Alig akad hazai fenyő a piacokon

Szebbnél szebb és valóban minden pénztárcának megfelelő a fenyőfelhozatal, a kereslet azonban (eddig még) valamivel gyengébb, mint az előző években — komoly konkurenciájuk akadt az árusoknak.

Egy hete kezdődött meg hivatalosan a fenyőárusítási szezon, s Szatmárnémeti piacain ugyancsak gazdag választékból válogathatnak a vásárlók — az árak pedig majd' mindenki zsebéhez igazodnak, hiszen már 30 – 40 lejért kisebb, de nagyon formás fákat lehet vásárolni, melyeket Magyarországról hoznak a viszonteladó cégek. A jóval magasabb és terebélyesebb, Dániából érkezett fenyők ára 80 – 150 lej között mozog, a „cserepes”, azaz gyökeres fenyőfákat pedig (szintén méretük függvényében) 80 – 200 lej közötti áron vásárolhatják meg az ünnepre készülők és a karácsony utánra is gondolók — furcsa „érdekesség”, hogy a piaci felhozatalból csak ezen utóbbiak hazai, azaz romániai fenyők, a többi mind import. Mint az egyik árus keserűen mosolyogva, és nem is annyira túlzóan summázza: „Nekünk már nem maradtak fenyveseink, mi már letaroltunk mindent és az import fenyőfára szorulunk.”

Sűrű fenyveserdőben érezheti magát Szatmárnémeti piacain az, aki karácsonyfa-vásárlásra indul: bőséges a felhozatal, egyik példány szebb, mint a másik, és még a pénztárcabarát, 30–40 lejes fák között sem igen akad ritkás ágú, levelű „kóró”, formásak, dúsak a fenyők, s a legtöbb helyen már tartóba állítva lehet megvásárolni azokat (természetesen a tartóért átlagosan 20 lejes „felárat” kell fizetni). Ám mérettől, dússágtól, színtől és ártól függetlenül egy közös vonása van minden fenyőnek: valamennyi import áru, vagy Magyarországról, vagy Dániából érkezett. Hazai fenyőt elvétve sem találni, a Szamos-piacra sem jöttek a már évek óta törzsárusoknak számító máramarosiak, a nagypiacon sincsenek (még?) itt az avasi fenyőiskolák „növendékeit” árusítók — vagy mert a számukra közelebbi Avasfelsőfalu piacaira mennek (ahol valamivel magasabb árat is kérhetnek a példányokért), vagy mert hozzájuk is eljutott a hír: a piaci árusoknak komoly konkurenciával kell számolniuk egy bizonyos barkácsáruház „személyében”. „Kicsit keresztülhúzta a számításainkat ez az üzlet, sokan oda mennek fenyőt nézni, vásárolni ahelyett, hogy a piacra jönnének. Pedig az ott árusított fák nem olyan frissek, mint ezek! Ezeket még egy hete sincs, hogy kivágták, azokat meg legalább három. Nem mondom, a hét végén volt forgalmunk, sok fát eladtunk, és remélem, a következő napokban is lesz, de úgy általánosságban eddig gyérebb volt a mozgás, mint tavaly ebben az időszakban, pedig egyik fenyőm szebb, mint a másik” — magyarázza az egyik árus. A mellette lévő, szintén magyarországi import fenyőt árusító „kolléga” pedig hozzáteszi: „Nem ellenőriztem le, és remélem, nem is igaz, de úgy hallottam, az az áruház karácsony után „visszavásárolja” a fákat. Persze nem teljes áron és nem is készpénzért, valami kedvezményt ad a termékekre, úgy mondják. Na hát, ha nekik az az üzlet, akkor üzleteljenek úgy, de ne rontsák a mi üzletünket. Én ezekben a napokban már nem is megyek újabb szállítmányért, örvendek, ha ezek közül sikerül mindet eladnom, és 24-én délben nem kell még itt ácsorognom a piacon” — mondja. Valamivel lazábban viszonyul az „áruház-konkurenciához” a gyökeres fenyőket árusító homoródi faiskola-tulajdonos. Mint mondja, az évek alatt szerzett tapasztalatnak köszönhetően már tudják, körülbelül mennyi fenyőt kell kiásni, mennyire lesz kereslet, s ha véletlenül „nyakukon marad” pár darab, azokat visszaültetik.

Szabó Kinga Mária