Az emlékezés ideje
A brassóföldvári fogolytáborba hurcoltakról emlékeztek meg vasárnap délelőtt Börvelyben.
„Ideje van az emlékezésnek” — kezdte prédikációját Kátai Tibor református lelkész a tegnap délelőtti ünnepi istentiszteleten Börvelyben, ahol a lakosok a délelőtti istentisztelet keretében emlékeztek meg a 70 éve, 1944 novemberében a brassóföldvári fogolytáborba elhurcoltakról. Kátai Tibor ószövetségi példával támasztotta alá az emlékezés fontosságát, hiszen Isten is megemlékezett nagy szabadító tetteiről, az egyiptomi fogságról és a szabadulásról. Úgy, ahogy a választott népnek nem volt szabad elfelejteni a szövetséget, úgy a mi anyaszentegyházunkban is ideje van az emlékezésnek. A mai nap az emlékezés vasárnapja, amikor az 1944 novemberében elhurcolt több ezer katonának állítunk emléket — folytatta beszédét Kátai Tibor, aki Nabukonodozor zsarnokságára is kitért, akinek erkölcsi hasonmásai újból és újból feltűntek a történelem folyamán. A fogolytáborban számos imádság keletkezett: ott lévők és itthon maradottak könyörgése egyaránt. A foglyok a reménységet a szívükben hordozták, ami megtartó erő, ugyanúgy, mint a közösség ereje — mutatott rá a lelkész. Minden szörnyűség ellenére a fogolytáborban lévők megmaradtak embernek, kereszténynek és magyarnak, mert a szövetség Istene nem feledkezett meg róluk.
Dr. Végh Balázs Béla rövid áttekintést nyújtott az akkori eseményekről,amelyről ebben a hónapban Magyarországon és az utódállamokban is megemlékeznek. Hetven évvel ezelőtt a hazatért katonákat lágerekbe deportálták. 1944 augusztusában a szovjetek betörtek az országba a keleti fronton, és fogolytáborokba gyűjtötték a katonákat. Börvelyből 116 katonát vittek el. A csanálosi gyülekezőn azzal hitegették őket, hogy munkatáborba mennek egy rövid ideig. Zilahon, Kolozsváron és Gyulafehérváron át gyalog jutottak el a fogolytáborig, ahol három sor szögesdrót-kerítés várta őket. Élelmet alig kaptak, fekhelyül csak szalma volt szétszórva. Megmérgezték a vizet, patakot, így sokan meghaltak, a börvelyiek közül 13-an. Ilyen körülmények között is velük volt az Isten, ha meghalt valaki, otthoni szokás szerint közösen virrasztottak, imádkoztak. 1945 áprilisában felszabadult a láger, felszabadították a fogolytáborokat — fejezte be az áttekintést Végh.
Az ünnepségen a helyi IKE tagjai versösszeállítást mutattak be, s fellépett a helyi énekkar is, Kun Béla kántor vezetésével. A rendezvény koszorúzással és szeretetvendégséggel ért véget.
