Az élő legenda nálunk járt

Egy énekes, egy gitár, szívhez szóló, könnyfakasztó dalok, tapsvihar, elérzékenyült közönség, kifinomult érzékkel megírt dalszövegek: ezekkel a szavakkal foglalható össze Bródy János koncertje.

Olyan volt a hangulat hétfő este a Dinu Lipatti Filharmóniában, mint amilyenre a koncert előtt számítani lehetett. Azt kapták a nézők, ami egy Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett énekestől, zeneszerzőtől, dalszövegírótól elvárható. Bródy János ezúttal is olyan volt, amilyennek megismerhettük: egyszerre érzelmes, komoly, ironikus és humoros. A magyar beatzene atyjaként is emlegetett énekes dalai ezúttal is a szabadságvágyról, szerelemről, igazságtalanságról, szeretethiányról, a dolgok szépségéről és a világ ezerarcúságáról szóltak. A művészt hatalmas tapsvihar fogadta a színpadon. Bródy megjegyezte, hogy nem a koncert előtti tapsmennyiség a lényeg, hanem az, hogy mennyi „tapsot kapsz a koncert végén”. A taps azonban a dalok között sem maradt el. A koncert elején a közönség együtt dúdolhatta az Illés és a Fonográf együttesek egykori tagjával a Filléres emlékeim, Mama kérlek, Egy hétig tart egy szerelem, Földvár felé félúton című örökzöldeket. A dalokat egy-egy történet vezette fel. Az egyik legmegrázóbb történet Bródy ikertestvéréhez kapcsolódott, aki három héttel születése után meghalt. "Előfordulhatott, hogy összecserélődtek a karszalagok, így könnyen elképzelhető, hogy nem is a testvérem, hanem „én haltam meg” — fogalmazott Bródy. A hallottak igencsak megrázták a nézőket, a történetet követő Mama kérlek című slágertől még inkább elérzékenyült a hallgatóság. Ezek után azonban vidám, humoros percek következtek, majd egy közös „micimackózásra” került sor. Az ötven éve a pályán lévő énekes legújabb, Illés szekerén című albumáról is előadott néhány szerzeményt. Az aradi vértanúk emléknapja alkalmából Bródy János felsorolta a tizenhárom honvédtiszt nevét, majd pedig a Szabadnak születtél című dallal emlékezett meg 1849. október 6-i eseményekről. Természetesen nem maradhatott ki a hétfő esti műsorból a Ha én rózsa volnék című örökzöld és az egykori Illés-klasszikus, a Sárga rózsa sem. A háromszori visszatapsolás után Bródy János köszönetet mondott a jelenlévőknek, azoknak, akik időt szakítottak, pénzt áldoztak a koncertre, de azoknak is, „akik nem fizettek, de itt voltak”.

Botos István