Az iskola klassz hely is lehet

Az iskolaelhagyás visszaszorítását, a kimaradás megelőzését célzó, tartalmas, érdekes és hasznos három hónapos projektet zártak a Mircea Eliade Általános Iskolában tegnap.

„Ha fel tudnád tárni egy gyermek szívét, észrevennéd, mennyi seb és sérülés van benne, melyek begyógyulnak ugyan, de nyomuk megmarad életük végéig” — hangzott annak a három hónapos projektnek a zárórendezvényén a Mircea Eliade Általános Iskolában, amely az iskolaelhagyás visszaszorítását tűzte ki céljául, és amely az eddig megszokottaktól egy kissé másképp közelítette meg a jelenséget. Hiszen az iskolaelhagyás egyik kiváltó oka azok a családi problémák, amelyekkel a kis- vagy nagyobb diák szembesül, amelyek kihatással vannak tanulmányi eredményeire, viselkedésére, és sajnos a legtöbb esetben iskolaelhagyáshoz vezetnek, s míg a kívülállók számára egy-két hiányzás jelentéktelen apróságnak tűnik, addig az iskola és a pedagógusok számára valamilyen, a gyermek életében fennálló problémával kapcsolatos jelzésként, egyfajta „vészcsengőként” hatnak, amelyre kiemelt figyelmet kell fordítani. Mind a család, mind az iskola a gyermek érdekeit kell szem előtt tartsa, s meg kell adnia minden segítséget az érintettnek, hiszen (és sajnos) a legtöbb esetben maga a társadalom biztosít lényegesen kevesebb esélyt és lehetőséget a problémákkal küzdő gyermekeknek, akik nagyon könnyen „elvesztődnek”, kimaradnak az oktatási rendszerből. Az Egy gyermek lehet bárhol, bármikor, bárki elnevezésű projekt célja pedig éppen az volt, hogy egyrészt felkeltse ezen diákok érdeklődését az iskolai tevékenységek iránt, másrészt pedig rávezesse őket: az iskola klassz hely is lehet, összetartó, egymásra figyelő és egymásnak segítő közösséggel — s a földrajzi távolság ellenére ebbe a nagy közösségbe tartoznak a partnertanintézmények (Lucian Blaga Általános Iskola, Szamosdobi Általános Iskola, Elisa Zamfirescu Könnyűipari Szakközépiskola) is. E három hónap alatt a diákok nem csak azt tanulták meg szakemberek segítségével, hogyan viselkedjenek, hogyan fejezzék ki érzéseiket és véleményüket, de számtalan érdekes és hasznos tevékenységben is részt vettek — többek között kisfilmeket készítettek két tematika mentén. Egy részükben mindennapi életükből-tevékenységükből vett példákkal „igazolták”, hogy érdemes iskolába járni, mert „az iskola nemcsak egy épület, de közösség is, tanulási lehetőség is, szórakozási lehetőség is, szóval jó hely, még ha kötelező is” — mint ahogy fogalmazott az egyik kiskamasz. Másik részükben pedig a szereplők felsorolták, mit szeretnek és mit nem az iskolában/iskolával kapcsolatban, valamint saját családjukban — ezeket a kisfilmeket aztán szüleikkel közösen nézték újra és beszélték meg (vagy legalábbis próbálták megbeszélni) a „nemszeretem”, negatív vagy kellemetlen, de a jó dolgokat is. A projekt tegnapi zárórendezvénye szintén a közösségbe tartozás, az egymásra figyelés jegyében zajlott, ugyanis a gyermekek kiválasztottak egy-egy mesehőst, történelmi személyt, akivel azonosulni akartak, valamilyen okból követendő példának tartottţk, a Zamfirescu ügyes kezű és szárnyaló fantáziájú diákjai pedig nem csupán elkészítették a jelmezeket/ruhákat, hanem kisminkelték, frizurát készítettek a többieknek és természetesen önmaguknak is — a színpadon pedig egymás mellett sorakozott Napóleon és Iulius Caesar, Zorro és a Hókirálynő, Piroska és Kleopátra, boszorkányok, varázslók, Harry Potter és Rómeó és Júlia.