Az egyház egy élő szervezet

A Szatmár-Németi Református Egyházközségben rendszeresen szerveznek kulturális és történelmi témájú rendezvényeket. Sipos Miklós lelkipásztor szerint ez hozzátartozik az egyházi élethez.

— A Szatmár-Németi Református Egyházközségben az utóbbi évek során rendszeressé váltak a kulturális és történelmi témájú rendezvények, amelyek iránt a szokottnál is nagyobb az érdeklődés. Fontos-e, hogy az egyház a maga feladatai mellett kulturális és közéleti tevékenységeket is felvállaljon?

— Az egyház nem fogalom, hanem egy élő szervezet. Abban a pillanatban, amikor nem fogalomban, hanem egy szervezetben, egy struktúrában, emberekben gondolkodunk, akkor nyilvánvaló, abszolút érthető, hogy az emberi életnek nincs olyan területe, amivel az egyháznak nem kell foglalkoznia. Butaság kijelenteni, hogy az egyház foglalkozzon az ember lelkével. Igen ám, de az ép testben ép lélek, vagy az ép lélekben ép test elválaszthatatlan, hogy mennyire segítik egymást, az vitatható. Tény az, hogy az egyház a komplex emberrel kell foglalkozzon, ennek pedig számtalan területe van. A tapasztalatok szerint az emberek az istentiszteleten, igehirdetésen vagy bármilyen liturgikus szolgálaton túl többet is igényelnek az egyháztól. Ebben a mai modern világban, amikor minden pénzbe kerül, az egyháznak egy áldásos feladata, ha olyan kulturális rendezvényeket is tud szervezni, amelyek ingyenesek. Ahol nem kell elegánsan megjelenni, de a részvevő lelki csemegét kap.

— Ez egy plusztevékenység vagy az egyházi munka része?

— Amikor hallottam, hogy a városban számon tartják most már, hogy a Szatmár-Németi Református Egyházközségben rendszeresen szerveznek kulturális rendezvényeket, nem lepődtem meg. Meggyőződésem szerint ez nem rendkívüli. Egy közösség teszi a dolgát, és azt teszi, ami a kötelessége. Nem tesz többet, igyekszik nem kevesebbet tenni, hogy lehetne még jobban, az más kérdés, de próbáljuk azt tenni, ami a feladatunk. Az külön öröm, hogy ez nem egy gyülekezetnek szól, hiszen a város minden részéből jönnek érdeklődők a rendezvényekre. Sokszor voltam kishitű, és tűnődtem, hogy vajon megtudjuk-e valósítani a terveinket? Később láttam, hogy milyen sok önzetlen ember van, akik szívesen eljönnek előadást tartani, mert hozzánk hasonlóan szolgálatnak tekintik azt, amit tesznek.

— Melyek voltak az elmúlt év rendezvényei?

— Nehéz lenne felsorolni, hogy mennyi minden történik egy év alatt ezen a téren. A hit és gyógyítás, a januári rendezvények: A Magyar Kultúra Hete, a doni megemlékezés, március 15-iki megemlékezések, de sorolhatnánk az önálló esteket, a történelmi témájú előadásokat, orgonakoncerteket stb. A történelem is része a keresztyén ember életének. A célunk az, hogy a történelmi megemlékezések hitelesek legyenek, függetlenül attól, hogy milyen politikai szelek fújnak.

— Mire számíthatunk ebben az évben?

— Január 19-én emlékezünk meg a doni katasztrófa hetvenedik évfordulójáról, amelyen jelen lesz Ft. Jákob János magyarországi protestáns tábori püspök, Illésfalfi Péter hadtörténész, akinek a második világháború a kutatási területe, ezen belül is az oroszországi és a doni események. 26-án pedig emléktáblát avatunk néhai Sárközi Lajos lelkipásztor emlékére, aki harminchárom évig volt lelkésze a Németinek, kátét adott ki, amit elég sokáig használtak a könnyű nyelvezete miatt. A továbbiakban, akárcsak az idén, rendszeresen lesznek a kulturális és történelmi előadások.

— Az egyháznak milyen hatása van a társadalomra?

— Roppant nehéz erről beszélni. Az egész világ azt sugallja, hogy az egyháznak megszűnt a befolyása. Ezt már több éve lehet tapasztalni. Nekem, ebben a közösségben, a konkrét tapasztalatom az, hogy az egyháznak van hatása, az embereknek megvan a bizalmuk az egyház iránt. Sok csalódás éri az embereket, de aki ide jön, megnyugszik a lelke. Az emberek nagy része sajátságos közegnek tekinti az egyházat. Az egyházat le lehet járatni, de attól ugyanaz marad, mert nem a mi kezünkben van. Az egyház feladata az, hogy vigyázzon az emberekre, tartsa össze az embereket. Nem mi kell kitaláljuk azt, amit az Úristen már rég kitalált. Az egyház sohasem volt korszerű, de mindig időszerű.

Elek György