Az önkormányzatok a legkomplexebb intézmények
Utoljára módositva: 2018-07-10 11:12:33

Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere, az RMDSZ önkormányzatokért felelős volt főtitkárhelyettese az önkormányzatok működésének nehézségeiről, a jogszabályok hiányosságairól, valamint a polgármesterek feladatairól nyilatkozott lapunknak.

 

— Közel harminc évvel az önkormányzatiság kialakulása után még nem mondhatjuk el, hogy egy bizonyos közigazgatási területen maguk a helyi lakosok döntenek a sorsukról. Hol tart a közigazgatási rendszer ma, mi jellemző rá?

— A mai közigazgatásra és önkormányzatiságra a kiszámíthatatlanság jellemző. Az 1990-es évek nagy változásai után kidolgozták az új alkotmányt, elkezdődtek a törvénykezések, megteremtették az új struktúrákat. Ennek volt egy nehéz átmeneti időszaka, majd 2000 után jött egy komoly törvénykezési időszak, amikor elfogadták azokat a törvényeket, amelyek szabályozták az önkormányzatok működését. Ilyen volt az új önkormányzati törvény, a helyi költségvetési törvény, a közszolgáltatások törvénye és sok más dolog, ami hosszú távon megszabta azt a keretet, amelyik között az önkormányzatok működtek. Ezek aránylag jó törvények voltak, kellett majd rajtuk módosítani, de összességében alapvetően alkalmazhatók voltak. Ezek alapján Romániában egy jó struktúrája jött létre az önkormányzatiságnak. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy mennyi pénz jut ide vagy oda, mert ez állandóan változik, azt is mondhatom, hogy egy állandó konfliktushelyzetet teremt a központ és a helyi szint között. Mindig vitatéma, hogy mennyi pénz marad helyben, és milyen hatáskörük van a helyi önkormányzatoknak. Erre nincs egy pontos modell. Az Európai Unióban fontos, hogy az uborka milyen hosszú legyen, és hogyan legyen meggörbülve, de az önkormányzatiságra vonatkozóan nincs semmilyen szabályozás. Elvek vannak, de standardok nincsenek. Az önkormányzatok minden országban másképpen működnek, és másképp működnek az adórendszerek is. Minden országban másképp van meghatározva, hogy milyen összegek maradnak helyi szinten, és mennyi pénz megy át az országos költségvetésbe, ki miért felel a pénzek felhasználásakor.

— Mi az ön véleménye ezzel kapcsolatosan?

— Véleményem szerint Romániában az eddigi egy elfogadható és jó rendszer volt a pénzügyi szempontokat figyelembe véve. Az, hogy nincs elég pénz helyi szinten, egy dolog. Éppen ebből kifolyólag a központnak sincs elég pénze, de ez nem az elosztás kérdése. Helyi szinten is, központilag is sokkal több pénzre van szükség, mint amennyi rendelkezésre áll. Sokkal nagyobb a szükséglet, mint amennyit a gazdasági potenciálunk megenged, hogy megtermeljük, és fedezni tudjuk ezeket a költségeket. Ez egy komplex gazdasági kérdés.

— Más országokban ez jobban működik?

— Magyarországon ez egészen másképp működött. Egy ideig sokkal több pénz mozgott az önkormányzatoknál, de ennek megvoltak a jó és a rossz oldalai is. A jó az volt, hogy tíz-tizenöt éven át nagyon sok pénzt vettek fel az önkormányzatok kormányprogramokból, kölcsönökből, mindenhonnan, ahonnan lehetett. Egy idő után eladósodtak, de rendbe tettek tereket, épületeket városokban és községekben is. Amikor átmegyünk, mindenki látja, hogy minden milyen szép, de azt nem tudja senki, hogy annyira túlköltekeztek, hogy ha még folytatódott volna ez a fajta fejlesztés, csődbe ment volna minden. Ekkor jött a kormány, és azt mondta, elég. Átvette az önkormányzatok adósságát, onnantól tovább a kormány ellenőrizte, hogy mit mire költenek. Voltak, akik felháborodtak, hogy az már nem autonómia, de mit kezdhettek volna az autonómiával csődhelyzetben?

— Nálunk is azt szeretnék az önkormányzatok, ha a kormány állandóan utalná a pénzt, a helyiek pedig ellenőrzés nélkül költenék azt.

