Az elit és a tömeg viszonya (III.)

A Szatmárnémetiben, az Ács Alajos Játékszínben a Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében megrendezett nyilvános beszélgetésen meghívott vendégek és érdeklődők beszélgettek az elit és a tömeg viszonyáról.

Vitaindítót dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató mondott, a beszélgetést Elek György moderálta.

A beszélgetés témája az volt, hogy ki az elit, hányféle elit létezik, és mennyire fedik egymást a különböző kategóriák (nem azonos a szellemi elit a társadalmi elittel, a gazdasági elittel vagy a politikai elittel), hogyan hatnak egymásra és a tömegre a különböző elitek, illetve a tömeg hogyan hat vissza rájuk.

Cristina Sabău-Trifu festőművész úgy határozza meg az elitet, hogy az a személy vagy csoport, akinek vagy amelynek van rálátása egy bizonyos szegmensre, és alkot valami újat. A kérdés az, hogy azt az újat, amiről ő feltételezi, hogy olyan érték, amire a társadalomnak szüksége van, hogyan tudja továbbítani a tömeg felé. Vannak művészek, akiknek szükségük van arra, hogy valaki menedzselje a tevékenységüket, hogy közvetítsen. Cristina arra a kérdésre kért választ, hogy vannak, akik foglalkoznak művészeti alkotások menedzselésével, vagy maga az alkotó kell megtanulja azt, hogy eljuttassa a mondanivalóját a tömeghez, mert az elit és a tömeg viszonya abban rejlik, hogyan tud közvetíteni az elit a tömeg felé.

Dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató egy történettel folytatta. Valaki megkérdezte, miért nincsenek fekete Nobel-díjasok. Erre az volt a válasz: azért, mert ők nem hoznak létre olyan magas szintű szellemi alkotásokat, amiért Nobel-díjat adnak. Frigy szerint ez nem igaz. Nagyon érdekes a 2016-os irodalmi Nobel-díj, amit Bob Dylan kapott. Ő valóban a tömegkultúrát képviseli. A Nobel-díj pedig arról szól, hogy kiemel valakit azért, mert az korszakalkotó dolgot hozott létre. A feltett kérdés arról szól: mikroközösségekben hogyan emeljük ki az elitet? Elgondolkodhatunk azon, hogy Szatmár viszonylatában ki az, aki szellemi elitnek számít. Hogy emelkedett ki? Ha mindenki otthon ül, és elvan, azt gondolva, hogy majd az idő eldönti, hova tartozik, az nem lesz jó. A régi, hagyományos közösségekben megvoltak azok a folyamatok, amik kitermelték a maguk elitjeit. Ma nem tudjuk megmondani, hogy kire kell figyelni, hogy hova nézzünk. Az utánpótlást mindig az kell biztosítsa, aki hatalmon van. A baj ott van, amikor valaki magához akarja ragadni a hatalmat, és monopolhelyzetet akar teremteni. Az elitnek annyira okosnak kell lennie, hogy kitalálja, ki az, aki utána jön. Most azon dolgozik, hogy kinevelje azt, aki utána jön. A politika tipikusan nem ilyen. A politikusok nem azért dolgoznak, hogy utánuk jöjjön valaki.

Bessenyei Gedő István dramaturg szerint a kérdés arról is szól, hogy mi történik addig, amíg az eliten belül lezajlik a kommunikáció. Képzeljük el, hogy mi vagyunk itt az elit. Hogyan juttatjuk el a tömeghez azt, ami itt elhangzik? A sajtón keresztül. Valóban nagyon fontos kérdés, hogy milyen csatornán törhet ki például ez a beszélgetés ebből a körből, és olvashatja el egy sokkal szélesebb kör. Nagyon fontos a sajtó felelőssége, hogy ne a sulykolás szokásával befolyásolja ilyen-olyan elitek kívánalma szerint a társadalmat, hanem hajlandó a szellemi elitnek is a szolgálatába állni, és azt is közvetíteni amellett, hogy egyre több társadalmi, gazdasági elitet kénytelen szolgálni, mert máskülönben megszüntetik. Kérdés, hogy a média felvállalja-e az ismeretterjesztést. Ugyanígy nagy felelősség hárul az oktatásra. Amennyire csak lehet, az egyénnek is menedzselnie kell magát, és nagyon fontos, hogy az intézmények tudják menedzselni magukat. A színház esetében nagyon sok pénz kellene a beavatószínházak működtetésére. Olyan előadásokra is szükség van, amelyekkel el lehet menni az iskolákba, megszólítani a jövő nézőit.

