Áll a szikla rendületlen az avasújvárosi szőlőhegyen
Rendületlen sziklaként állt az ömlő esőben és az orkánszerű szélben több mint háromszáz avasújvárosi tegnap délelőtt a Hegyi Prédikáción — őseik meghagyásaként: „kinn a hegyek lábánál legyen tartva egy hálaadó ünnep” — s mondtak köszönetet a termésért.
Már kora reggel nem sok jót ígértek a dombok tetejét súroló felhők és viharos szél, ám ezzel mit sem törődve pattantan szekérre gyönyörű népviseletben az avasújvárosi madiszos fiatalok s indultak népdalokkal, kurjongatásokkal ébreszteni a helybélieket, hogy senki le ne maradjon a Hegyi Prédikációról — útközben csatlakozott hozzájuk a Deé Róbert vezette nagyváradi gyermek-fúvószenekar is, de sajnos az ömlő eső is, ezért a fúvósok a tervezett falujárás helyett az utcakereszteződésekben fújták a messze hangzó ébresztőt. Amely így is ugyancsak hatékonynak bizonyult, hiszen délelőtt 11 órára több mint háromszázan gyűltek össze s álltak rendületlen sziklaként a viharos szélben, zuhogó esőben az Avasújvárosi Református Egyházközség szőlőhegyen lévő, megújult tetejű és oldalfalu hegyi házánál, hogy az ősz és a szüret végén megköszönjék a szőlőtermést és mindazt, amivel a Fennvaló megáldotta őket. „Sokszor megtorpanunk és nehéz hálaadást mondanunk, mint ahogy érezzük az Istentől kapott feladatokat is, de sokszor nehéz végigvinnünk azokat.” — fogalmazott az igehirdetését az ószövetségbeli Józsué történetére építő Farkas Zsolt lelkipásztor, egyházkerületi tanácsos. „Józsué — akinek élete, sorsa, olyan mint a miénk — úgy érzi: nincs tovább, a Jordán folyón nem lehet átkelni; de Isten segítségével át lehet kelni! A mi életünkben is sok minden van, ami elsodor, elsodorhat bennünket: az Isten nélküli élet, a különféle ideológiák egyrészt megfojtanak, másrészt megpróbálják elhitetni velünk, hogy minden jól van úgy, ahogy a világ teszi. És bizony sokszor érezzük mi is úgy: könnyebb, kényelmesebb a világnak igazat adni és megfeledkezünk a hálaadásról.
Ha eleink is így gondolkoztak volna, a kényelmet választva, akkor hitünknek nem lett volna megújulása, akkor a ti eleitek sem hagyták volna örökül, hogy minden ősszel 'kinn a hegyek lábánál legyen tartva egy hálaadó ünnep'. Krisztusba vetett hittel át tudunk kelni minden Jordánon, s ebben a viharos időben is meg tudjuk köszönni Istennek, hogy ezt az évet is megáldotta minden jóval. Emlékkő, emlékoszlop a mai nap, emlékeztető és bizonyságtétel ez a hely, ez az alkalom, az Isten felé fordulás. S miért kell itt évről–évre összegyűlni? Mert el kell mondjátok a gyermekeiteknek s azok gyermekeinek: Isten a Jordánt kettéválasztotta és fogja is, amíg lesz népe, amely meg tud állni az 'emlékkövek' előtt, amíg nem szégyellnek e 'kövekhez' menni és köszönetet mondani mindenért.” — fogalmazott.
A Hegyi Prédikációt követően – melyet a fúvószenekar szolgálata tett még szebbé s melyre a két testvértelepülés, Kállósemjén és Petneháza polgármesterei hozták közösségük jókívánságait, valamint Pataki Csaba tanácselnök üdvözölte az egybegyűlteket — a gazdák vendégül látták ismerőseiket, rokonaikat, az egyházközség hegyi házának pincéje is megtelt atyafiakkal, akik a bor minősége–mennyisége megvitatása mellett szemügyre vették azt a szépen faragott hordót is, amelyet az 1967–ben adományoztak 50. születésnapjuk alkalmából, majd az ünnepi vasárnap a kultúrházbeli szüreti bállal folytatódott, melynek bevételét az egyházközség javára használják fel.
Szabó Kinga Mária
