Aki akar, talál magának munkát

Közel ezer résztvevővel és nyolcszáz betöltésre váró munkahellyel zajlott péntek délelőtt az általános állásbörze Szatmárnémetiben, aki dolgozni akart, hétfőn akár kezdhet is.

Nem azért olyan népszerű a munkanélküli segélyen élők és szociális támogatásban részesülők számára az állásbörze, mert nagyon dolgozni szeretnének, sokkal inkább azért szoktak eljönni a börzére, mert kötelező. Az a szabály ugyanis az, hogy ha nem tudja pecsétes papírral bizonyítani, hogy ott járt, keresett, de nem talált magának munkát, megvonják az illetőtől a munkanélküli-segélyt és nem jár a szociális segély sem. A munkanélküli-segély megvonását házon belül megoldja az utalásban illetékes Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM), a polgármesteri hivatalok által folyósított szociális támogatás pedig szintén az ügynökségen keresztül folyhat csak, ha nem igazolja az önkormányzat felé, hogy a kérvényező jogosult a támogatásra, a hivatal nem folyósítja többé. Mindkét összeg háromszáz lej körüli havi jövedelmet jelent a kedvezményezett számára, a munkanélküli-segély legtöbb tizenkét hónapig jár, a szociális viszont bármeddig. Van olyan, aki húsz éve tengődik szociális segélyen, mégis megfelel neki.

A börzén megjelent cégek képviselői komolyan vették az állásbörzén való részvételük célját: nem azért vannak ott, hogy cégpecséttel igazolják a munkát keresőnek, hogy ott járt, hanem hogy betöltsék az üresen lévő állásokat a cégnél, úgyhogy inkább állást kínáltak az érdeklődőknek és nem pecsételést. Mindenkinek érdeke, hogy az, aki állami támogatásból élt, munkába álljon, hívták fel a figyelmet az AJOFM munkatársai, mert az egyik fél nem az aktív réteg által befizetett összegekből él tétlenül, hanem egy jobb fizetésért dolgozik, a cég pedig termelni, fejlődni tud, ha van ki dolgozzon.

Egy 56 éves hölgy egy perc alatt munkát talált a pénteki börzén, miután október óta ült otthon munkanélküli-segélyen, egy szatmárnémeti bútorgyár vette fel, kanapégyártásban fog segédkezni. A hölgyet Ilonának hívják, ő mondta a beszámoló címébe is bekerült mondatot: aki dolgozni akar, az talál magának munkát, ha nem is épp olyat, amilyenre vágyott és ha nem is annyi pénzért, mint amennyiért eredetileg gondolta, hogy munkába állna. És ez érvényes azokra is, akik már túl vannak azon a negyven éven, ami a cégek részéről az alkalmazási hajlandóság határát jelenti és nem is teljesen egészségesek, a hölgy például látásproblémákkal küzd, hétfőn mégis új munkahelyen kezdi a napot.

Princz Csaba