Enyedi Zsolt, a Say-Yes Alapítvány alapító elnöke azt feszegette, hogy vajon szellemi vagy politikai döntés volt az, hogy Bob Dylan Nobel-díjat kapott. Ezzel ő egy másik réteg elitjébe is bekerült, mert, hogy lehet olyanok is elkezdtek figyelni rá, akik addig nem. Nagyon sok Nobel-díjasnál feltehetjük a kérdést, hogy vajon szellemi vagy éppen egy aktuálpolitikai helyzetnek köszönheti a kitüntetést. Vajon az az elit, akit tanítanak, aki szerepel egy tankönyvben? Az egy kulturális-szellemi elitet jelent? Tudjuk, hogy hányszor, hányféleképpen átírják a tananyagot, mindig egy politikai elit megrendelésére. Elit-e az, akit az újságosbódé kirakatában a címlapon látunk? Végül is az, csak akkor itt bejön a bulvár nagyon érdekes kérdése: a bulvárt az elit írja? Biztos, hogy kiváló újságírók írják, kiváló képeket használnak, és sokkal többen olvassák, mint más lapokat. Elit vagy tömeg az, aki a bulvárt olvassa?

Bodea-Gál Tibor színművész úgy véli, egyértelmű, hogy szükség van az elitre. Szükség van arra, hogy a szakképzett emberek megfelelő helyre kerüljenek. Ahol jól működik a rendszer, egy jó sebész nem azért kerül egy jó kórházba, mert jók a kapcsolatai, hanem azért, mert érti a dolgát, és jól végzi azt. Bodeának az a kérdés jutott eszébe, hogy milyen elitre van szükségünk. Nagyon sokféle elit van, de van-e erkölcsi tartása az elitnek? Egy nagy elit találta fel az atombombát, amit átadtak a tömegnek. Az elitnek egy erkölcsi és morális értékrendet is képviselnie kellene. Nem lehet, hogy valaki zseniális költő, de elég különös életet él. Azzal is példát ad, és befolyásolja a tömeget. Ha nincs elit, az baj. Ha van, akkor fontos, hogy az életében és a munkásságában is erkölcsi példát tudjon mutatni, mert az elitre odafigyelnek.

Bessenyei figyelmeztet, hogy óvatosan kell evezni ezeken a vizeken, mert valóban fontos az erkölcsi példamutatás, egy egészséges társadalomnak vannak közerkölcsei. Azért mégse vessük ki azok fontosságát, akik nem példaképek, hanem zsenik! Ady Endre nem példakép volt, hanem zseni. Nem kell úgy élni, ahogy ő élt, de el kell fogadni, hogy ő úgy élt, és amit adott a társadalomnak, az sokkal fontosabb, mint az, hogy milyenek voltak az ő erkölcsei.

Dr. Láng László családorvos úgy érzi, hogy az általunk klasszikus értelemben vett elit és elitkérdés kapcsán a szellemi elit válságban van. Azok a tendenciák, amelyek a mai világot jellemzik, a neoliberalizmus és a demokráciának az a változata, ami éppen fut, nem kedvez a klasszikus értelemben vett szellemi elit fejlődésének, degenerálja azt a fogalmat, amit mi az elitről képzelünk, és azt a feladattípust, amit mi az elitnek szánnánk. Az egyéni és a szűk érdekcsoportoktól elrugaszkodva és azon felül emelkedve kellene olyan értéket teremtsen, ami a jövőre kivetítve előrelépést jelent a társadalomnak, legyen az annak bármelyik dimenziója: kulturális, politikai, szociológiai stb. Az idő utólagosan igazolja, hogy egy életképes szelekciója volt-e a természetnek, a társadalmi életnek, vagy egy zsákutcája. Sajnos ma már a zsenik helyett celebek vannak ennek az erőltetett idegen kulturális ráhatásnak köszönhetően. A zsenik mégis értéket mutattak fel a maguk korában, és általában később ismerték fel az értéket, amit a társadalomnak, az emberiségnek adtak. A mai elit érdekes helyzetben van. Jó volt Cristina Sabău Trifu kérdése: hogyan lehetne kapcsolatot teremteni az elit és a tömegkultúra között? Ahhoz, hogy az elit megnyilvánulhasson egy társadalomban, sajnos megfelelő táptalajra, megfelelő társadalmi feltételrendszerre is szükség van. Elég zord időket élünk ahhoz, hogy az elit ma felvállalhassa azt a feladatot, amit fel kellene vállalnia. Nagyon szép, ha az elit megfogalmazza az elveket, és irányt mutat a jövőre, a gyakorlati kérdés viszont az, hogy életbe tudja-e ültetni ezeket, át tudja-e ültetni a hétköznapi életbe. Nagyon sok az olyan külső hatás, ami pillanatnyilag nem kedvez ennek a folyamatnak. Egy példa: Angela Merkel elitnek volt tekintve egy ideig. Szeretett politikus volt Európa-, de mondhatjuk, hogy világszerte is, az utóbbi időben viszont nagy törés állt be a karrierjében. Az a gond vele, hogy elszakadt a tömegtől, elszakadt a társadalomtól. Nagy baj, amikor az elit azt mondja: mi majd tudjuk, hogy nektek mi a jó. A populizmus ezzel szemben tulajdonképpen azt mondja: mi azt csináljuk, ami nektek jó. A tömeg ezt elhiszi, mert úgy érzi, hogy a politikus azonosul vele. A mai világ veszélye az, hogy nem tudunk a véleménykamrából kilépni, és nem azt látjuk, amit látni kellene, hanem azt, amit láttatni akarnak velünk. Van egy ilyen tendenciája a mai világnak, a „nyugati fejlett demokráciának”, hogy elbutítja a társadalmat. A pénz, a politikai befolyás egyre inkább ráteszi a kezét és beleszövődik a hétköznapjainkba. Érdemes belepillantani a jelenbe. Ha nem figyelünk oda a ránk leselkedő veszélyekre, akkor nagyon rossz, nagyon embertelen világ felé sodródhatunk, ahol nem jut semmi szerep az emberi értékeknek, a szellemi elitnek.

