Az embernek közösségekben kell élnie

Pénteken a Szatmár–Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében a Szent–Györgyi Albert Társaság által szervezett Hit és gyógyítás ez évi utolsó előadására került sor. Az adventi hangulatban telt eseményen ismét megtelt a terem az érdeklődőkkel.

Miután az asztalon lévő adventi koszorún meggyúlt az első gyertya, Sipos Miklós, a Szatmár-Németi Református egyházközség lelkipásztora köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy az ünneptelen félév elteltével a következő hónapokban még több lehetőség adódik majd az ünnepi találkozásokra. Advent első vasárnapjához közeledve a résztvevők elénekelték a Szállj, szállj magasra című adventi éneket, majd dr. Vass Zoltán, a Szent–Györgyi Albert Társaság társelnöke ismertette az est programját. Az előadások elhangzása előtt Festett város címmel, Kovács Emil Lajos képeit vetítették ki zenei aláfestéssel.

Húsz év építő munka

Az egyházi részben ez alkalommal Bogya–Kis Ferenc, a Szatmár–Szamosnegyedi Református Egyházközség lelkipásztora ismertette egyházközsége húszéves történetét. A három alapige, amelyekre előadása épült, a hit és a diakónia összekapcsolódását bizonyította. Rávilágított arra, hogy csak azoknak nincs hitük, akik nem olvassák és nem hallgatják Isten igéjét. A templomépítés azért fontos, mert ha a hit hallásból van, akkor kell egy ház, ahol az igét hallani lehet. A templomban összegyűlt közösség egymás terhét hordozza, megtanulja a terheket megosztani. A Szatmár–Szamosnegyedi Református Egyházközség egy isteni sugallatra alakult meg, mára Szatmárnémeti egyik meghatározó református közössége — fogalmazott a lelkipásztor.

Hit és egészség

Az orvosi rész meghívottja dr. Sipka Sándor debreceni immunológus professzor, a Debreceni Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, aki Hit és egészség címmel tartott előadást. A hit és az igébe vetett hit nem ugyanaz — fejtette ki az előadó. A hitnek vannak olyan személyes részei, amelyek másoknak nem adhatók át. Az Isten–élmény a legalapvetőbb része a hitnek. Őseink akkor kezdtek el hinni, amikor eltemették szeretteiket, ekkor kezdték el megismerni az univerzumot. Elég hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg az ember rádöbbent arra, hogy az embernek közösségekben kell élnie és közös célokat kell kitűznie. Meg kell találni a módját annak, hogy milyen módon lehet megtartani a közösségeket. Maga a keresztyénség is úgy jött létre, hogy olyan személyek alkottak közösségeket, akik hitben tudtak azonosulni, közös lelki tulajdonságokkal rendelkeztek. Később aztán rájöttek, hogy jó egy vallásos közösséghez tartozni, mert azok segítik egymást. A vallásos élmény örökletes tulajdonság is lehet, de figyelembe kell venni azt is, hogy a vallásos embernek kötelessége az utódokat vallásos szellemben nevelni. Tudni kell azt, hogy annyi jót kapunk, amennyit adunk, a jó cselekedetek valamilyen módon megtérülnek. A továbbiakban az előadó beszélt az eutanáziáról és a mesterséges megtermékenyítésről. Hangsúlyozta, hogy az emberi méltóság az a hatalom, amellyel döntünk a minket befolyásoló dolgokról. Az egyén szuverenitása egy társadalmi érték. A keresztyén ember a sorsát átadja Istennek, ettől kezdve nincs akarati szabadsága, csak cselekvés szabadsága. Abban választhatunk, hogy az Istentől kapott eszközök és lehetőségek közül, melyikkel élünk.

A Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület kórusa Hencz József karnagy irányításával Fejér Kálmán által megzenésített Petőfi-, Ady- és Páskándi-verseket adott elő, András Gyula színművész pedig a karácsonyhoz kapcsolódó verseket szavalt.

Elek György