Ady üzenete: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

A huszonötödik alkalommal megrendezett Érmindszenti zarándoklatra a hűvös és állandó eső ellenére sokan elmentek, ezzel bebizonyítva, hogy van igény erre a negyedszázada minden évben sorra kerülő eseményre. A rendezvény fő előadója Kondor Katalin volt.

Az érmindszenti református templomban Gál Sándor, az Érmindszenti Református Egyházközség beszolgáló lelkipásztora köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy Ady korában „A templomba

Hosszú sorba/ Indulnak el ifjak, vének” jelenség mára eltűnőben van, ma már csak ilyen alkalmakra telik meg a templom.

Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktorának régi álma teljesült azzal, hogy eljöhetett Ady szülőfalujába. Kifejtette, hogy a megosztottság jellemző a mai világra, ez pedig annak az eredménye, hogy generációkat neveltek hitetlenségre. Évszázadokon át nagy kérdés volt, hogy van-e vagy nincs Isten. Pascal így adja meg a választ: „Ha Istenre fogadsz, akkor nem veszíthetsz semmit, még akkor se, ha kiderül, hogy Isten nem is létezik. De ha Isten ellen fogadsz, és tévedsz, és Isten valóban létezik, akkor mindent elveszíthetsz: Istent, az örökkévalóságot, a mennyországot, a korlátlan nyereményt”. Sokan lemondanak magyarságukról, kultúrájukról, nyelvükről, majd eljutnak oda, hogy Istenről is lemondanak. Azt mondják: ha nincs Isten, minden én vagyok. A legtöbb ember azt szeretné, ha minden ő lenne, hogy ne függjön senkitől. Az az ember, akinek az élete a hitre épül, nem törekszik a gazdagságra, a hatalomra és nem úszik együtt az árral.

Pálos István kanonok, krasznai római katolikus főesperes anyanyelvünk művelője második otthonának nevezte az érmindszenti templomot. Itt tanulta meg Ady a zsoltáros nyelvét. Műveiben egy állandó nagy harc tükröződik a vallásosság és a hitetlenség között. Ez a kettősség elkíséri egész életében. Amit magával vitt élete útján, azt otthonról hozta. Az ember életében mindent az otthon határoz meg. Nem elég, ha a szülő azt mondja gyermekének, hogy jó legyél, jónak is kell lenni. A gyerek számára az a jó, amit otthon lát, hall és tapasztal. Ezért fontos az, hogy mindkét szülő példát mutasson. A két szülő kapcsolatából és életformájából tanulja meg a gyerek, hogy mi a szeretet. Az emberekben sok a félelem és a bizalmatlanság. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, az embernek nem kénye kedve szerint kell élni, hanem hite és meggyőződése szerint. Meg kell tanulni, hogy csak az tud emberként megmaradni, aki megfogja a társa kezét; ha azt elfogadja olyannak, amilyen, és azzal békében és szeretetben él.

A szobornál

Muzsnay Árpád megnyitó beszédében párhuzamot vont Ady kora és a mai kor között. Számtalan a hasonlóság a két időszak között. Sokáig olyan tábor után haladtunk, ami nem vezetett célba. Adynak az első világégés idején megfogalmazott, versbe foglalt figyelmeztető szavai ma is nagyon időszerűek:„Őrzők, vigyázzatok a strázsán! (…) Az élet él, és élni akar.”. Hallgassunk Adyra és cselekedjünk!

A helyi önkormányzat nevében Marius Andrei Roca, Érkávás község polgármestere mondott köszöntőt, majd Simonfi József szatmárnémeti költő mondta el Adyval kapcsolatos versét. A esemény során Ady-verseket szavalt Bándi Johanna, László Zita és Varga Sándor, a Harag György Társulat tagjai.

Kondor Katalin rádiós műsorvezető, a Magyar Rádió egykori elnöke Adyhoz kötődő személyes élményeiről beszélt, s úgy fogalmazott, gyakran jutnak eszébe Ady sorai:„Siratják a semmit, a másét. (…) A gróf épp agarász. (…) Érzik titkon, hogy az övék/ e bős élet s a kalász”. A nagy költőket kisajátították régen is, kisajátítják ma is. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha személyes kapcsolatokat alakítunk ki a művekkel és abba a kapcsolatba nem engedjük be az aktuálpolitikát. Ady gyakran ostorozta nemzetét, de folyton aggódott is érte. Be kell látni, a mi aggódásunk is folytonos. Adyt folyton bírálja a mai baloldal, ma is folytatódik a magyarok fegyverek nélküli polgárháborúja. Nagyon kevesen vannak azok, akik meghallják a költők szavát. Ma már nem csak a szétszabdalt nemzetünket kell félteni, hanem a megsebzett, széthúzó, kereszténységtől elforduló Európát is. Elszállt, elillant a biztonságunk. Eltűnt a rend és eltűnt az erkölcs a világból. A rend alatt az isteni rendet értjük. Sajnos Istent az egységesülő Európa is megtagadta. A pénz lett az Isten. A nemzettudat erősítése, a nemzeti érdek védelme nélkül nincs megmaradási esély. Ma az a kérdése az emberiség többségének: mit vehetek el a teremtésből? Egy szebb, új világ kérdése csak az lehet: mit adhatok a teremtésnek, miben segíthetem a teremtő munkáját? Meg kell állítani a multikulturális világ ellenünk indított hadjáratát. Meg kell védeni értékeinket, kultúránkat, vallásunkat, életmódunkat. Hol találjuk meg mindezekhez a kapaszkodókat? Önmagunkban és a művészetekben. Az ember talán soha nem élt a szépségtől oly elhagyatva, mint most.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere szerint függetlenül attól, hogy milyen az időjárás, kötelességünk eljönni ezekre a rendezvényekre. Ady Endre emlékét csak mi őrizhetjük.

Kollár Péter, a Csemadok kassai városi elnöke, a Kassai Színház egykori igazgatója azért jött el Kassáról, hogy részt vegyen azon költő szellemiségének a megidézésében, aki új korszakot nyitott a magyar irodalomban. Ady elválaszthatatlanul kapcsolódik Szlovákiához. „Kapu- és faldöngetése” Dévénynél kezdődött, innen indult el „új időknek, új dalaival”. Összehasonlította Ady Endrét, Fábry Zoltánt és Márai Sándort. Ady Endrét az új arcú magyarnak, Fábry Zoltánt a stószi remetének, Márait a kassai polgárnak nevezte.

Felician Pop, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója Ady örök érvényű üzeneteiről beszélt és azokról a fordításokról, amelyeken keresztül gondolatai eljutottak a román olvasókhoz.

Benkő Andrea, a Petőfi Múzeum munkatársa ismertette, hogy a magyar kormány milyen erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy segítse az emlékhelyek felújítását és új emlékhelyek kialakítását. Ezek az emlékhelyek abban segítenek, hogy minél szélesebb körben megismerjék az emberek Ady munkásságát.

A mindszent elő- vagy utónévvel ellátott települések küldöttei közül köszöntőt mondott Zsótér Károly, Mindszent város polgármestere és Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere. Az egybegyűlteket Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese áldotta meg, a zarándoklat koszorúzással ért véget.

Elek György