Az év első gyűlésén is kiabáltak Nagykárolyban

Amolyan jelképes döntéseket kellett meghoznia a szerdára összehívott, soron kívüli alkalmon a város döntéseit meghozó testületnek. Például rá kellett bólintania a városi kórház költségvetésére.

Egész pontosan a büdzsé tartalékalapjából fizetik ki ma a fizetéseket, és az erre elköltött összeget legkésőbb január 25-én visszateszi az egészségügyi intézmény menedzsmentje, hiszen addigra megérkezik az egészségbiztosítási pénztártól az erre fordítandó pénz. Az egyik tanácstag azonban nemtetszését fejezte ki. Egyebek között felvetette, hogy az intézmény menedzsmentje valótlanságokat állít, nem megfelelően végzi a munkáját. Kovács Jenő polgármester igyekezett lecsillapítani a kedélyeket: emlékeztette a testület tagjait, hogy akár korábban a tanügyi intézmények esetében, a helyi tanács szerepe igazából jelképes a kórházak kapcsán. Nem járt sikerrel. A kórház gazdasági igazgatója is próbálta pontról pontra megcáfolni az elhangzottakat. Például elmondta, hogy irreális elvárni tőlük, hogy szerezzenek be olyan engedélyeket, amilyenekkel még a megyei kórház sem rendelkezik. Ő sem járt sikerrel. Sőt, módosító javaslat hangzott el, miszerint a bérek egy hányadát később utalják, s a pénz egy részét a szolgáltatások jobbítására használják fel. Az indítványt szinte senki nem támogatta. A szóváltás után két tartózkodás és egy ellenszavazat mellett elfogadták az eredeti határozattervezetet. Az ugyanerről szóló következő napirendi pontot is elfogadta a testület — persze szóváltások után.

Kovács Jenő polgármestert kérdeztük a tanácskozás végén: „Sajnos nem hozott semmi újat az új év. El kell fogadnunk, hogy egyes tanácstagok az olcsó populizmuson és az örökös ellenkezésen kívül másra nem hajlandók.” A kórházmenedzsment munkájának minősítése kapcsán kifejtette: „Van egy károlyi közmondás: azért vagyok én itt a polgármester, mert sajnos nem találtak jobbat. (Egyelőre — teszik hozzá a barátaim.) A kórház vezetőségével élő a kapcsolatunk. Nem egyszerű a munkájuk. Rengeteg alkalmazott van, az igazgató asszony panaszkodik, hogy egyre nehezebb velük szót érteni. El kell fogadnunk, hogy van egy szint, amit elértünk, de nagyon nehezen tudunk előrelépni. Én is szeretném, ha a nagykárolyi kórházban jobb lenne az ellátás, jobban odafigyelnének az ott dolgozók a betegekre, de innen odáig lesüllyedni, hogy ocsmány, trágár módon kötekedni, gyalázni a vezetőséget, nos, nem szabadna. Itt kötölőzködésről van szó, nem jobbítási szándékról” — fejtette ki az elöljáró, aki hozzátette: országos szintű probléma megoldását rendszerint nem a nagykárolyi tanácsban lehet végrehajtani.