Az igazság és az érdekek

Akarva–akaratlan felmerül bennünk a kérdés, hogyan működik ma az igazságszolgáltatás? Mert az tény, hogy nem úgy, ahogy azt Jusztícia, az igazságszolgáltatás, az erkölcsi erő római mitológiai istennője valamikor megálmodta. Nincs olyan nap, hogy ne érkezne hír arról, hogy egyik–másik politikus ellen vizsgálatot kezdeményezett a korrupcióellenes ügyészség. Senki sem gondol arra, hogy az igazságszolgáltatás tévedhetetlen. Elég, ha csak megnézzük, kik azok az esendő emberek, akik a törvényeket hozzák, kevés van köztük, aki nem vádolható valamivel. Természetesen ők valamennyien ártatlanok mindaddig, amíg valakinek nem érdeke, hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsa. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a legtöbb törvényt pártérdekeknek megfelelően alkotnak, amit majd érdekből cselekvő emberek alkalmaznak, akik mindamellett, hogy elsősorban a pártérdekeket veszik figyelembe, sokszor akaratuk ellenére tévedhetnek is, mert jól tudjuk: tévedni emberi dolog, tévedni pedig csak az tud, aki dolgozik. Az utóbbi hónapokban bírók és miniszterek ellen is kezdeményeztek eljárást korrupció gyanújával, vannak akiket börtönbüntetésre ítéltek. Bírók vettek el csúszópénzt, hogy korrupt személyeket szabadítsanak meg a börtöntől, politikusokat fizettek le, hogy a versenytárgyalások eredményét megfelelő irányba tereljék, de van egy érdekes sajátossága a román igazságszolgáltatásnak. Tudjuk, hogy alig van olyan politikus, akinek ne lenne valami vaj a fején, de az is nyilvánvaló, hogy sosem azzal van a gond, aki meghúzza magát, mindig csak azoknak az iratcsomói kerülnek nyilvánosságra, akik éppen ott helytelenkednek, ahol zavarják a felsőbb köröket. Ezen a szinten pedig bármikor ellenséggé válhat az, aki tegnap még barát volt, vagy éppen fordítva. Eddig, aki választásokon meg akart mérettetni, saját felelősségére alá kellett írnia, hogy nem működött együtt a szekuritátéval. Ha így haladunk, ezentúl talán az lesz az elvárás, hogy büntetett előéletű legyen.

Elek György