Az erdődi magyarok megmaradási küzdelme

Ha Erdőd neve elhangzik bárhol a világon, ahol magyarok élnek, mindenkinek Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házassága jut eszébe. Húsz százaléknál is kevesebb a magyar lakosság aránya, akik elsősorban a megmaradásért küzdenek, és csak utána a fejlődésért.

Az Erdőd felé közlekedő menetrend szerinti autóbuszon utazó tizenöt–tizenhat utas közül ketten beszélnek magyarul, azok is csak halkan, mintha nem a már városi rangra emelt szülőfalujukba utaznának, hanem valami idegen földre. A román nyelven hangoskodók viszont otthonosan érzik magukat, bár a szüleik–nagyszüleik keresztlevelében és személyi igazolványában aligha szerepelt Erdőd neve. Nem is ez a baj, hanem az, hogy a hozzájuk hasonlóak — mint ahogy azt az egyik magyarul beszélő utas megjegyezte —, akarják újraírni Erdőd történetét, hogy abban ne szerepeljenek a Károlyiak és a Rákócziak, hanem Drágffy is románként legyen feltüntetve.

Az erődi várhoz közeledve messziről látszik a kitűzött román nemzeti lobogó, mintha azzal is jeleznék, hogy a vár el van foglalva, vele együtt a város is, ami a reformáció idején az ott megtartott zsinatról, később pedig, amikor Károlyi Sándor betelepítette a svábokat, a reformátusok és a katolikusok közötti ellentétről, no meg Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének helyszínéről volt híres.

Erdőd bejáratánál csak a román nyelvű helységnévtábla jelzi, hogy hova érkeztünk, a 2011–es népszámlálás előtt a magyar és a sváb lakosság aránya még jóval meghaladta a húsz százalékot, a polgármester mégsem volt hajlandó háromnyelvű helységnévtáblát felszereltetni, mára hivatalosan húsz százalék alatt van a magyarok és a svábok aránya, a törvény így is megengedné, hogy három, vagy akár több nyelvű helységnévtábla figyelmeztesse az arra járókat, hogy hol vannak, de a polgármester erről hallani se akar. Erdőd turistaövezetként van nyilvántartva, így vált lehetővé, hogy egy pozitívan elbírált európai uniós pályázatnak köszönhetően, sikerült felújítani a várat. A polgármester és a mögötte álló román lakosság fittyet hány arra, hogy milyen módon lehet turistákat csalogatni a térségbe, a várnál csak román feliratok vannak, a turistákat fogadó személyzet is csak a román nyelvet beszéli, az ott kapható turista kalauzok is csak román nyelven készültek el. Az RMDSZ már a Diszkrimináció Ellenes Tanácshoz is fordult, de semmilyen intézkedés nem történt.

Kultúra, hagyományőrzés

Erdőd magyar kulturális életét és a magyar hagyományokat az Erdődi Petőfi Kör tartja életben, melynek tagjai Szakács Imre elnökkel, alpolgármesterrel és RMDSZ–elnökkel az élen sokat tesznek azért, hogy ne haljanak ki a magyar hagyományok, és virágozzon a magyar kultúra. Cucuiat Attila tanító és római katolikus kántor, az Erdődi Petőfi Kör kulturális felelőse Lukács Gyöngyivel, az erdődi iskola aligazgatónőjével, Szakács Vilma tanítónővel és Kajtár Magdolna magyartanárral nagyon sok olyan kulturális rendezvényt szervez, ami tanulságos nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek számára is.

— Ahhoz, hogy ez a foglalkozás eredményes legyen — magyarázta Cucuiat Attila —, az ember tényleg szívvel-lélekkel kell hogy végezze, és sokszor a kevés szabad idejét is rá kell áldoznia a mindennapi munka és egyéb tevékenységek mellett. Az erdődi iskolában nagyon sok a roma gyerek, akik közül sokan magyar nyelven tanulnak, őket igyekszünk magunk után húzni és megpróbáljuk felzárkóztatni, amennyire csak lehet. Számunkra fontos, hogy ők is részesei legyenek a kulturális életnek. Ők a saját maguk mindennapi kis dáridójával megvannak, ha mi nem vonjuk őket magunk köré, akkor ők annyival maradnak, és nem lesz egyéb kulturális életük. Különbség van egy városi és egy vidéki tanító munkája között. Mind a két helyen fontos a tanító munkája, függetlenül attól, hogy melyik iskolában dolgozik. Erdőd város, de a körülmények vidékiesek. Az elit iskolában hajtják a gyerekeket, hogy minél több versenyen vegyenek részt. Aki lakónegyedi iskolában dolgozik, ott sok esetben ugyanaz a helyzet, mint nálunk. Az erdődi vonatkozásban viszont az a helyzet, hogy itt a gyerek azzal marad, amit én átadok neki, annyival, amennyit sikerül úgymond „beleverni a gyerek fejébe”. Otthon semmit nem tanul, azzal a napi négy órával marad — tisztelet a kivételnek, mert akad olyan is —, amit az iskolában együtt tanulunk.