— A mi rendszerünk, összehasonlítva másokéval, nem volt rossz. A rossz az volt, hogy a gazdaság nem termelt annyit, hogy legyen mindenre elég, amit hirtelen meg kellett oldani. A legtöbb településen nagy gondok voltak az infrastruktúrával. Teljesen lehetetlen volt, hogy néhány év alatt behozzák azt a rettenetes lemaradást, akár városokban, akár községekben. Voltak városok, amelyekben egyáltalán nem volt ivóvíz- és szennyvízhálózat. Voltak városok, mint Szatmárnémeti, ahol hatvan-, nyolcvan-, százéves volt a vízhálózat. Statisztikailag nagyon jól álltunk, mert hetven-nyolcvan százalékban le voltunk fedve, de ez a hálózat nagy arányban el volt avulva.

— Szatmárnémeti számára mi volt az előnyös a 2000-es években?

— Az, hogy itt már a múlt század elejétől vannak vízvezetékek. Ahogy épültek az utcák és a lakónegyedek, párhuzamosan épültek ki a vízvezetékek is. Zilah például még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is vízhiányban szenvedett. Nagyváradon nem volt földgáz. Az 1970-es években acélcsövekből kiépített földgázvezeték épült Szatmárnémetiben hat-nyolc éves élettartammal, amit 2004-ben ki kellett cserélni. Ehhez fel kellett ásni kétszáz kilométer utcát.

— Milyen változásokon mennek át most az önkormányzatok, és milyenek a mai lehetőségek?

— Abból indulnék ki, hogy ebben a nagy igényekkel járó világban, amikor egyre nagyobb a pénzszükséglet, technikai kapacitás stb., nagyon nehéz feladatuk volt, és nagyon nehéz környezetben kellett működjenek az önkormányzatok. Ehhez képest a kétezres évektől szerencsére volt egy stabil, viszonylag jó és értelmezhető törvénykezési keret. Mind a helyi pénzügyi törvény, mind az önkormányzati törvények működőképesek voltak. Sok minden változik ma is, és ez nem is baj addig, amíg nem ahhoz nyúlnak, ami stabilitást hoz. Nem kedvez az önkormányzatoknak a legutóbbi pénzügyi reform. Én már az elmúlt év elején elmondtam, hogy az adók csökkentése nem vezet jóra az önkormányzatok számára. Az egész költségvetési rendszernek egy meghatározó része az adó, az önkormányzatok helyi bevételei is többnyire ebből adódnak. Ezt nem vették figyelembe a törvény kidolgozásakor, csak arról beszéltek, hogy kinek mit adnak. Jött az év vége, kérdésessé vált, hogy mi lesz az önkormányzatokkal. Improvizáltak mindenféle megoldásokat, de végül kiderült, hogy az önkormányzatoknak csak úgy lehetett pénzt adni, ha ideiglenesen félretették a kiszámítható, évek óta működő stabil rendszert, és hoztak helyette egy újat, amivel hetven-nyolcvan százalékban megnyomorították az önkormányzatokat. Lehet, hogy az önkormányzatok húsz-harminc százaléka jobban járt, a többi nem. Nincs pénz infrastruktúra-fejlesztésre, akadályozva van az európai pénzek lehívása stb., az önkormányzatok nem tudják biztosítani az előfinanszírozást. Egy ilyen hirtelen változás konzekvenciákkal jár. Nem gondolták végig, hogy milyen következményekkel jár az adócsökkentés azok számára, akik beruházásokat végeznek, szerződéseik vannak megkötve. Azok, akik hitelt vettek fel, fejlesztettek, és van egy megtérítésük, ami ki van számolva bizonyos mutatók alapján, de azt már nem tudják visszafizetni, mert mesterségesen megváltoztatták a jövedelmeiket, emiatt eladósodnak a bank felé, majd egy másik törvény értelében az eladósodás miatt más eszközöket alkalmaznak az önkormányzattal szemben. Egy kiszámíthatatlan zűrzavar kezd eluralkodni, ami nagyon veszélyes. Amikor megszületett ez a rendelet, ha mellé lett volna téve, hogy azért változtattak a régin, mert, akkor meg lehetne érteni. Itt az történt, hogy felborították a rendszert, és nem adtak más megoldást. Ez csak a nagy pénzügyi probléma. Ha ezeket lebontjuk szakterületekre, ugyanolyan nagy problémákkal találkozunk.

— Mondhatjuk, hogy olyan feladatok hárulnak az önkormányzatokra, amelyeket nem könnyű elvégezni?

