Az égő gyertyák üzenete

Mindenszentek és halottak napja környékén sokan felkeresik a temetőket. Ezeken az őszi napokon a temetőkben — sokan otthon — gyertyát gyújtanak, és megemlékeznek azokról, akik már nincsenek az élők sorában. Minden embernek vannak halottai, és minden ember halottja lesz valakinek. A temetőben a síroknál találkozunk rokonokkal, ismerősökkel, és felidézzük az eltávozottak emlékeit. Az egybeolvadó gyertyafények szimbólumaivá válnak a múlt és a jelen találkozásának. A sírokon égő gyertyák és az égen ragyogó csillagok a ma élők számára üzenetként is felfoghatók. Honnan üzennek számunkra a halottaink? A sírból vagy az örökkévalóságból? A hívő ember számára egyértelmű, hogy a megváltás kegyelme által az eltávozottak az örök élet ajándékát birtokolják. Ha így van, miért a temetőben emlékezünk? Az égő gyertyák üzeneteként azt kell értelmeznünk, hogy a jóság, a szépség és a célszerűség jegyében érdemes élni földi életünket. Az örök életben hívő ember tudja, hogy a földi életnek van értelme, és az nem vezet félelemmel a halálhoz. De mit jelent jóságban, szépségben, célszerűen élni? Hogyan lehet megtalálni az örökkévalósághoz vezető utat, azt az utat, aminek ha vannak is letérői, azokat sohasem választja az, aki eldöntötte, hogy mi az élete értelme. Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy értelmetlenül múlik el az élet. Amíg az ember megtalálja az útját, választ kell adnia bizonyos kérdésekre. Mit üzennek a ma már halott elődök a mennyei életről? Mit üzenünk egymásnak mi, a sírok felett gyertyát gyújtó utódok? Észrevesszük-e egymásban a szépet, az igazat és a jót, meglátjuk-e másokban, hogy attól lett szép az életük, hogy tudnak nemcsak önmagukért, de másokért is élni, mert csak így teljes az élet? Észrevesszük-e, hogy a teljes élet nem a fogyasztásban, az élvezetek mindenáron való hajszolásában rejlik, hanem abban a törekvésben, hogy családunk, szűk és tágabb közösségeink életét szebbé tegyük? Szeretteink sírjánál megállva el kell gondolkodni azon is, hogy halottak napján a temetőben valóban nem az az egyetlen és igazán fontos gond, hogy a gyertyák szépen égjenek. Fontosabb ennél az, hogy az én életem, a mi kis közösségünk életének a gyertyája hogyan ég. Ez a fontos a hívő és a nem hívő ember számára egyaránt. Hívő és hitetlen számára egyformán fontos a földi élet. Egyformán fontos, mit tartogat számára, és hova jut a lélek a halál után. A hívő nem lehet kevesebb a hitetlennél, nem mondhatja azt, hogy számára a földi élet csak előcsatlakozás. A hívő ember a földi életével pozitív minta kell hogy legyen a hitetlenek számára, élete gyertyája lángjának úgy kell a magasba mutatnia, hogy az a hitetlenek lelkébe is fényt és meleget árasszon.