Az önkormányzat nem tud lakást adni a pórul járt lakóknak

A szatmárnémeti Crasna utca 1. szám alatti házból hat — korábban bérlőként ott élő — családnak kellett/kellene kiköltöznie. Ennek oka: a ház egykori tulajdonosa visszakapta ingatlanát, majd eladta valakinek. Sok szatmári Muhi-palotaként ismeri a házat.

A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal illetékeseinek segítségét kérte a szatmárnémeti Crasna utca 1. szám alatt lakó néhány család. Sok szatmári csak Muhi-palotaként emlegeti a szóban forgó ingatlant, melyet annak idején államosított a kommunista rezsim. A rendszerváltást követően az épület tulajdonosa visszaigényelte az ingatlant, amelyben egyébként 32 lakást alakítottak ki. A lakók közül csupán hat család nem vásárolta meg az államtól a rendszerváltást követően lakását, megőrizve korábbi bérlői státusát.

Légüres térben

Elkövetkezett 2005 tavasza, amikor a szóban forgó hat család írásban kapott tájékoztatást arról, hogy az addigi tulajdonossal — azaz a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal — szemben megszűnt mindenféle jogviszonyuk. Magyarázatot is kaptak erre: az eredeti tulajdonos visszaigényelte s vissza is kapta az ingatlant. Azok, akik addig valamilyen oknál fogva nem tartották fontosnak, hogy megvegyék az önkormányzattól a lakást, most légüres térbe kerültek. Mivel az épület már nem a szatmárnémeti önkormányzat tulajdonában volt, ettől kezdve a hivatalnak nem fizettek lakbért a lakók.(Ennek lassan kilenc éve.) Mint az érintettek érdeklődésünkre elmondták, keresték a kapcsolatot a visszaszolgáltatott ingatlan tulajdonosával, de nem tudták elérni. Volt ugyan ügyvédje, de az a fővárosban működtetett irodát. A lakók nem értik, hogy ha valakinek Szatmárnémetiben van ügye, miért bíz meg bukaresti ügyvédet azzal, hogy képviselje érdekeit? Azt sem értik sokan, hogy egy olyan lerobbant házban, mint amiről szó van, hogyan lehet elkérni például egy 85 négyzetméteres lakásért 20 ezer eurót azoktól, akik végül is úgy döntöttek, hogy mégis meg szeretnék venni azt? Nem kell építkezési szakembernek lenni ahhoz, hogy felismerje valaki a salétrommal borított falakat, a pincét már több évtizede betömték (hogy kik, azt nem lehet tudni). Erre a műveletre azért volt szükség, mert az 1970-es árvíz után megsüllyedt a pince mennyezete, s a földszinti lakások padlója elkezdett besüppedni. De a vakolat is omlik, a tető sincs a legjobb állapotban. Több lakó azt is sérelmezi, hogy a vizet, a gázt is bevezette, s az eltelt évek alatt csempét rakatott és új nyílászárókat látta el lakását. Ezeket a befektetéseket miért nem téríti meg nekik senki?

Albérletben vagy rokonnál

Mint ottjártunkkor megtudtuk, az egyik család már elköltözött, most máshol lakik albérletben, egy másik egyedülálló nő sógornőjénél kapott menedéket. De ott is van három gyerek, nem maradhat sokáig. Aki mindezt elmesélte, 230 lej segélyt kap az államtól, mert gyengén látó, ilyen alacsony jövedelemmel nem tud albérletbe menni. A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalban a szóban forgó családok kérték azt, hogy utaljanak ki számukra szükség-/szociális vagy más, állami tulajdonban lévő lakást. Az önkormányzatnál azt a választ kapták, hogy nincs üres lakás. De adják be a kérelmeket, leghamarabb másfél év múlva kaphatnak valamilyen lakást. Persze akkor, ha lesz üresedés…

Karikás Enikő