A világ legnagyobb játéka

Semmit nem vártunk jobban a márciusi hónapban, mint az elmúlt hétvégét, amikor a segédőrsvezetők megkapták a jól megérdemelt képesítéseiket.

Szombat reggel városunkba érkeztek a nagybányai, nagyváradi és zilahi cserkésztestvéreink, akiket kitörő örömmel és óriási lelkesedéssel fogadtunk. Együtt kimentünk Sándorhomokra, ahol kezdetét vette az önfeledt móka és szórakozás. A segédőrsvezetők különböző állomásokon kellett végigszáguldjanak, ahol elméleti és gyakorlati tudásukat bizonyíthatták be. Miután sikeresen vették az akadályokat, bográcsost főztünk. Ez együtt elfogyasztva még ízletesebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt.

Délután visszatértünk a Református Gimnáziumba, majd később városnézőbe mentünk. Megmutattuk barátainknak városunk nevezetességeit, a Tűzoltótorony és a Székesegyház igazán elnyerte a tetszésüket. Este a jókedv szinte tapintható volt, rengeteget nevettünk együtt és örültünk egymásnak.

Vasárnap reggel végre megkapták a segédőrsvezetők (közöttük öt szatmári is) a képesítéseiket, amiért közel egy évet dolgoztak. Mi pedig, az őrsvezetők és csapatvezetők nagyon büszkék vagyunk rájuk, hiszen olyan dolgot vittek végig, amelyek hátterében kemény munka, sok idő, de ugyanakkor életre szóló élmények és barátságok állnak.

Vasárnap a Láncos-templomban részt vettünk az istentiszteleten, majd búcsúzásképpen, a mihamarabbi találkozás reményében így váltunk el: „Cserkésztestvérem! Üdvözöllek a világ legnagyobb játékában!”

Görbe Helga, a szatmári 44. számú „Dsida Jenő” Cserkészcsapat őrsvezetője