Arany Kökényesd, ezüst Szatmárnémeti

Két szatmári „társulat” lépett fel az idei Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon, s a rangos országos kulturális rendezvényről egyik sem tért haza üres kézzel: a kökényesdi Tragikus Komikusok az első, a szatmárnémeti KÖDIK a második helyezést érte el.

Lassan két évtizedes múltra tekint vissza Erdély legismertebb és talán legnagyobb diákszínjátszó fesztiválja, a PADIF, mely 1999–ben azzal a céllal indult útjára, hogy egyrészt anyanyelvünk és nemzeti kultúránkat, a magyar és az egyetemes színházkultúrát népszerűsítse a diákok (s közvetve a szülők) körében, másrészt pedig az anyanyelvi kommunikáció fejlesztése mellett baráti kapcsolatok kialakítását és a kulturális látószög szélesítését is elősegítse. A megmérettetés első perctől nagy népszerűségnek és sikernek örvendett, a fellépő „társulatok” már nem csak a Partium, hanem Erdély majd'minden magyarlakta megyéiből, sőt Magyarorszáról is érkeztek a tövisháti kisvárosba, Szilágycsehbe, amely otthona a rangos, országos kulturális rendezvénynek. A PADIF pedig mára már fogalommá lett, s színpadán az évek alatt jelen volt a mesejáték, a pimasz diákhumor, a történelmi dráma és a fekete komédia is, de olyan, színházi és esztétikai értelemben is érvényes kezdeményezések is bemutatódtak, amelyek kitágítják a diákszínjátszás kereteit és kapcsolatokra találnak a felnőtt amatőr színjátszás világában. S hogy miért is olyan fontos a diákszínjátszás (amely sok felnőtt kézlegyintős, lekicsinylő vagy épp elnéző véleménye ellenére nem fölösleges időkitöltő bohóckodás, hanem nagyon sok munka, gyakorlás és próba áll minden darab, minden szerep mögött)? A jelenkori diákszínjátszás atyjaként emlegetett Nagy Gyula, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium egykori magyartanára úgy határozta meg a diákszínjátszás lényegét, mint amelynek nem a színház helyettesítésére kell törekednie, fő funkciója ugyanis a közösség és az emberi kapcsolatok kultúrája. Ebben a „kapcsolatrendszerben” pedig nagyon aktív szerepet játszanak a Szatmár megyei diákszínjátszó-társulatok, hiszen minden évben több csapat is fellép a PADIF-on — az ugyancsak rangos megmérettetésnek számító, halmi Diákszínjátszó Fesztivál továbbjutói.

Búbánatos cigánymese

Október 27–28–án két szatmári csapat érkezett Szilágycsehbe, ahol a Kökényesdi Általános Iskola alig egy éve alakult Tragikus Komikusai Romantika című búbánatos cigánymeséjükkel „elvarázsolták” a zsűrit, hiszen önfeledt játékukkal és szerepátélésükkel olyan valósághűen villantották fel a cigány viselkedés- és beszédformákat, életszemléletet és -filozófiát, hiedelemvilágot, az egymás mellett élés számos igazságára rátapintva és a magyar nyelv játékosságát sokszor bemutatva, amilyenre ritkán van példa. Így nem csoda, hogy az általános iskolások kategóriájában maguk mögé utasították a többi hét csapatot és megnyerték a PADIF–ot.

„Nem szép így kimondani, de eszembe sem jutott, hogy megnyerhetjük, annál is inkább, mivel alig egy éve alakult a „társulat” — igaz, a gyermekek nagyon beleélték magukat a szerepükbe, akárcsak a próbák és a megyei megmérettetés alkalmával. Rettenetesen izgultak és elmondhatatlan volt az örömük, s teljesen érthetően nagyon büszkék az elért eredményre, a tényre, hogy országosan elsők. Külön meg kell említenem a szülői közösséget is, mert példamutató a támogatásuk, most is többen autóba ültek, eljöttek Szilágycsehbe megnézni-újranézni az előadást, „szurkolni” a gyermekeknek. Persze a társulatnak sok ideje nincs pihenni a babérokon, hiszen november 11–én Nagykárolyban lesz színjátszófesztivál és ott is fellépünk.” — magyarázza a „rendező”, azaz felkészítőjük, Pap Erika Nóra magyartanárnő.