Kereskényi Sándor muzeológus megállapította, hogy az iskoláknak óriási szerepük van abban, hogy ne legyen elit. Legalábbis ez olvasható ki abból, ami a mai tanügyben történik. Ezt még tetézi az a borzalmas szociális igazságtalanság, ami az egésznek a hátterében húzódik. Jelenleg nem kívánatos a saját fejével gondolkodó állampolgár. A névtelen és a jól szavazó állampolgár a kívánatos. Ha nem következik be valami nagy fordulat, akkor az elit sorsa meg van pecsételve. Ma a strukturális elitek érvényesülnek, amikor az elitnek az elitszerűségét nem a saját gondolkodása, az állásfoglalása, az erkölcsisége, a szellemisége határozza meg, hanem az, hogy hogyan pozicionálható szociálisan. Ma már a hatalom úgy helyettesíti az elitet ideológiailag, hogy előáll egy újszerű nacionalizmussal. Ameddig nem biztosított az embernek a személyes gondolkodás méltósága, nagyon nagy bajok lesznek.

Cristia Sabău Trifu hangsúlyozta, hogy a szellemi elit akkor is felemelkedik, ha keze-lába meg van kötve. A szellemi elit fog valamit termelni, amit ha nem ma, holnap fognak felhasználni. A korábbi kérdés arra vonatkozott, hogy az alkotó kell közvetítse ezt, vagy külön menedzserekre van szükség.

Kereskényi hozzátette: ne feledkezzünk meg arról, hogy Láng doktor Angela Merkelt említette, aki a legnagyobb európai politikus, mégis már régóta zsákban fut, hiszen álladóan követi a SIE. Ha ebből indulunk ki, akkor képzeljük el, hogy a politikusnak sem könnyű. Ameddig Merkelnek volt egy bizonyos mozgástere, addig nagyon jól mentek a dolgok. Amióta ez a mozgástér teljesen beszűkült, megvan az eredménye. A zsenialitás ott látszik egy politikus esetén, hogy képes kitörni ezekből a csapdahelyzetekből. Amikor Kereskényi azt mondta, hogy vissza kell adni a gondolkodás személyes szabadságát, akkor a politikusokra is gondolt, hiszen ma a politika a teljes elszemélytelenedés szimptómáit kezdi mutatni.

Dr. Láng László hangsúlyozta: a mai társadalomnak van egy olyan problémája, hogy az elit nem vállalja fel azt a társadalmi szerepet, amit kellene, és akkor csodálkozunk, hogy milyen emberek ülnek a kormányban. Sokáig azt mondtuk, hogy a miniszterre fel kell nézni, mert azt erkölcsi norma szerint, képzettsége szerint választották ki, mert van víziója, és szakmailag is maximálisan megállja a helyét. Ezzel szemben politikailag kinevezett „modimek” ülnek kormánypozícióban. Ennek részben az is az oka, hogy azok az emberek, akik az elitet képviselik, idegenkednek a szerepvállalástól, visszahúzódnak, és hagyják, hogy azok nyilvánuljanak meg, akiknek nem kellene.

Szilágyi Éva magyartanár arról beszélt, hogy az embernek magában kell tisztáznia, hogy mi az elit, és el kell választania az elit termékét az elittől. Nem mindig jó azonosítani az alkotót az alkotással, az elit által megtermelt értéket és annak az értéknek a sorsát, ami az elittől függ, hanem attól a szegmenstől, aki majd kanonizálja. Cristina Sabău Trifu azt kérdezte, hogy egy megtermelt, egy létrehozott érték milyen csatornán tör be a társadalomba. Kik azok, akik eldöntik, hogy ennek lehet-e szerepe a világban? Hogy lehet új értéket behozni a külön elitszegmensek által lefojtott és mozgási lehetőséget nem adni akaró, megkövesedett világba? Az vinné igazán előre ezt a világot, ha azok, akik valamilyen szinten azt a vezető elitet képviselik, akik ott ülnek valamilyen pozícióban, beengednek-e másfajta értékeket, vagy az a fajta értékrend az igazán fontos, amiben egyes elitek gondolkodnak? Meg kellene határozni, hogy milyen értékrendet képvisel a politikus, a pedagógus stb. Ha ezeket az értékrendeket tisztázzuk, akkor várhatunk változást a politikában, a társadalomban és sok más helyen.