Az igazság odaát van

Közeledünk az 1989-es események harmincadik évfordulójához, de még mindig elég keveset tudunk arról, hogy kik robbantották ki, milyen céllal, kiket illet elismerés a pozitív változásokért, és kik a felelősök az áldozatokért, mi az oka annak, hogy a mai szintre jutott az ország. A napokban beidézték a legfőbb ügyészségre Ion Iliescu volt államfőt, és ismertették vele az 1989-es forradalom ügyével kapcsolatos vádakat. Ezzel hivatalosan is elindult ellene az emberiesség elleni bűncselekmények miatti bűnvádi eljárás. Ion Iliescunak azt róják fel többek között, hogy az akkor hatalomra került Nemzeti Megmentési Front első számú vezetőjeként megakadályozhatta volna a diverziókeltést, de nem tette, sőt, ő irányította az 1990-es márciusi pogromot és a júniusi bányászjárást. Az 1989-es események vizsgálatát egyszer már lezárták, arra hivatkozva, hogy ami fontos volt, már nyilvánosságra került, de amúgy is elévült már ez a téma, a fiatalokat egyáltalán nem érdekli, hogy mi történt 1989 decemberében és az azt követő időszakban. Most sokat lehetne vitatkozni arról, hogy születhet-e ítélet Ion Iliescu ellen, s ha igen, akkor milyen. Ha valóban úgy van, hogy minden lényeges dolog nyilvánosságra került az akkor történtekről, akkor semmi akadálya annak, hogy a titkosított dossziék is nyilvánosságra kerüljenek. Ez viszont nem csak Iliescunak és társainak nem lenne jó, hanem még nagyon sok olyan embernek, akik hatalmukat és ideológiájukat átmentették a Ceauşescu-rendszerből a mai rendszerbe. Iliescu és társai reformkommunizmust akartak, valamennyien olyan személyek voltak, akik kiszolgálták a Ceauşescu-rendszert, de ráébredtek arra, hogy az akkori világpolitikai helyzet lehetőséget teremt arra, hogy kisebb-nagyobb engedményeket bevezetve ők maguk vegyék át a hatalmat. A Ceauşescu-rendszernek Iliescuék vagy mások irányításával meg kellett buknia. A változás megtörténhetett volna véráldozatok nélkül is. Annak viszont az lett volna az ára, hogy megtörténjen a Ceauşescu-per, amelynek során fény derült volna az igazságra nagyon sok olyan személy munkásságát illetően, akik fenntartották Ceauşescuék hatalmát. Nem Ceauşescuék voltak a zsarnokok, a kegyetlenek és azok, akiknek nevezték őket megbuktatásuk után, hanem azok, akik alulról mozgatták őket érdekből vagy félelemből. Iliescut és társait már nem lehet úgy elítélni, ahogy ő elítéltette a Ceauşescu házaspárt. Iliescunak a pere addig fog húzódni, amíg még valamilyen módon befolyásuk van azoknak, akik 1989-ben őt segítették a hatalom átvételében. Az 1989-ben megbukottnak tűnt kommunista rendszer köpönyeget forgatva kinevelte a maga utódait, akik sok esetben az új körülmények között is a régi módszereket alkalmazták, alkalmazzák, sokuk ellen bűnvádi eljárást is kezdeményeztek, de ítélet ritka esetben született. Azok, akiknek a perét nem lehet tovább halogatni, mert a vádak egyértelműek, külföldre mennek, és ott élik az életüket a legjobb körülmények között, mert van miből. Iliescu és társai is nyugodtak, mert tudják, hogy az igazság odaát van.

Elek György