×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Jegyzet

Autonómia, de hogyan?

2018.01.11 - 15:38
Megosztás:
Autonómia, de hogyan?

 

Huszonöt év telt el a kolozsvári nyilatkozat elfogadása óta, de mindmáig nem tudjuk, hogy konkrétan mit akarunk, az autonómia milyen formáját szeretnénk életbe léptetni, és hogyan. Az eltelt huszonöt év egyik fontos eredménye, hogy a létszámban folyamatosan csökkenő magyarságnak három párt képviseli az érdekeit. Ez a három párt háromféleképpen képzeli el az autonómiát, de egyik sem dolgozott ki olyan tervet, amiből megtudhatjuk, hogy milyen lépéseket kell tenni, és milyen előnyöket biztosít számunkra akár a területi, akár a kulturális autonómia. Ugyanis az eddigiek során az autonómiapárti politikusok arról beszéltek, hogy a tömbben élő magyarokat területi autonómia, az elszigetelt magyar többségű településeket önkormányzati autonómia, a vegyes lakosságú területeken élő magyarokat pedig kulturális autonómia illesse meg. Az elmúlt napokban aláírt megállapodás sem tartalmaz konkrétumokat. Nem tudom meg — még csak nem is sejtem —, hogy nekem mint romániai magyarnak milyen előnyöm származna abból, hogy magyar autonómiában élek. 1945 után volt már Romániában autonómia. Ennek előnyeiről és hátrányairól sokat beszéltek és írtak az akkor élők, de kevés jót, hiszen a román hatalom már a kezdetekkor eldöntötte, hogy mindent megtesz a magyar területek elrománosításáért. Groza Péter miniszterelnök a földosztással elindította a románok betelepítését. Szatmár megyében is nagyon sok kolónia jött létre, akik ősi román területként védik ajándékba kapott otthonukat. 1956-ban a magyar fiatalok a forradalom győzelmének a reményében szervezett demonstrációi jó okot adtak arra, hogy a román hatóságok fellépjenek az autonómia ellen. A Magyar Autonómia Tanács 1960-ban végleg megszűnt. Az 1968-as megyésítéssel elvették a magyarság önszervezésének a lehetőségét. A továbbiakban nagy gyárakat létesítettek magyarlakta területeken, ahova román munkásokat telepítettek be.

Mit remélhetünk most? Mire építünk, amikor a három magyar párt sem tudja összhangba hozni autonómiatörekvését? Ha egységesen, konkrét tervekkel lépnénk fel, akkor se lenne esély arra, hogy a román pártok elfogadjanak egy olyan törvényt, ami lehetővé tenné az autonómia megszervezését. Senki nem beszél arról, hogyan működne például a közigazgatás egy olyan településen, községben vagy városban, ahol a magyarság aránya húsz, hatvan vagy nyolcvan százalék. Vagy beérnénk itt is azzal, hogy létrejönnének kisebbségi önkormányzatok, amelyekben munkát lehetne adni pártkatonáknak? Még tovább növelnénk a személyzeti létszámot a közintézményekben, akik aztán jól ellennének az irodájukban, de fenntartásukra még nagyobb adókat rónának ki a lakosságra és a magánvállalkozókra?

Lehet, hogy újabb huszonöt év fog eltelni azzal, hogy tervezzük az autonómiát, a fő okoskodók pedig azok lesznek, akik a jobb élet reményében elhagyták a szülőföldjüket, és onnan akarják nekünk megmondani, hogy mit csináljunk.