Az önnevelés igényének felismerése

A Pusztadaróci Általános Iskolában tegnap rendhagyó irodalmi órán tartottak ünnepi előadást és beszélgetést a magyar kultúra napja alkalmából diákok, pedagógusok és meghívottak részvételével.

Găman Mihály polgármester röviden ismertette Kölcsey Ferenc életútját és munkásságát, valamint életművének jelentőségét. Felhívta a figyelmet a Himnusz keletkezésének körülményeire és máig meglévő hatására.

Kereskényi Sándor irodalomtörténész új aspektusból közelítette meg Kölcsey tevékenységét. Elmondta, hogy nem kis dolog megírni egy nemzet himnuszát úgy, hogy az mindmáig örök érvényű legyen. Kereskényi felvázolta azt az utat, amelyen Kölcsey eljutott a Himnusz megírásáig. Kölcsey egy hétköznapi ember volt, akit a természet nem áldott meg pozitív külsőséggel. Ahhoz, hogy naggyá legyünk, kell minket sarkalljon egy érzés, egy vágy. Kölcsey bizonyítani akart, nevelni akarta saját magát, olyanná akarta alakítani magát, hogy méltó legyen az ősökhöz, méltó legyen a nemzet bizalmára és figyelmére. Kereskényi Platónra hivatkozott, aki azt mondta, hogy az ember szeretne hasonlítani valami széphez, valami nagyhoz, mert érzi, hogy valami rejtett isteni varázs van benne, s ezt szeretné kimutatni, ezeket felöltve szeretne elkápráztatni másokat. Kölcsey fél szemmel hatalmas történelmi távlatokból látta nemcsak a magyar történelmet, hanem a magyar történelmet a világtörténelem keretei között is. Azt a szót, hogy magyar, olyan büszkén, de mégis keserűen, meghatottan és elszántan senki nem ejtette még ki úgy a száján, mint Kölcsey. Kereskényi arra biztatta a diákokat, hogy saját magukat szoktassák hozzá a feladatok megoldásához, nem azért, mert ezt valaki számonkéri, hanem azért, mert ők maguk fontosnak tartják azt. Legyen meg az a belső igény, hogy minden ember tartozik magának és a közösségének, ezért mindennap kell tenni valamit.

Elek György publicista ismertette a magyar kultúra napja lényegét, majd kitért arra, hogy minden népnek, nemzetnek van himnusza, de a magyar nemzet az egyetlen a világon, amelyiknek nemzeti imája van. Beszélt arról, hogy miért fontos a kultúra, és kitért arra is, hogy miről állapítható meg az emberekről a kulturáltság. Emlékeztetett arra a sokszor elhangzó megállapításra, hogy minden emberen meglátszik, mit hozott magával otthonról, elismerve azt is, hogy a családból sokszor nem éppen pozitívumokat visz magával a gyerek. Ezért is jelentős az iskola és az egyház szerepe, hogy olyan értékekre irányítsa a fiatalok figyelmét, amelyek pozitív irányba terelhetik az életüket.

A továbbiakban kialakult egy beszélgetés. Jánk Heinrich Andrea egy Kölcsey-verset olvasott fel, amit a költő 1816. szeptember 30-án a daróci Gulácsy Gábor emlékkönyvébe írt. Erdei Enikő iskolaigazgató megköszönte az előadók részvételét. Az esemény a Himnusz eléneklésével ért véget.