— Az önkormányzatok minden szakterülettel találkoznak. Romániának nincs még egy olyan intézménye, mint a polgármesteri hivatal és a helyi tanács. Ezek a legkomplexebb intézmények. Minden intézménynek — minisztérium, ügynökség, hivatal, igazgatóság — van egy szakterülete. Az önkormányzatok foglalkoznak közszolgáltatásokkal, költségvetési kérdésekkel, szociális kérdésekkel, tanügyi kérdésekkel, egészségüggyel, mezőgazdasággal, telekkönyvezéssel, urbanisztikával, kultúrával és sporttal, összesen negyvenöt szakterülettel. Struktúrájában Romániában nincs még egy olyan intézmény, amelyik ennyi mindennel foglalkozik. Ezek mindegyikének van húsz-huszonöt jogszabálya, amiket állandóan módosítanak. Ha egy csepp stabilitást sem akarnak bevezetni ebben a rendszerben, akkor el lehet képzelni, milyen nehéz megbirkózni a feladatokkal. Képzeljük el, hogy egy kis községben hogyan tud ellátni ennyi feladatot nyolc-tíz alkalmazott, ha állandóan módosítják a jogszabályokat, az eszköztárat, a jogi, technikai és pénzügyi feltételeket. Sokan kritizálják az önkormányzatokat, hogy nem teljesítenek. Mindenki csak azt látja, hogy mi történt, de azt, hogy az hogyan történt, senki nem látja.

— Romániában a polgármesterre is más feladat hárul, mint más országokban. Ez mennyire igaz?

— Sokszor van egy dilemma, hogy mi a polgármester feladata. Sokan mondják, hogy a polgármester menjen ki az emberek közé. Én azt mondom, hogy az a polgármester, aki kijelenti, hogy ő kimegy az emberek közé, hogy lássa és meghallgassa az emberek problémáit, régen nem jó polgármesternek. Populista szempontból jó kimenni, mert az embereknek van igényük rá. A polgármesteri munka nyolcvan-kilencven százaléka az irodában történik. Nem a polgármester kell hogy észrevegye, hogy hol van gödör az utakon. Arra van ember. A problémákat csak az irodában lehet megoldani különböző intézkedésekkel. Nevetségesek azok, akik mérik az aszfalt vastagságát és fényképeztetik magukat, amikor jobbra-balra mutogatnak. A polgármesternek nem erről szól a munkája. Csak az irodában lehet megoldani, hogy legyen elég pénz, legyen licit, kivitelező stb.

— Az utóbbi években jelentős mértékű munkaerőhiány észlelhető. Mennyire hat ez az önkormányzatokra?

— A községekben is lehet látni a munkaerőhiány hatását. Leszerződünk egy munkát, megvan rá a pénz, de a munkálatokat végző cég nem tud két csapattal jönni, hogy két helyszínen dolgozzanak. Sokan kérdezik, hogy ha nincs embere, miért kapta meg a munkát. Ha egy másik cég nyert volna a versenytárgyaláson, az is ugyanazt tenné. Egy cég csak úgy juthat szakemberhez, ha elviszi egy másik cégtől, nincs több szakember a munkaerőpiacon. A cégek felszerelték magukat, rendelkeznek gépekkel, de nincs emberállomány. A cég, amelyik most Vetésen dolgozik, rendelkezik gépekkel, de nem tud alkalmazni minden gépre embert. Emiatt nem lehet olyan ritmusban haladni a modernizálással, mint ahogy szeretnénk, mert a cég képtelen több emberrel dolgoztatni. Ez nem egy cég problémája, mert ha az lenne, akkor azzal a céggel nem kötnénk szerződést. Ugyanilyen problémákkal küzdenek mások is. Nem lehet napszámosokkal dolgoztatni, mert senki nem vállal munkát. Ez egy komoly probléma, ami nagy gondot fog okozni az önkormányzatoknak. Szatmárnémetiben is mondják, hogy nem dolgoznak a hídnál. A cégnek az a lényeg, hogy dolgozzon, mert ugyanannyi pénzt kap, ha egy hónap alatt fejezi be a munkát, mint ha három hónapig dolgozik rajta. Nem dolgoznak állandóan, mert van két-három felvállalt munkájuk, és ide-oda mennek. Ha egy munkát vállalnának fel, mert annyira van kapacitásuk, két hónapig nem lenne mit dolgozniuk. Ahhoz, hogy egy cég megtartsa az embereit, munkát kell adnia nekik. Egy munkát akkor lehet megnyerni, amikor kiírják a licitet, nem akkor, amikor egy másik munkát befejeztek. Ez visszaüt a polgármesterekre, mert a lakosság csak azt látja, hogy napokig nem dolgoznak. Ma már nem könnyű jó szakembert találni, még arra sincs lehetőség, hogy kineveljenek szakembereket, mert nem lehet találni olyan fiatalokat, akik elmennek két-három évig szakmát tanulni.