Erdődön keveredik a magyar és a sváb kultúra, a lényeg az, hogy él. A sváboknak megvannak a maguk hagyományai: funka, néptánc, a dalárdájuk sajnos kezd kihalni, kiöregedtek, néhány éve még én is énekeltem velük sváb dalokat, jártam velük sváb találkozókra. Magyar oldalról megvan a néptánccsoportunk, ami elég nehezen működik, mert sajnos éppen a szülő az, aki érdektelen. Sokan azt mondják, hogy hagyjanak engem békén vasárnap délután, nem viszem a gyereket. A kis gyerekeket ugye el kell kísérni. Vallási szempontból is kettősség van: vannak a római katolikusok és a reformátusok. Sokat lehet hallani még mindig arról, hogy milyen ellentétek voltak a két felekezet között, hála Istennek ma már nincsenek problémák. Erdődön sokáig nem volt református lelkész, akkor a reformátusok a katolikusok rendezvényeire mentek el, amióta van református lelkész, sok református rendezvény van, amelyekre meghívják a katolikusokat is. Rácz Ervin tiszteletes úr sokat foglalkozik az ifjúsági pasztorációval, amelyekre mindig elhívják a katolikus fiatalokat. Érdekes, hogy amikor Erdődön több volt a magyar és a sváb, nem volt olyan hangsúlyos a hagyományőrzés mint most. Ez nem csak nálunk van így, hanem más településeken is, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodik a lakosság, amikor látja, hogy bajok vannak. Én ezt az egyetemistákhoz hasonlítom, akik akkor ülnek le tanulni, amikor közeleg a vizsgaszesszió. A református egyháznak megalakult a dalárdája, népdalokat énekelnek, nemrég elkezdtünk népdalzsoltárokat tanulni. Ez nem más, mint zsoltárszövegek népdal dallamokra. Próbálunk hetente próbálni, de amikor tudjuk, hogy valahol fel kell lépni, akkor sűrűbben összegyűlünk. Volt egy fellépésünk a szüreti bálban és a református templomban az imahéten.

Sport és külkapcsolat

Az Erdődi Petőfi Körnek nemcsak kulturális felelőse van, hanem Lukács Gábor személyében sport- és külkapcsolatokkal megbízott felelőse is. Azért hozták létre a focicsapatot, hogy Erdődöt képviselni tudják olyan bajnokságokon, amelyeken a település hírét viszik.

— Sosem törekszünk arra, hogy minden ellenfelünket legyőzzünk — emelte ki Lukács Gábor — számunkra mindig a részvétel a fontos. A Szatmár megyében megrendezett amatőr bajnokságokon kívül fociztunk már a magyarországi testvértelepüléseinken. Erdőd jó kapcsolatokat ápol a magyarországi Napkorral és Szakollyal, részt veszünk egymás rendezvényein, nemcsak kulturális és közigazgatási téren, hanem ott vagyunk mindig a regionális tűzoltóversenyeken és bemutatókon is.

Erdődi szőlő, erdődi bor

Az erdődi szőlőhegy felé haladva is sok a látnivaló. Vannak, akik a pincét rendezik, mások a szőlősorokban kötöznek és a szőlőkarókat cserélgetik, de egyre többen vannak, akik új szőlőültetvényeket telepítenek, vagy épp pótolják azokat a töveket, amelyek nem fogantak meg. Közéjük tartozik Bányai Zoltán, aki úgy fogott a szőlőtermesztéshez, hogy előbb részt vett tanfolyamokon, hogy szakszerűen sajátítsa el a borászkodást. Legfőbb vágya, hogy Erdőd szőlőhegyein ismét megtalálhatók legyenek az igazi erdődi szőlők, a pincékben pedig az azokból készült borok.

