a kutatók által frissen feltárt történeti és térképészeti forrásokból. A kiállításon bemutatott korabeli térképsorozat a Szamos folyását és a part menti településeket ábrázolja. A folyó és medrének változása meghatározó eleme volt a városfejlődésnek. A legkorábbi térkép II. József korából származik, az 1770-ben és 1780-ban végzett első katonai felmérés során készült, és elsősorban a stratégiai jellegű épületeket és földrajzi pontokat ábrázolta. Két térkép a Szamos-meder szabályozási terveit mutatja be.

A régi és a mai városkép

A város középkori topográfiája és a mai utcahálózat összefüggéseit a helytörténet lelkes kutatója, Burai Béla tanár tanulmányozta — ismertette Szőcs —, s munkája eredményét saját kezűleg rajzolt térképeken rögzítette. A kiállításon is bemutatott vázlatok maguk is forrásanyaggá váltak, olyan részleteket őrizve meg, amelyeket a mai kutató már képtelen lenne pótolni.

A kiállításon két 1803–ban készült térkép is látható, amelyek azt a városrészt mutatják be, amely a középkori katonai vár lerombolása után alakult ki, egy évszázad során. A 18. században ebben a városrészben elsősorban állami intézmények kaptak helyet: a posta, a só- és vámhivatal, valamint a tisztviselők szolgálati lakásai. A kiállításon két tervrajz a jezsuiták telkein álló épületeket mutatja (a jezsuita rend egyébként 1630–ban telepedett meg Szatmáron). A rendházat a 18. században emelték, a hajdani vár nyugati részén. A konviktus épülete a szerzetesek lakása mellett magába foglalta a kollégiumot és az elemi iskolát is, közelében volt a templom, egy szegényház, valamint a gazdasági épületek.

A kiállításon látható a plébániatemplom, a parókia és a melléképületek 1779-ben készült terve is (a gyarapodó katolikus közösség új barokk stílusú templomot emelt a nagy piactéren). Az erdélyi bányákból az Alföldre nagyrészt Szatmárnémetin keresztül szállították a sót, leginkább a Szamoson. A kiállításon láthatók a raktárak terv- és helyrajzai 1838-ból és 1841–ből, valamint a sóhivatal és a környéken álló épületek két másik, 1805-ben és 1808–ban készült térképe. Szintén stratégiai megfontolások miatt emelték az állami gabonatárolókat. A kiállításon a szatmárnémeti királyi gabonaraktárak két, 1802-ben és 1803–ban készített terve látható. A kiállítás tehát valóságos csemegét kínál minden helytörténet iránt érdeklődő látogatónak.

Elek György