Állandósul a munkaerőhiány

Egyre kétségbeesettebben keresik a cégvezetők, hogyan tudnák a gyárkapun belülre csalni a munkásokat.

Tovább folyik a megoldáskeresés arra a problémára, hogy hogyan lehetne megszüntetni végre a krónikus munkaerőhiányt. A valamikor jól menő szatmári textiliparból ma másfél ezer ember hiányzik, a sok embert foglalkoztató nagy cégeknél húsz-harminc százalékos az alkalmazotthiány. A kerekasztal-megbeszélésen jelen lévő munkaügyi államtitkár ennél magasabb szinten kezelné a problémát, Iulia Cârcel szerint a ma létező mesterségek hetven százaléka fog eltűnni tizenöt éven belül, nincs megmondhatója annak, milyen mesterséget érdemes kitanulni, és az oktatásügy hibája, hogy nem tud „hozzágyorsulni” a technológiai fejlődéshez.

„Ma csak az munkanélküli, aki nem is akar dolgozni!” — jelentette ki határozottan Iuliu Cădar, a Német-román Gazdasági Társaság elnöke, majd finomított: „… kivéve, ha tényleg beteg vagy fogyatékkal élő”. A Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM) adatai szerint márciusban több mint ezren tértek vissza egy-egy állásinterjúról „nem megfelelő” minősítéssel, Cădar szerint ezt a jelenséget kellene valahogy kiküszöbölni. Több jelen lévő cégképviselő is elpanaszolta, hogy a legtöbben nem is az állás betöltése miatt mennek el egy-egy céghez, hanem hogy ezt a minősítést és a munkanélküli-segély további folyósításához szükséges pecsétet megkapják, pedig a legtöbb cég már maga is kiképezi a leendő munkatársat, még akkor is, ha csak a legalapvetőbb dolgokat tudja.

Ott van a kutya elásva, mutattak rá többen is, hogy aki csak teheti, inkább elmegy Nyugat-Európába három hónapnyi eperszedésre, meg három hónapnyi szőlőszedésre, mint hogy itthon maradjon állásban, ugyanis bár nehéz, de mindössze évi hat hónapig tartó mezőgazdasági munkával többet keres, mint itthon szakmájában elhelyezkedve egy év alatt.

Princz Csaba