Ady-megemlékezés huszonharmadik alkalommal

Ady Endre születésének 135. évfordulóján, november 16-án és 17-én huszonharmadik alkalommal szervezik meg a hagyományos Érmindszenti zarándoklatot és irodalmi tanácskozást, amelyen a Kárpát-medence neves irodalomtörténészei tartanak előadásokat.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Nagykároly és Tasnád RMDSZ-szervezeteivel, Adyfalva Református Gyülekezetével, a Nagykárolyi Kulturális Igazgatósággal, a Kaffka Margit Művelődési Társasággal, valamint a Szatmár Megyei Múzeummal és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Múzeummal karöltve 2012 novemberében a hagyományos Érmindszenti zarándoklat keretén belül rendezvénysorozatot szervez Ady Endre születésének 135. évfordulója alkalmából. A XXIII. Érmindszenti zarándoklat rendezvényei november 16–án, pénteken 10 órától irodalmi tanácskozással kezdődnek. Délelőtt Szatmárnémetiben, délután 16.30 órától pedig Nagykárolyban hangzanak el a költővel kapcsolatos előadások. Az első napot a nagykárolyi Károlyi-kastély lovagtermében Zorkóczy Zenóbia előadóművész Ady-pódiumműsora zárja. November 17-én, szombaton délelőtt 10 órától Ady Endre szülőfalujában folytatódik a rendezvénysorozat. A helyi református templomban megtartandó ökumenikus istentiszteletet követően 11 órától a szülőház udvarán koszorúzással egybekötött főhajtással tisztelegnek a költő emléke előtt a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett meghívottak és érdeklődők.

— Hogyan született meg az Érmindszenti zarándoklat ötlete — kérdeztük Muzsnay Árpád főszervezőt?

— Az 1990-es véres márciusi események hatására született meg az ötlet, hogy itt Szatmár megyében mutassuk meg, hogy az együttélés nem feltétlenül az egymás elleni támadást jelenti, hiszen ezen a részen komoly hagyományai vannak a békés egymás mellett élésnek. Az első Érmindszenti zarándoklatnak is az volt a mottója, hogy: „Dunának, Oltnak egy a hangja…” Van itt mire alapozni, hiszen a Kárpát-medence a „szolganépek Bábele”, az itt élő népeknek békében kell egymás mellett élniük.

— Huszonhárom év alatt mennyire volt nevelő hatása ennek a rendezvénysorozatnak?

— Egy ilyen megemlékezés elsősorban fesztív jellegű, és nem csak a fiatalokhoz szól. Én úgy érzem, hogy újra és újra fel kell hívni nagyjainkra a figyelmet. Ez a figyelemfelkeltés a feladata a hagyományos ünnepségnek. Ameddig úgy láttam, hogy sikeres pódiumműsorokat lehet bemutatni, addig az Ifjú szívekben élek vetélkedőt is megszerveztük, amelyik arra volt jó, hogy több ezer Kárpát-medencei fiatal figyelmét felhívjuk arra, hogy a Partium kulturális öröksége kevésbé ismert, de igen nagy értékeket tartogat az összmagyar kultúra szempontjából. A rendezvénynek ezt a részét ma már a tasnádiak szervezik. Ezen a téren valami újításra volt szükség, hiszen más a szemlélet, mint amilyen volt húsz évvel ezelőtt. Nehéz megmozgatni a tanárokat és a fiatalokat. Húsz évvel ezelőtt a tanárok még hittek a „népszolgálat”-ban, ma már ez nem így van.

— Ady verseit újraolvasva, azt tapasztaljuk, hogy ismét időszerűek a gondolatai. Biztató szavaira és figyelmeztetéseire ma is érdemes oda figyelni. Segítenek-e ezek a rendezvények Ady bölcsességének a megismertetésére?

— Ma már tény, hogy az emberek csalódtak. Huszonhárom évvel ezelőtt mást vártak. Ez figyelmeztetés kellene legyen a politikusok felé is. Meg kell teremteni a feltételeket a kis nemzetek megmaradására. Nem feltétlenül fontos fizikailag kiirtani egy nemzetiséget, elég azt lelkileg tönkretenni. Ezeken a megemlékezéseken tapasztalni lehet, hogy a környezet és a nevelés hogyan hat az ifjú generáció mentalitására. Ady utolsó éveiben figyelmeztette a politikusokat, hogy nagy veszélyek fenyegetik Erdélyt és a magyarságot, de akkor senki sem hallgatott rá. Most ugyanaz a helyzet, most is sok a veszély, de még most sem érett meg a társadalom annyira, hogy megelőzze a veszélyek bekövetkezéseit.

Elek György