Az új és kihirdetésre váró közigazgatási törvénykönyv feketén-fehéren kimondja: ott is lehet majd alkalmazni a kisebbségi jogokat, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot — ha így dönt a helyi önkormányzat.

Szatmárnémeti városnévtáblája háromnyelvű, mint ahogy háromnyelvű Nagykárolyé és a környező településeké is — „természetesen az”, summázza azonnal mindenki. De ugyanilyen természetes (lenne) az Ardud/Erdőd/Erdeed feliratú tábla a megye történelmi szempontból egyik legpatinásabb és leghíresebb településének bejáratánál (s maga a kétnyelvűség a kisvárosban és a turistacsalogató várban), ahol a magyar kisebbség létszáma már valóban nem éri el a 20%-os küszöböt, de jelentős létszámú, akárcsak Aranyosmeggyesen és Szamosdobon is. Ha a helyi önkormányzat úgy akarná. Egyszer. Majd.

Mennyire fog megvalósulni a gyakorlatban?

Az új közigazgatási kódex számos olyan kisebbségi óhajt, elvárást, jogos igényt emelt törvényerőre, melyeket eddig csak hébe-hóba, a legtöbbször „jóindulatból” alkalmaztak — az egyik ilyen s mindenki számára látható az, hogy magyarul is ki kell írni az utcák, terek, parkok nevét is azon településeken, ahol a magyarság számaránya meghaladja a húsz százalékot. A kétnyelvű utcanévtáblák története (huzavonája) nem új keletű, s talán nem is biztos, hogy véget ért. „Elsősorban abban bízunk, hogy Iohannis államelnök kihirdeti egyáltalán az új közigazgatási törvényt — s ezt nem a pesszimizmus mondatja, de a kisebbségi tannyelvű osztályok összevonását/megszüntetését szabályozó törvényt sem hirdette még ki… A kódexben rengeteg olyan új, pozitív előírás van, amelyeket a szatmári specifikumoknak megfelelően akarunk alkalmazni” — mondja megkeresésünkre Kereskényi Gábor polgármester, nyomatékosítva: a közszájon forgó történelmi utcaneveket mindenképp szeretnék valamilyen formában megjeleníteni, hiszen az az élő kapcsolat a szatmárnémeti magyarság és a város között. „A legjobb példa erre a Lăcrămioarei utca, amely mind a mai napig Dobó utcaként szerepel a köztudatban és közbeszédben, s ha Gyöngyvirág utcává fordítanánk, az olyan lenne, mintha elloptuk volna a régi nevét. Nemcsak keressük, de meg is találjuk a megoldást erre a helyzetre — persze sokkal egyszerűbb a helyzet a strada Toamnei/Ősz utcával vagy a strada Petőfi Sándor utcával. A gyakorlati kivitelezés tekintetében is komoly feladattal állunk szemben, hiszen óriási mennyiségű utcanévtábláról van szó: Szatmárnémetiben több tíz tér és több mint 450 utca van, amelyek közül nem egyet nyolc, tíz, de akár tizenöt kereszteződés is átvág, ami mind-mind utcanévtáblát jelent. Ezeket összesíteni kell, és szakaszosan fogjuk megoldani a táblacseréket, értelemszerűen az ‘egyszerű’ esetekkel kezdve” — magyarázza a városvezető. Kiemeli azt is: anyanyelvhasználat és anyanyelvi ügyintézés szempontjából sincs komoly gond, a polgármesteri hivatal valamennyi kapcsolattartó egységében vannak magyarul tudó munkatársak. „A hivatal címére érkező kézzel írott vagy elektronikus levelekre a válaszokat azon a nyelven adjuk meg, amilyen nyelven a kérdést feltették — tavaly 11 magyar nyelvű beadványt, átiratot kaptunk. Nem jellemző még a magyar nyelvű kérvényezés, valahogy bele van rögzülve az emberekbe, hogy a hivatali ügyintézést románul bonyolítják, mert talán egyrészt azt gondolják, lassítaná a procedúrát az anyanyelvhasználat, másrészt pedig sok engedélynek, felhatalmazásnak stb. nem ismerik a magyar megnevezését. Én úgy vélem: a legfontosabb, hogy az állampolgárok problémái megoldódjanak. A mai (szerk. megj.: szerdai) fogadóórára érkezett panaszosok fele magyarul sorolta el gondjait, én pedig fordítottam a nyelvet nem értő főosztályvezetőnek — áthidaló megoldások mindig léteznek, ha megfelelő a hozzáállás” — summázta Kereskényi, emlékeztetve ugyanakkor arra is — a megfelelő hozzáállás apropóján —, hogy jelenleg is perben állnak a prefektussal, ugyanis a városi tanács apparátusában a jogtanácsosi tisztség meghirdetésénél feltételként tüntették fel a magyar nyelv ismeretét, s a kormánymegbízott jogi úton megtámadta ezt a kitételt, diszkriminatívnak minősítve — pedig a polgármesteri hivatal honlapján magyarul is meg kell jeleníteni a határozatokat, a különféle szabályozásokat stb., valamint az intézmény hirdetőfalára is két nyelven kell(ene) kifüggeszteni, azaz szükséges, hogy a jogtanácsos magyarul is ismerje a szakzsargont.

Nem kevésbé realistán hitetlenkedő az új közigazgatási kódex kihirdetésével kapcsolatban Pataki Csaba megyei tanácselnök. „Ha valaha életbe lép, segíteni fog az ügyintézésben és a rendrakásban — hiszen ne feledkezzünk meg róla, ez az átfogó, átlátható és letisztult törvénykönyv új alapokra helyezi az ország jelenleg túlburjánzott bürokráciától terhelt közigazgatását” — fogalmaz. Mint mondja, a megyei tanács saját apparátusán belül minden osztályon/irodában tudnak magyarul kommunikálni a lakosokkal, ugyanakkor elismeri azt is: vannak elmaradásaik az anyanyelvi jogok érvényesítése terén, főleg a tanács fennhatósága alá tartozó intézmények esetében. „Sem a megyei múzeum épületein, sem a megyei könyvtáron nem szerepel a magyar nyelvű felirat, és a tanács internetes honlapja is messze áll a tökéletestől — igyekszünk javítani a helyzeten és behozni az elmaradásokat. A megyei rangú utak mentén álló „megyetáblák” háromnyelvűek (román, magyar, német), az országutak mellett állók a közútkezelő vállalat hatáskörébe tartoznak, azokba nem tudunk beleszólni, de kihirdetése után azoknál is érvényesíteni lehet majd az új kódex szabályozásait, a reptér pedig — bár a megyei tanács fennhatósága alá tartozik — más jogi státussal rendelkezik, viszont mindenképp tervezzük a felirat bővítését” — magyarázza Pataki.

Szabó Kinga Mária