Az integráció mikéntjeit főzik ki

Immár a nyolcadik alkalommal gyűltek össze a nagykárolyi Teremi út mentén élő, főként roma közösség asszonyai az integrációs központban. Hompoth Mária integrációs szakembert kérdeztük.

„Egyszer azt kérte a grófnő, hogy kezdjük bekapcsolni a munkánkba a roma anyukákat, az asszonyokat. Hiszen az, hogy a gyerekek járnak-e óvodába, iskolákba, legfőképpen rajtuk múlik” — elevenítette fel a roma integrációval foglalkozó Hompoth Mária, miként is kezdtek sajátos foglalkozásokat tartani Francesca Dürckheim grófnő, azaz a Károlyi grófi család támogatásával a nagykárolyi Dögtérnek mondott városrészen élő, javarészt roma közösség asszonyai számára.

Egyébként szerinte kevéssé szerencsés a „Dögtér” elnevezés, megbélyegző hatása van, esetleg a Teremi út közelében élő közösségként, avagy a pontos lakcímet használva, Dr. Marinescu utcaiakként kellene beszélni róluk. Az oktatás, a társadalomba való beilleszkedés érdekében találkozók létrehozását határozták el számukra — mindezt egy projekt keretében. A célkitűzésük az volt, hogy mindenképpen hasznos tevékenységeket tartsanak. Mint Hompoth Mária elmondta, az ötletet annál is inkább örvendezve fogadták, mert szembetűnően kevésbé járnak az oktatási intézményekbe az itteni családok gyerekei. A helyszín ugye adott volt — a Teremi út végén található intézmény, a Stella Maris Integrációs Központ épülete erre is megfelelő —; a kapcsolat a közösséggel sokéves múltra tekint vissza. A projekt keretében új munkatársra is szükség volt — Tari Boglárka felügyeli a foglalkozásokat. Hompoth Mária egyebek között a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Műszaki Líceum iskolai mediátora, azaz a nehezebb életkörülmények közül származó diákokkal foglalkozó szakember. Mint mondta, nagyon örült, hogy munkáját kiegészíti egy másik ember, Tari Boglárka tevékenysége.

Vannak biztató jelek

A telepen egyébként minden udvaron van mosógép. Félautomaták. (Persze többeknek bent, a házban van automatájuk is.) Ezeknek az az előnyük, hogy nem igénylik a vezetékes vizet, hanem fel lehet őket tölteni. Mindez egy-két évvel ezelőtt még nem volt meg az itteni udvarokon. Vélhetően annak köszönhető a fejlődés, hogy többüknek van alkalmi munkalehetősége, többen külföldön vállalnak munkát. A polgármesteri hivatal közterület-fenntartóiként is dolgoznak néhányan, mások a temetkezési vállalatnál. A harmincévesek közül többüknek van gépjárművezetői engedélye — ők sofőrként dolgoznak. Hompoth Mária elmondása szerint szemmel látható a fejlődés.

Persze vannak gondok. A tisztasággal küszködnek. De például a nők kezdeményezésére jövő héten az önkormányzat munkatársai elmennek a helyszínre, és egy nagyobb, közösségi takarítást végeznek majd. Kaptak fákat is — ezeket is el fogják ültetni. Díszfákat kértek, hogy legyen egy kis árnyékos rész az udvarokon. Családonként kettőt-hármat fognak rövidesen elültetni. Cserepes virágokat is kértek — díszítenék a lakókörnyezetüket. Páran rendszeresen nyírják a gyepet. Vannak tehát biztató jelek — összegzett Hompoth Mária. Az integrációs szakember hozzátette, hogy mindezt kiegészíthetné az úgynevezett Második esély program. A cél, hogy minél többen rendelkezzenek legalább a nyolc osztály elvégzését igazoló oklevéllel. A munkavállalás tekintetében ez rendkívül lényeges.

Félénk első lépések

A projekt gyakorlatba ültetése tehát elkezdődött, mi több, immár a nyolcadik alkalmat tartották meg szombaton. Főznek, és közben egyfajta aktivista csoportot próbálnak kialakítani. Egyébként szintén a grófi alapítvány támogatja az integrációs központban zajló zeneoktatást is. Fátyol „Béci” Béla hagyományos cigány muzsikára és hangszerhasználatra oktatja a gyerekeket, míg a kaplonyi római katolikus kántor, Baumgartner Márk közös éneklésre tanítja őket, illetőleg zongoraoktatást is tart számukra. „Nagyon szeretik a gyerekek. Hátha egy kántort is ki tudunk itt nevelni…” — utalt egy titkos céljukra az integrációs szakember.

