A vásárlók szerint nagy volt a drágaság a bélteki karácsonyi állatvásáron

Kedden nagy volt a felhozatal a krasznabélteki állatvásárban, a vevők a magas árakra panaszkodtak, az eladók pedig alacsonyaknak tartották a felajánlott árakat — a legtöbb állat nem kelt el.

Kedden a rossz idő ellenére is nagy volt a felhozatal a krasznabélteki állatvásárban. Már kora reggel nagyon sok hízott disznót, malacot, borjút, fejőstehenet és persze nagyon sok lovat kínáltak eladásra. Az árakat is megemelték az eladók, hivatkozva a tartási költségek folyamatos emelkedésére, de ez nem hatotta meg a vásárlókat. Karczagi Ferenc Szakaszról érkezett — tizenkét tízhetes malacot próbált eladni. Százhúsz lejt kért darabjáért, tizenegy óráig többen érdeklődtek, de valamennyien továbbmentek abban a reményben, hogy máshol előnyösebben köthetnek vásárt. Az egyik vevő hosszan magyarázta, hogy decemberben nem sok értelme van a malacvásárlásnak, mert télen sok vele a gond, egyébként is a márciusi malac is megnő olyan nagyra őszig, mint a decemberi. Nagyon sokan akartak eladni hízott disznókat is, hiszen ez volt a térségben az utolsó karácsony előtti állatvásár. A legtöbb eladó nyolc-kilenc lejt kért az élő sertés kilójáért. Viorel Sabău Alsószoporról hozott két száz-százhúsz kilós disznót. Keserű szájízzel jegyezte meg, hogy hétfőn elvitte ugyanezt a két hízót a hadadi vásárba, ahol 7,5 lejért el tudta volna adni kilóját, de nem adta, most adná azonnal, de még senki sem próbált megalkudni vele. Ő is arra panaszkodott, amire a többiek: sokba kerül az állattartás, és az állatok eladásából származik családjának az egyetlen jövedelme. Ám a vásárlók panaszai is hasonlítottak egymásra: kevés a jövedelem, nem telik a karácsonyi vásárlásra, pedig a karácsonyi és a szilveszteri asztalra disznóvágás nélkül is elő kell teremteni az ünnepi eledeleket.

Tehenek, borjak

Továbbhaladva, a fejőstehenekre és borjakra figyelhettünk fel. Tíz körüli volt a tehenek száma, az egyik legszebb tehénért, amelyik naponta tíz liter tejet ad, háromezer lejt kért a gazdája, volt egy vevő, aki kétezer lejért megvásárolta volna, de az eladó úgy gondolta, hogy annyit a vágóhídon is adnak érte. Sok volt az eladásra szánt borjú is. Egy hét-nyolc hónapos borjúért kilencszáz lejt kért az egyik gazda, a vásárlók levágásra akartak borjút vásárolni, ami ilyen áron nem érte meg, tartásra szánt borjút viszont ebben az időszakban nem éri meg vásárolni, mert túl drága a téli takarmány. Délben nagyon sok eladó hajlandó lett volna engedni az árból, de a vásárlók jó része már hazament, így az eladásra szánt állatok nagy részét vissza kellett vinni.

Elek György