Az alkotmánybíróság is…

A magyarok, de a jóérzésű románok körében is felháborodást váltott ki az alkotmánybíróság határozata, mely szerint alaptörvénybe ütköző a marosvásárhelyi római katolikus teológiai líceum megalapításáról rendelkező törvénytervezet, amelyről a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Népi Mozgalom Párt (PMP) kért normakontrollt. Az egészben nem az a meglepő, hogy a taláros testület így döntött, hanem az, hogy egy iskola alapításának az ügye hogyan jut el az alkotmánybíróságig. Azokat, akik jobban átlátják — már amennyiben átlátható — az utóbbi két évtized román politikáját, nem lepik meg az ilyen határozatok, sőt, vissza tudják vezetni, hogy mi minek a következménye. Ez esetben is egyértelmű, hogy egyik román párt sem akarta, hogy Marosvásárhelyen visszaállítsák a magyar felekezeti iskolát. A Szociáldemokrata Párt (PSD) megígérte az RMDSZ-nek, hogy támogatja az oktatási intézmény megalakítását, ebben hitt is az RMDSZ, cserében támogatta a PSD-t, de arra nem látott rá — vagy nem akart rálátni —, hogy a PSD első pillanattól kezdve tudta, hogy lesz olyan intézmény, amelyik ezt meg fogja akadályozni. Egyesek számára hihetetlen, ami történik, mások szerint nincs ebben semmi különös, hiszen a szabályok be vannak tartva. Azért, hogy rosszak a szabályok, mi, magyarok is felelősek vagyunk, mert sok esetben a mi képviselőink is elfogadták ezeket. Úgy vagyunk a szabályokkal és a törvényekkel, hogy ha azok bizonyos esetben számunkra kedvezőek, akkor jónak tartjuk, amikor meg épp nem, akkor rossznak minősítjük.

Az alkotmánybíróság létező jogszabályok alkalmazásának helyességét mérlegeli, a taláros testület tagjainak szavazata dönt arról, hogy egy-egy ügyben milyen döntés születik. Ha egy törvényt az alkotmánybíróság nem minden tagja értelmez egyformán, akkor vagy a törvény nem jó, vagy az alkotmánybíró képzetlen, esetleg korrupt.

A „Ne lopj!” törvényt nem lehet többféleképpen értelmezni. Géza fejedelem, amikor elrendelte, hogy aki egy tyúknál nagyobb értéket lop, az akkori bírák (vagy ahogy nevezték őket) nem kezdték el vitatni, hogy lopott ugyan egy tyúkot, de az nem lopás, mert kicsi volt, beteg volt, már nem tojt, úgyis megették volna stb. Aki lopott, annak levágták a kezét.

Sajnos az alkotmánybíráktól sem várhatjuk el, hogy azok mindig jó döntéseket hozzanak addig, amíg pártok ültetik őket a bírói székbe.