Arra figyeljünk, ami üdvösség kérdése

A legtöbb református gyülekezetben tegnap tartották meg a konfirmációi ünnepséget: ilyenkor az ifjak Isten és a gyülekezet színe előtt vallást tesznek hitükről, és ezáltal az egyház teljes jogú tagjaivá válnak. A Szigetlankán hét fiatal konfirmált.

Szatmárnémetiben a Szigetlankai Református Egyházközségben tegnap hét fiatal konfirmált. Az alkalomhoz illően feldíszített templomot tegnap is szép számmal megtöltötték a hívek, a gyermekek családja, barátok és kedves ismerősök ültek a padsorokban — várva, hogy gratulálhassanak és átnyújthassák virágcsokraikat az ünnepelteknek.

Nagy Róbert lelkipásztor ünnepi prédikációjában lényegre törően azt magyarázta az egybegyűlteknek, hogy tanuljanak meg különbséget tenni a között, hogy mi üdvösség kérdése és mi az, ami nem. Mint elmondta, senki sem tagadja, hogy szép az ünnepi fehér ruha és a fontos eseményekre feldíszített templom is. Kell ez is, de ez mind voltaképpen egy szokás az emberek életében, s nem üdvösség kérdése. Tehát arra kell elsősorban figyelni, hogy aki hisz Istenben, vállalja azt fel úgy szóban, mint tetteiben. Az már üdvösség kérdése, hogy ki az, aki elfogadja Jézus Krisztust megváltójának, hisz-e a feltámadásában, s az sem elhanyagolandó szempont, hogy az Úrnak tett fogadását ki és hogy tartja meg. A keresztyén ember tudja, hogy Krisztusba vetett hite meg kell teremje a maga gyümölcseit, különben nem sokat ér az élete. Mert beszélni lehet, de a hit cselekedetek nélkül halott — emlékeztetett az igehirdető.

Igevers minden fiatalnak

A hét ifjú konfirmációra való felkészítéséről is beszélt Nagy Róbert lelkipásztor, majd áttért a Heidelbergi kátéban található ismeretanyag kikérdezésére. Mint kihangsúlyozta, a tegnapi nap nem vizsgáztak a konfirmandusok, hanem bizonyságot tettek hitükről Isten előtt elsősorban, s természetesen gyülekezetük, szüleik és rokonaik előtt is. Ezzel a megjegyzéssel is oldva a konfirmáló fiúk és lányok lámpalázát, akiknek a káté több kérdésére is válaszolniuk kellett, két bibliai történettel is készülniük kellett, s egyik összefoglalóját elmondani röviden, majd a református énekeskönyvben található zsoltár/dicséret ismeretükről is számot adtak a gyülekezet előtt. A kikérdezést követően fogadalomtétel következett. A fiatalok most már teljes jogú tagjai az egyháznak, ami természetesen felelősséggel jár, de ami feljogosítja őket az úrvacsora vételére is. A fiatalok a bizonyságtételük után az úrasztala előtt felsorakozva megköszönték szüleiknek, rokonaiknak, gyülekezetüknek azt, hogy felnevelték őket, gondoskodtak róluk az eddigi életük során. Az istentisztelet zárásaként mindegyik ifjú egy Bibliát — ebben személyre szóló és megjelölt igeverssel — és konfirmációs emléklapot vett át a presbiterektől, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult az ünnepi istentisztelet.

Karikás Enikő