×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
8 °C
szórványos felhőzet
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Vidék

Ahol Istennek lelke, ott a szabadság - vallják Avasújvárosban

2018.03.19 - 10:08
Megosztás:
Ahol Istennek lelke, ott a szabadság - vallják Avasújvárosban

Egész délelőttöt betöltő rendezvénysorral emlékeztek a nemzet tavaszára Avasújvárosban és Kőszegremetén, igaz, a hagyományoktól eltérően, s a kettős ünnep hármassá bővült egy kisleány megkeresztelésével, biztatásként a közösség, a gyülekezet megmaradására.

Lelküket is ünneplőbe öltöztették az avasújvárosiak tegnap, a kettős ünnep vasárnapján — hiszen nem csak a 170 évvel ezelőtti március 15-re, a szabadságharc kezdetére emlékeztek, hanem a húsvét előtti fekete, avagy az ítélettétel vasárnapjára is, és ez utóbbira emlékeztetett az egyébként derűs-világos templomot komor ünnepélyessé tevő, fekete liturgikus textília is. „Egyre nehezebb igét hirdetni így, évek, évtizedek múltán, hiszen az emberben egyre jobban tudatosul: a lelkész a szószéken nem csak elmondja, amit akar, de súlya van minden szónak, minden mondatnak — ezért is nehéz úgy beszélni, hogy amit kimond, azt ne csak elmondja, de tudja vállalni érte a felelősséget évek múlva is” — fogalmazott prédikációjában Gellén Sándor esperes, aki Lukács evangéliuma 19. részének azon verseire építette ünnepi igehirdetését, amelyekben Jézus siratja Jeruzsálemet. „'Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.' Kettős ünnep van ma, s e kettő között kell választani, ráadásul mindkettőnek ugyanolyan súlya van. Széchenyiben is megfogalmazódott a kérdés: hogyan alakul ennek a népnek a jövendője? Sötét titokként, sötét fellegként nehezedik a magyarság életére a jövendő — ezt a sötét felleget kell elhessegetni, hogy ne a letargia vegyen erőt, hanem az öröm, hogy él nemzet ezen a földön. Milyen sors vár e népre? Legbölcsebb döntéseket csak akkor tudnak hozni papok és politikusok is, ha vallják: teszem azt, amit az Isten akar” — summázta, felidézve Széchenyi 1848. augusztus 20-án írt (és majd' két évszázad múltán is hidegkirázósan örök érvényű) szavait: a magyarság saját magát fogja meggyilkolni, más nép által nem meggyilkolható.

„Jézus is aggódik népéért: 'Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!' Jézus ébreszti a saját népét — s ugyanúgy, mint akkor, most is megvan a három korszak: a kegyelem korszaka, amikor Isten meglátogat és szabadító kezet nyújt; a vakság korszaka, amikor nem kérünk e segítségből, és a nem ismerés korszaka, amikor nem ismerjük Istent, csak magunkban bízunk. Jézus értelmet ad az életnek, és életet ad, tanít szeretni, tanít lehajolni a kicsinyekhez, a gyászolókhoz, s tanítja: nagy kegyelem és áldás Istennel élni és vele együtt élni — de a nép nem hallja meg, kritizálja, a golgotai keresztre küldi. Megvakul az egész nép, és nem látják harmadnapon feltámadni. Ugyanakkor minden pusztulásban ott van Isten sújtó, nevelő bal keze mellett a jobb is, neked csak hinned kell. 1848-ban nem azon sopánkodtak: fognak-e győzni, tudták, hogy a letiprás után mindig újra lehet és újra fel is tud állni a nemzet, mert nem magukban bíztak. Kossuth Sárospatak diákja volt, s Bocskaitól kezdve a mai napig szabad nekünk lázadni, forradalmat indítani, ha látjuk, hogy veszélyben a hit és a nép” — mondta, emlékeztetve: sorsdöntő időket élünk, s ha nem ébredünk fel, akkor olyanok leszünk, mint a vakok, veszendőségre ítéltetett egy nép, egy egyház, egy gyülekezet, s csak tőlünk függ, megmarad-e, és lesz-e jövője. Az igehirdetést követően a kettős ünnepség hármassá bővült egy kisleány megkeresztelésével, mintegy biztató válaszként a nép, a közösség, a gyülekezet megmaradására, majd a kórus különlegesen szép előadással örvendeztette meg az egybegyűlteket Berkesi Sándor műveiből.

A megemlékezés a hősök emlékművénél folytatódott, ahol ünnepi beszédében Magyar Lóránd képviselő úgy fogalmazott: március 15-ét mi, magyarok tettük ünneppé 170 évvel ezelőtt, nem másoktól kaptuk, nem mások harcolták ki nekünk, hanem elődeink vívták ki. Ma már nem karddal, hanem a demokrácia eszközeivel kell kiharcolnunk helyünket Európában; ma már nem katonasorba kell küldeni a fiatalokat, hanem iskolába és egyetemre; ma már nem az a kérdés, lesz-e rézágyú, hanem az, hogy lesz-e iskola, templom és magyar képviselet a demokratikusan megválasztott testületekben. „Március 15-én nem csak szavalunk és koszorúzunk, ez a nap nem csak az emlékezésről szól — ezen a napon számot vetünk, mérleget vonunk és a jövőbe tekintünk. Tervezünk és nemzetet építünk, mert ez a nap egyet jelent a szabadsággal, magyarságunkkal, alapvető emberi jogokkal és a méltósággal. A '48-as hősök mércét és példaképet állítottak elénk saját koruk kihívásaival szembeni helytállásukkal” — fogalmazott. Az ünnepi gondolatokat és a koszorúzást az újvárosi ifjak és a MADISZ szavalatos, citerás, furulyás műsor-összeállítása követte, melynek mondhatni fénypontja Wass Albert kétszeresen is aktuális Nagypénteki sirató című verse volt — ők délután Gárdonyi Géza Fekete nap című művének színpadi előadásával is megörvendeztették az újvárosiakat. Az emlékezés a hagyomány szerint Kőszegremetén folytatódott, ahol a cudar időjárás miatt rendhagyó módon nem a Domokos-dombon magasló Széchenyi-obeliszknél, hanem az 1865-ben épített református templomban mutatták be a helybéli óvodások-elemisták-általános iskolások verses-nótás csokrukat. Sziszik József lelkipásztor is itt fogalmazta meg ünnepi gondolatait, és az újvárosi ifjak is itt nyújtották át köszöntőjüket. Ezt követően az ünneplők a Széchenyi-emlékműhöz indultak, a téli időjárással dacolók gyalogosan, zászlósan, a kényelmesebbek autóval, a koszorúk elhelyezését követően pedig a Szózat eléneklésével zárult az ünnepség.

Szabó Kinga Mária