Aki ebben a tanévben ugyan már nem tanít Kökényesden, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna továbbra is a kis színészekkel: hetente kétszer kijár Kökényesdre és már készülnek a következő előadással, a következő fesztiválévadra.

Védjegyük a történelmi dráma

Nem „elsőéves” a Kölcsey Ferenc Főgimnázium KÖDIK-társulata, akiknek mondhatni védjegyük a történelmi dráma, hiszen tavaly Szatmárnémeti 1944 szeptemberi bombázásának állítottak emléket – egy, a tragédiát túlélt apáca visszemlékezése–meginterjúvolása kerettörténetben (és olyan adósságot törlesztve, mint amilyent a színház sem), s idén is a modern kori történelem legfeketébb napjait–éveit állították reflektorfénybe a Bölcsőm volt a koporsóm című drámájukkal, mellyel a PADIF gimnazista kategóriájának ezüstérmesei lettek. A komor–komoly előadásban a dokumentarista, a szimbolista és a realista rétegek váltják egymást, különállóan és mégis összefüggően, megidézve a romániai holokausztot is, és a spanyol fényképész és segédje alakján át a mauthauseni láger szörnyűségeit is — a diákok tömör, precíz, fegyelmezett játéka tökéletes profizmusra vallott s szinte kézzel tapinthatóvá tette a téma és történet súlyosságát, akárcsak a minimalista (de épp ezért nagyon hatásos) díszlet és jelmez.

„Ponttizedekkel maradtunk csak le az első helyről, és már az nagy fegyvertény, hogy a szilágycsehi Berekenye csoportot hazai pályán „meg tudtuk szorítani” — országos megmérettetésen mondjam úgy: tökéletes a második helyezés, és a diákok részéről messze nem volt rossz szájízű ez a helyezés, hanem nagy öröm. Jövőre is lesz PADIF és lehetőség az első helyre — sőt, ha úgy nézzük: tavaly harmadik helyezést értünk el, idén másodikat, akkor jövőre már csak az első lehet.” — mondja Csorján Árpád „rendező”-történelemtanár. Nem rejtve véka alá azt sem: a helyezés mellett rengeteg elismerést és dicséretet is magáénak tudhat a KÖDIK: „Sok pozitív visszajelzést kaptunk már a tavalyi, Szatmárnémeti bombázásának emléket állító darabra is, nagy elismeréssel dicsérték mind a helytörténeti vonatkozását, mind a karakterkidolgozást — és ugyanilyen elismeréssel méltatták a Bölcsőm volt a koporsómat is, külön kiemelve egyrészt a díszletet-jelmezeket, értékelve a darab felépítését, amelyből szintén nem hiányzik a helytörténeti vonatkozás, hiszen egy holokauszt-túlélővel is készítettünk interjút és „rágyúrtuk” a történetre.” — magyarázza.

Hozzátéve azt a teljesen természetes vágyat is, hogy szeretnék a szatmárnémeti „nagyközönségnek” is bemutatni a darabot (szerk. megj.: s erre kiválóan alkalmas lenne például az Ács Alajos Stúdióterem), illetve megpróbál támogatást szerezni, hogy magyarországi fesztiválokra is eljuthassanak az előadással — ezen fesztiválok, találkozók legtöbbje ugyanis önköltséges, és bármennyire lelkesek a diákok, bármennyire nagyszerűen van felépítve az előadás, sajnos az egyszeri ember számára eléggé borsos utazási-szállási költségeket nem tudják fedezni.

Szabó Kinga Mária