— Három korszakra bontanám le az erdődi szőlészet és borászat történetét — meséli a fiatal borász. — Az első nagyszüleink idejében volt, amikor az összes szőlőhegy be volt ültetve szőlővel, a lankás hely pedig gyümölcsfákkal, gabonafélék termesztésével akkor nem foglalkoztak. Amikor a svábok betelepedtek Erdődre, hoztak magukkal egy más kultúrát, új szőlőfajtákat is hoztak, mint a rajnai riesling, de volt itt bakator, olasz riesling, később pedig voltak furmint telepítések. Az a lényeg, hogy mindenhol tőkés szőlő volt, kopasz metszést, illetve karikás metszést alkalmaztak. A filoxéra megjelenése után nagyon sok szőlő kipusztult, de utána is volt még nemes szőlő, inkább az 1920-as, 30-as években kezdték el telepíteni az amerikai fajtákat: noha, Izabella és roska fajtákat. Ahogy pusztultak ki a régi nemes tőkék, telepítettek helyettük magántermőket, ezzel az egész szőlőhegynek megváltozott az arculata. Most nagyon sok szőlőterület van parlagon, de kezdünk felzárkózni a béltekiek mellé és próbálunk telepíteni. Nagyobb telepítések eddig inkább Szakasz felé történtek (tíz–tizenöt hektár), a Goldenbergen most telepítenek két hektárt. A fajtaösszetétel változó, többnyire nemzetközi fajtákat telepítenek: cabernet, cabernet sauvignon, sauvignon blanc, chardonnay. Az én filozófiám az, hogy erdődi fajtákat telepítsek: kis burgundi, nagy burgundi, furmint és leányka. A kis burgundi a pinot noir, a nagy burgundi a kékfrankos. Nekem az a célom, hogy az erdődi szőlőket telepítsem újra és az ezekből készült borokkal próbáljam Erdődöt reklámozni. Tavaly telepítettem, most pótolom, két év múlva már ott lesz a borom a borversenyeken. Szőlészetet tanulhatunk az idősebbektől, mert ők érezték a természetet, de mi már más kordonos berendezést alkalmazunk, nem tőkés művelésmódot és ezt már egy kicsit másképpen kell kezelni, viszont jobb az, hogyha másoktól is tanulunk, főként azoktól, akik Németországban töltöttek éveket, és onnan most újra elhozzák a modern szőlőtermesztési és borkészítési kultúrát.

Megélhetés

Szakács Imre alpolgármesternek meg van kötve a keze az önkormányzatban, ugyanis a tizenöt tagú tanácsban, csak hárman vannak RMDSZ–NDF színekben, és ami számára érthetetlen, ebből a három személyből indult egy ellene, amikor megpróbálták megszerezni az alpolgármesteri széket. Egy határozattervezet benyújtásához minimum öt tanácsosra van szükség, ha ők hárman összefognak, akkor is nehéz még két román tanácsost melléjük állítani. Erdődön még mindig él annyi magyar és sváb, hogy tudjanak bejuttatni öt tanácsost, de ehhez közös akarat és összefogás kell. Ő valóban az egyre jobban fogyó magyarságot és svábságot igyekszik képviselni, valamint kiemelten a magyar hagyományokat és kultúrát.

— A multifunkcionális sportpálya és a kulturális központ kivitelezési terve évek óta jóvá van hagyva, de nincs meg rá a finanszírozás, és egyelőre esély sincs rá, hogy pénzt kapjunk, hiszen az összes kormányprogramot befagyasztották. Az infrastruktúra elkészült nagyjából: van víz, gáz és csatornahálózat. Van egy érdekes eset Nagymadarászon, ahol még el kell készíteni a csatornahálózatot és a szennyvíztisztítót. A munkálatok elvégzését versenytárgyaláson megnyerte egy cég, egy másik cég megóvta, később megnyerte a licitet egy másik cég, de egy harmadik ismét óvást nyújtott be, most a nagyváradi táblabíróságon van az ügy, aminek a pere ki tudja meddig elhúzódhat.

A romák felzárkóztatása több mint húsz éve folyamatban van, de igazán látható eredményt nem tudunk felmutatni. Az óvodától negyedik osztályig a roma gyerekek az Integrettóban civilizált körülmények között tanulhatnak, ez idő alatt megtanítják őket a tisztaságra, a munkára és egyéb dolgokra, de ötödik osztálytól visszakerülnek oda, ahonnan jöttek, és nagyon hamar elfelejtenek viselkedni. Vannak olyan roma gyerekek, akik vitték valamire. Az egyik tanítványom, Kardos Ilona közgazdaságit végzett, a testvére, Melinda pszichológiát végez, a fiútestvérük a zeneakadémián tanul. Ez egy család, de hol van a többi. Vannak gyerekek, akik a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban tanulnak.

Szakács Imre elkeseredetten mondja, hogy a 2011–es népszámláláskor kilencvenegy személy a nemzetiséget megnevező kategóriát üresen hagyta: vagy nem merte magát magyarnak vagy svábnak vallani, vagy annyira közömbösek már. „Erdődön előbb a megmaradásért kell küzdeni — jegyezte meg Szakács Imre —, majd csak utána a fejlődésért”.

Hazafelé indulva ritka látványban volt részem. Két cigány zenész — Szilágyi Tibor és Dulányi Ottó — megkésve ugyan, de májusi szerenádot adtak. Azt mesélték, hogy ebben az évben két ilyen felkérést kaptak, de régen, volt olyan május éjszaka, amikor több mint harminc lány ablakában csendült fel a „Szeretnék május éjszakáján, letépni minden orgonát…” kezdetű dal. Erdődön még van cigányzenekar, és vannak még, akik elhívják őket kisebb–nagyobb mulatságokra. A zenészek azt mondják, hogy ők már az Erdődi Petőfi Kör házi zenekaraként vannak nyilván tartva, hiszen még Magyarországra is mindig magukkal viszik őket.

Elek György