Alkalom a megtérésre

Minden nap tegyünk egy lépést az Úr felé - buzdította híveit Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök hamvazószerdán.

"Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel" - ezzel a gondolattal veszi kezdetét hamvazószerdán a nagyböjt, amikor a pap hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára. Az elcsendesedés, elmélkedés, önvizsgálat, imádság, megtisztulás ideje vette kezdetét, az ebben való előrehaladásra mutatott Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök is a hamvazószerdán reggel kilenc órától, a Székesegyházban bemutatott szentmisén. "Akik eljöttünk hamvazószerdán szentmisére, úgy érzem, komolyan akarjuk azt a megtisztulást, amit az egyház is akar, amit Isten kínál fel mindenkinek nagyböjt idejére. Testi-lelki megerősödésünket akarjuk az Istennel való közeledésben. Kérjük ezért Istentől a megújulás kegyelmét" - vezette be a gondolatot a püspök a szentmise elején.

A prédikáció az Istenhez tartozás örömének adott hangot: "Ahogy bűnbánati zsoltárában Dávid próféta, nagyböjt elején mi is szeretnénk Istentől kérni, teremtsen bennünk tiszta szívet, lépjen be életünkbe és tegyen ott rendet. Az Önátadás Évét éljük egyházmegyénkben, nagyböjtben pedig az önátadás különös jelentőséget kap. Imádkozni, böjtölni, alamizsnát adni nem más, mint egyre közelebb kerülni Istenhez, hiszen ezek a bűnbánati cselekmények a nagyböjt megtisztító erejét próbálják a lelkünkbe ültetni. Megerősítik bennünk azt az elhatározást, hogy mi Istenhez tartozunk, Istené vagyunk és az Övéi akarunk is maradni. (...) Egyetlen nagyböjti gyakorlat sincs önmagáért. A böjt nem csinosítani akar bennünket, az imádság nem lelki wellness, hanem mindkettő azt szolgálja, hogy egyre szabadabban tudjuk átadni magunkat Istennek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten magának teremtett minket, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. A keresztség szentségében nem véletlenül lett atyánk az Isten, és testvérünk Krisztus. Nincs más módja az Istenhez való visszatérésünknek, csak az, ha mi egyre inkább, napról napra tökéletesebben adjuk át magunkat."

Schönberger Jenő püspök kiemelte, nagyböjt nem a szomorúságnak az ideje: "Bár eltölt bennünket a bűneink miatti fájdalom amikor imádkozunk és arra gondolnunk, hűtlenségünkkel milyen sokszor megbántottuk Istent, soha nem szabad, hogy a szomorúság erőt vegyen rajtunk. A lemondást sem szabad szomorúan tennünk. A keresztény ember nem szomorú szent, hanem még a böjtölés idején is áthatja a remény, annak a boldogságnak a tudata, hogy önmagunkat mi nem tudjuk megváltani, de Krisztus megváltott bennünket. Az egész nagyböjtben át kell hasson minket ez a tudat. Itt az alkalom, Isten elindít minket a megtérés útján és minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább el kell töltenie lelkünket a boldogság, hogy Istennel élni jó. Őt akarjuk a lelkünkbe befogadni, és Vele együtt a rendet, a boldogságot, az örömöt is. Ha beengedem a szívembe, akkor leszek igazán boldog keresztény. Az önátadás nem megy egyik percről a másikra, ez egy komoly folyamat, hosszú út. A nagyböjt negyven napig tart, minden nap tegyünk egy lépést az Úr felé."

A hamvazószerdai szentmise különlegességeként az igeliturgiát követte a bűnbánat liturgiája. A pap, a hozzá járuló híveknek homlokára jelet tett, ők ezzel a jellel léptek ki a templomból, és bár a homlokukról a kereszt idővel eltűnik, a lelkükbe rajzolt kereszt a nagyböjti imában egyre fényesebb.