Az asszonyoknak meghirdetett program bátortalanul indult. Hompoth Mária szerint azonban egyre jobban kialakult a bizalom, egyre hasznosabbaknak tűnnek a foglalkozások. „Megfogalmazódott az is, hogy ez számukra egy csendes sziget” — mondta el. A találkozókat a főzés köré szervezik. Minden alkalom előtt megbeszélik, hogy pontosan mit is fognak elkészíteni. Ebben a tekintetben is ügyelnek a szervezők: „Mi nem okoskodni akarunk, hiszen középkorú nők, hogy jönne az ki, ha elkezdenénk mi tanítani őket? Inkább azt vetettük fel, hogy cseréljünk, hogy ismerkedjünk. Ők megmutatják a hagyományos cigány konyhát, mi megmutatjuk, miként készítjük el mi az ételeket.” Persze nagyjából azonos, hiszen a magyar konyha mindkettőnek az alapja. Ugyanakkor Hompoth Mária elmondása szerint vannak jellegzetességek. Például főztek cigány töltött káposztát. Sokkal zsírosabbra készítik el, sokkal fűszeresebb. Ők inkább savanyú káposztát felhasználva készítik — amennyiben mégis friss a káposzta, „sarvalják” egy kicsit. Lapótyát is készítenek — ez krumplis béles tészta, amit sütni kell.

A foglalkozások közben a modern konyha kellékeit is megmutatják nekik, így a turmixot, villanysütőt. Egy alkalommal muffint készítettek — utána sokuk vett muffinsütő tálcát, hiszen „milyen jól fel lehet használni. Szóval örvendünk, amikor értékelik az ilyen apróságokat is” — tette hozzá Hompoth Mária.

Az asszonyokkal praktikusabban kommunikálhatnak

Idővel tehát kibontakozott a bizalom, mélyült a kapcsolat. „Női dolgokról” is el-elkezdtek beszélgetni. Felmerülnek néha a családi gondok. Ez a témakör is „szóba került” a mostani szombati alkalmon. A Nagykárolyi Elméleti Líceum és a Vasile Lucaciu Általános Iskola iskolai orvosa, dr. Olimpia Pava látogatott el a találkozóra. (Egyébként a doktornő rendszeresen megfordul erre, ismeri a Teremi út mentén lakó roma közösséget — nyomatékosította Hompoth Mária.)

Elmondása szerint a projektben részt vevő női közösség lassacskán amolyan aktivista csoporttá alakulhat. Például az önkormányzattal való kommunikációban segíthetnek. Az egyik fél csak a hibákat látja, a másik ugyanúgy több sérelemmel rendelkezik. A szakember elmondása szerint közösen mindezek dacára születhetnek eredmények.

Az igazság másik oldala, hogy továbbra is aránylag kevés asszony vesz részt a projektben. Most is tízen voltak. Pedig igyekeznek mindenféle eszközzel „idevonzani” őket. Például a mostani doktornői látogatás alkalmával tisztasági csomagot kaptak — s ha már megnézték, mik is vannak a tasakokban, szót is ejtettek arról, miként kell használni azokat… Ügyelnek ugyanakkor arra, hogy ne üres kézzel térjenek haza ezekről a találkozókról az asszonyok. Ami élelem nem fogy el a helyszínen, azt mind hazavihetik. Hompoth Máriának köszönt már úgy az egyik részvevő férje, hogy köszöni a múltkori ételt, igencsak ízlett neki. Szerinte ez is fontos a gátak lebontásában: ne úgy tűnjön azoknak, akik nem jönnek el, hogy itt titkos dolgokat művelnek, inkább vigyék jó hírét a kezdeményezésnek.

A projekt egyébként a jövő hónap közepén zárul. Mármint az első, kísérleti fázis. A részvevők száma talán némileg alacsonyabb a vártnál, azonban Hompoth Mária szerint vannak biztató jelek. Például az, hogy az eredetileg háromórásra tervezett foglalkozások minden egyes alkalommal elnyúltak. Most szombaton például közel a duplájára…

Megyeri Tamás Róbert