„Asszimilált” városaink (3.): Kassa
A Felvidék gyöngyszemeként ismert Kassa számos magyar műemlékkel rendelkezik: itt van a város jelképeként is ismert Szent Erzsébet-dóm, amelyet a Kárpát-medence egyedülálló gótikus kincseként tartanak számon. Itt található II. Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély fejedelmének síremléke, amely az évek folyamán a magyar nép zarándokhelyévé vált. A Rodostó-házat Rákóczi temetésekor építették, ez pontos mása a fejedelem rodostói lakóházának. A Főtér csodásan felújított épületei között lépten-nyomon magyar emlékekre bukkanhat az ide látogató turista.
Egy kis történelem
Kassa (szlovákul Košice, németül Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa. A település ősidők óta lakott hely, ahol a 13. században hospesek telepedtek le. A várost először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik. 1606. december 29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is temették el.
1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, 1644-ben itt kiáltják ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. Az 1670-es években többször eredménytelenül ostromolták a kurucok. 1677-ben a császáriak a lázadó várost elfoglalva a vezetőket kegyetlenül kivégezték. A császáriak a várostól délre 1670 és 1676 között ötszögű citadellát építettek, amelyet Thököly 1682-ben elfoglalt. 1703-ban Kassa Rákóczinak hódolt be, 1711 áprilisában foglalták vissza a császáriak.
1848. december 8-án és 1849. január 4-én is közelében verte meg Schlik császári tábornok a magyar honvédsereget (kassai ütközet). 1849. február 15-én vonultak be a honvédek a városba, de június 24-én megszállták az oroszok.
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába.
1919. június 6-án a magyar Vörös Hadsereg foglalta vissza. 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés hivatalosan Csehszlovákiához csatolta a várost, 1938-ban viszont az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. 1941. június 26-án bombatámadás érte, 3 felségjel nélküli bombázó összesen 29 db százkilós bombát vetett a városra. 32 halálos és 82 sebesült áldozat mellett tetemes anyagi kár is keletkezett. Egy bomba nem robbant fel, és mivel cirill betűs feliratot találtak rajta, ennek ürügyén Magyarország deklarálta hadiállapotát a Szovjetunióval.
Kassáról 1944. május 15-étől több vonatszerelvényt indítottak Auschwitzba, ezeken 17 ezer kassai zsidót szállítottak a haláltáborba. 1945 januárjában foglalta el a szovjet hadsereg, ekkor újra Csehszlovákia része lett a város.
Lakossága
A legutóbbi népszámlálási adatok alapján Kassa 236 093 lakosából 210 340 szlovák (89,1%), 8940 magyar (3,8%), 5055 cigány (2,1%), 2803 cseh (1,2%), 1279 ruszin, 1077 ukrán és 398 német volt. Közel negyedmillió lakosával Kassa Szlovákia második legnépesebb városa. A középkorban a magyar, német és szláv elem egyaránt jelen volt a városban, a magyarok aránya a török hódoltság éveiben kezdett nőni, majd a 18—19. században újra csökkent a szlovákok javára. A dualizmus éveiben fokozatosan nőtt a magyarok aránya. 1891-ben a lakosok 49,1%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát, 33,6%-a szlováknak, 13,5%-a pedig németnek. 1910-ben már a város lakosságának 75,4%-a volt magyar, 14,8%-a szlovák és 7,2%-a német. A két világháború között az etnikai arányok megfordultak, a többség szlováknak vallotta magát, 1941-ben újra magyar többségű volt a város. A második világháborút követően erőteljes szlovákosítás indult meg, a kitelepítéseknek, illetve a nagyarányú iparosításnak betudhatóan radikálisan megváltozott a város nemzetiségi összetétele.
A város legismertebb műemléke az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére épített Szent Erzsébet-dóm. A dóm altemplomában temették el 1906-ban a Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja.
A rodostói ház (Rákóczi utolsó házának másolata) a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik állandó kiállítóhelye lett. Az eredetije a törökországi Rodostóban található.
Márai Sándor szülővárosa
Itt született Márai Sándor (eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik) 1900. április 11-én. Az író, költő, újságíró életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának legismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a magyar irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez elsősorban emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be.
Már fiatalon magába szívta a magyar nagypolgárság értékeit és kultúráját, családjával Kassán élt, számára Kassa maradt az az „örök város”, ami után mindig is vágyódott, különösen emigrációjában.
A kaliforniai San Diegóban halt meg 1989. február 21-én. Halála után kezdték el munkáit újra megjelentetni Magyarországon. 1990-ben, egy évvel halála után, posztumusz Kossuth-díjat kapott.
Regényeit Nyugaton gyakran kiadták, a Vendégjáték Bolzanóban német nyelvterületen aratott nagy sikert. Egy olasz kiadó A gyertyák csonkig égnek című regénnyel indította Márai-sorozatát. Ezután német, spanyol, portugál és angol nyelvterületen, valamint számos kelet-európai nyelven hatalmas sikerrel jelentek meg regényei. Márai Sándor napjainkban reneszánszát éli, sorra filmesítik meg műveit, színházi darabjait újra műsorra tűzték. (A Wikipédia nyomán)
Európa kulturális fővárosa
Az idén Kassa Európa kulturális fővárosa a franciaországi Marseille mellett. A szlovák projekt szervezői nem nagyberuházásokban gondolkodnak, a város utcáin, terein kínálnak művészeti programokat az odalátogatóknak és az ott élőknek. Az egyik legnagyobb beruházás egy régi katonai laktanya kulturális célokra való átalakítása. Ez a „kassai kultúrpark” közel 10 hektárnyi területű, 30 ezer négyzetméternyi, hasznosítható beépített területtel. Eredeti ötlet ezen kívül, hogy a külvárosban, a lakótelepeken a funkciójukat vesztett hőközpontokat a kultúra és művészet helyi műhelyeivé alakítják át. A programokat és a koncepció egy részét Márai Sándor író életműve köré rendezték, hiszen az író műveiben — bár nem írt szlovákul — a város utcái, polgárai vissza-visszatérő szereplők.
Stahl István
