Adjunk még egy esélyt?
Olvasom ma, hogy az RMDSZ felmondaná parlamenti együttműködését a bukaresti kormánykoalícióval.
Jó döntés, csak az a baj, hogy talán egy kicsit késő van már ehhez… Mindenesetre egy nagyobb mozgósításhoz ez egy tökéletes húzás így, kevesebb mint három nappal az EP-választások előtt. A kérdés csak az, hogy ez elegendő lesz-e az 5%-os küszöb eléréséhez. (Az utolsó közvélemény-kutatások 4% alatt mérték az RMDSZ-t.)
Ha a normalitás talaján maradunk, az erdélyi (partiumi) magyarnak egyetlen opciója van, tudjuk, melyik az. Az már más kérdés, hogy az elmúlt 30 év alatt már megszületett az a korosztály, amelyik már nem azonosul azzal a politikával, amit az RMDSZ képvisel, és jó esetben e korosztály egy része nem fog elmenni szavazni, rossz esetben elmegy, de nem arra fog szavazni, akire kellene. Minden kampány nacionalista egy kicsit, de talán ez alkalommal ez már túl sok. Mindkét oldalon vannak túlzott megnyilvánulások, de talán „nálunk” ez most sokkal jobban érezhető, szinte látjuk magunk előtt, hogy ha most nem lépünk, holnaptól mi is a szlovákiai vagy ukrajnai magyarok sorsára fogunk jutni. Eltűnik a magyar oktatás, kultúránkat sárba tiporják majd, és a románok elveszik majd az anyanyelvhasználat jogát mindenhol, ahol csak lehet. Persze ezek mind reális veszélyek, amik ellen az RMDSZ (is) küzdött az elmúlt 30 év alatt, de azért valljuk be, a jelenlegi multikulturális Európában ezekre a veszélyekre azért kevés az esély.
Biztatják a népet (sőt, utasítják), hogy el kell menni szavazni, és kell a 2 igen, de parlamenti tetteikkel nem ezt bizonyítják… Persze a nép nem láthatja át, milyen egyezségek köttetnek a kulisszák mögött, és csak reméli, hogy ezek az egyezségek közösségünk érdekeit szolgálják. Tettek kellenek, nem üres szavak, ígérgetések és ijesztgetések.
Szatmáron mi kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen itt látszik, hogy elindult egy olyan folyamat, ami túlnyomó részben pozitív változásokat eredményezett az itt lakók életében. Itt már látszanak a tettek (bár itt is van, amit azért túlzásba visznek), de még van mit csinálni, a városvezetésnek komoly erőfeszítésébe kerül, hogy megfeleljen minden választójának, de ugyanakkor ne hanyagolja el a város többségi lakosságát. Ezt a lendületet kellene kivetíteni makroközösségünkre is, mind a román parlamentben, mind az EP-ben. Talán ideje lenne egy kicsit "partiumosítani" a központi érdekképviseletet. Nem biztos, hogy az az üzenet, ami nagyon hatékony a túlnyomóan többségi székely megyékben, ugyanolyan hatékony lesz a Partiumban, aminek megvannak a maga sajátosságai.
Hisszük és reméljük, hogy a mi érdekeinket fogják képviselni, és ezért hajlandók vagyunk bizalmat szavazni nekik újra és újra.
Summa summarum, bízzunk meg bennük még egyszer, és adjunk még egy esélyt, mert más opciónk nincs, csak ez az egy. De utána könyörtelenül kérjünk számon mindent, mert kell a megújulás, kell a sokkal komolyabb transzparencia, kell a nyitottság és kell még több munka és kevesebb megalkuvás… Kevesebb önös érdek, kevesebb helyezkedés, több szakmaiság, nagyobb figyelem a részletekre. Vasárnap menjünk el, éljünk választási jogunkkal, adjunk még egy esélyt, és reménykedjünk, hogy jó döntést hozunk! Vagy már késő?
Baranyai Zoltán