— Szakemberek állítják, hogy ahhoz, hogy legyen költségvetés-kiegészítés, a fejlesztésre szánt összegekből kell pénzt átcsoportosítani. Előfordulhat, hogy ez fog történni?

— A költségvetésnek alapvetően akár országos, akár helyi szinten van két nagy fejezete: a működési költségvetés és a fejlesztési költségvetés. A működési költségvetés olyan, mint a termelésben a fix költségvetés. Ha én elkezdek termelni valamit, akkor van egy fix költségem: kell egy csarnok, annak megvannak a működtetési költségei, fizetni kell a munkásokat, és van a dinamikus költség, ami mennyiségtől függ. Ha valamiből egy darabot termelek, a fix költség ugyanannyi, mint ha harminc darabot termelnék. Az önkormányzatoknál is le kell fedni a működési költségeket. Ugyanígy helyi és országos szinten. Működtetni kell a kormányt, a minisztériumokat, azok alárendelt intézményeit stb. Sokat lehet vitatkozni arról, hogy ezek a költségek milyen mértékűek, hogy miért vannak olyan sokan, miért olyan nagy a fizetésük, miért kapnak juttatásokat stb. Helyi szinten is le lehet bontani ugyanezeket a dolgokat. Az a bevétel, ami ezek fölött van, mehet fejlesztésre. Ha megnöveljük a működési költségeket személyzetnöveléssel, béremeléssel, a nyugdíjalap emelésével stb., akkor kevesebb marad fejlesztésekre. Ha a bevételek nem nőnek arányosan, akkor nyilvánvalóan a fejlesztési költségekből kell elvenni. Ha az állam kölcsönt vesz fel mondjuk autópálya-építésre, azt a kölcsönt tíz-húsz év alatt visszafizetjük, de tudjuk, hogy van egy autópálya. Ha azért vesz fel az állam kölcsönt, hogy tudja kifizetni a nyugdíjat és a közalkalmazottak béreit, akkor az elveszett pénz, nem hoz fejlesztést, de vissza kell fizetni. Ez később terheli meg a működési költségeket.

— Most milyen irányba haladunk?

— Most nem haladunk semmilyen irányba, jelenleg egy nagy zűrzavar van Romániában. Ez a kormány nem képes irányítani, ennek a hatalomnak nincs stratégiája, nincs víziója. Ennek a kormánynak a víziója a pillanatnyi állapotok ilyen vagy olyan irányba való befolyásolásos kezelése és a hatalom megtartása. Ezért populista, végig akarja vinni a harcot a másik hatalommal, erre megy minden energiája. Vissza kell majd lépni a nyugdíjakkal és egyéb juttatásokkal. Most mindent meg lehet oldani a törvénykezésben. Ez a kormány bármit meg tud szavaztatni a parlamentben, ami nem lenne rossz, ha jó irányba haladna. De azt látjuk, hogy semmit nem oldott meg, minden szakterületen zűrzavart okozott. Amióta ez a pártszövetség vezeti az országot, egy csomó dolog átment kormányrendeletekkel, ami összességében nem hozott egy nyugodtabb, stabilabb adminisztrációt. Az emberek nem élnek jobban, nincs több pénzük, bár nagyobb a nyugdíjuk és a fizetésük. Az adminisztrációt elárasztja a bürokrácia, jobban, mint bármikor az utóbbi harminc évben. Innen látszik, hogy a központi intézmények is keresik az aktivitásukat, bizonytalanok, erőszakosan ránk szállnak a bürokratikus eszközökkel, mert azzal tudják magukat fenntartani, vagy igazolni saját létüket. Mindenki nagyon fontos, erős és nélkülözhetetlen akar lenni.

 

Elek György

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Miért szereted az őszt?
A kellemes őszi színek miatt
Végre felvehetem a kedvenc pulcsiaimat, cipőimet
Végre nincs kánikula
Az iskolakezdés miatt
Nem szeretem az őszt
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. szeptember 23.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 2-3 db padlizsán, 2 fej lila hagyma, 2 db paradicsom, 1 dl olívaolaj, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, ...