Az ország legzsúfoltabb börtöne a szatmári
A mérleg egyik serpenyőjében a már évek óta túlzsúfolt börtönök, a fogvatartottaknak több millió eurós, rossz körülmények miatt megítélt és kifizetett „kártérítés” és egy 80 millió eurós „büntetés” — a másikban a közkegyelmi rendelet tervezete és óriási vihar.
Már hosszú évek óta túlzsúfoltak a romániai börtönök és büntetés-végrehajtási intézmények és sok helyen elképesztően áldatlan állapotok uralkodnak a „rácsok mögött” — a probléma nem új keletű és nem is „titok”. Olyannyira nem, hogy a CEDO már többször is jelentős összegű bírságot helyezett kilátásba Románia számára (legutóbb 80 millió euróban nevesítette a bírság összegét), amennyiben nem igyekszik sürgősen megoldást találni a helyzetre. A megoldás kézenfekvő lenne: egy (vagy több) új börtön építése, ám ennek kivitelezése legkevesebb 10 millió euróba kerül — bár figyelembe véve a 80 milliós bírságösszeget, mégis „olcsóbb” megoldásnak tűnik egy újabb intézmény megépítése. Ám ha erre semmiképp nincs mód (és jelen pillanatban úgy tűnik, nincs), akkor marad a közkegyelem — amelynek, mint arra szerkesztőségünk megkeresésekor Márton Árpád jogász-képviselő rámutatott, két feladata van: egyrészt valóban a börtönök túltelítettségének enyhítése, másrészt pedig (és ez a fajsúlyosabb) a nevelési kérdés. „Hellyel–közzel minden demokratikus államban alkalmaznak időnként közkegyelmet, hiszen a büntetés-végrehajtásnak az adott vétség megbüntetésén túl legfőbb feladata az újranevelés, az érintett személyek be– vagy visszaillesztése a társadalomba, annak normái és morális keretei közé. Romániában egyébként 26 évvel ezelőtt volt utoljára ilyen közkegyelmi rendelet.” – mondja. Azaz pontosabban közkegyelmi rendelet tervezet, hiszen még közvitára van bocsátva s valóban, jelentős vitákat és viharokat is kavart mind a lakosság körében — több nagyvárosban is demonstráltak és tüntettek az emberek ellene —, mint az igazságszolgáltatási intézményekben, kezdve a legfőbb ügyészségtől az Alkotmánybíróságon át az Országos Korrupcióellenes Ügyészségig (DNA) és Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságig (DIICOT). Míg a lakosság úgy érzékeli, a közkegyelmi rendelet célja a a korrupt politikusok büntetőjogi felelősségének megszüntetése, az igazságügyi intézmények inkább a miatt aggódnak, hogy a bűnözés elterjedését vonhatja maga után. „Egyazon csomagban került terítékre, de véleményem szerint szigorúan külön kell választani a közkegyelmi rendeletet és a Büntetőtörvénykönyv (Btk) apróbb módosításait, még ha a gyakorlatban, a jogrendek folyamataiban összefüggésben is vannak. Közkegyelemben részesülnének azok, akiket legfeljebb ötéves börtönbüntetésre ítéltek, illetve akiket pénzbüntetésre ítélt a bíróság; megfeleznék azoknak az elítélteknek a büntetését akik betöltötték a 60 évet, vagy akiknek 5 évesnél kisebb kiskorúakat kell eltartaniuk s ugyanez lenne érvényes a várandós nőkre, illetve azokra, akik bizonyítottan gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és a kór végső stádiumában vannak. Utóbbiak akár teljes körű közkegyelemben is részesülhetnek. De nem vonatkozik korrupciós bűncselekmények elkövetőire! Mint ahogy nem vonatkozik a visszaeső bűnözőkre, az emberölés, súlyos testi sértés, halált okozó ütés, szabadságfosztás, lakhelysértés, zsarolás, nemi bűncselekmények, rablás, kalózkodás, szökés miatt elítéltekre sem. És a közkegyelmet igenis sürgősségi kormányrendelet formájában kell életbe léptetni — ugyanis csak azokra a bűncselekményekre vonatkozhat, amelyet a nyilvánosságra hozatalának pillanatáig követtek el. Ellenkező esetben a hatályba lépéséig, jelen esetben február 18-ig, a jogszabály rendelkezéseinek tudatában, bárki nyugodt szívvel elkövethet kisebb bűncselekményeket. Persze a körvélemények tudnia kell azt is: a közkegyelem nem azt jelenti, hogy február 18–án minden börtön ajtaját kinyitják és kilépnek rajta az érintett kegyelemben részesültek tömegei. Erről szó sincs. Minden esetet külön megvizsgál az a bíróság, amelyhez a büntetés-végrehajtási intézmény tartozik és minden egyes esetben a bíró ki kell mondja: igen. X. Y. megkapja a közkegyelmet — az ügyész pedig, ha valamiért úgy látja indokoltnak, megtámadhatja ezt a döntést.
A Büntető-törvénykönyv sürgősségi módosításával viszont nem értek egyet. Ebben az esetben nem sürget, nem hajt senki, ott vannak bizonyos fogalmak és meghatározások, amelyekre nagyon figyelni kell, megvonva azt a határt a különböző cselekedetek büntetése kapcsán, ami majd a Btk vagy a polgári törvénykönyvhöz tartozóvá teszi az illető esetet. E mellett a Btk–nak van körülbelül 10 olyan cikkelye, ami abszurd és a börtönök túlzsúfoltságát is okozza – ezeket kellene átbeszélni és racionálisan módosítani. Az egyik közülük az előzetes letartóztatásba helyezésre vonatkozik — több száz személy tölt hosszú heteket előzetes letartóztatásban, áldatlan körülmények között, az állam pénzén. Ha azonban például alkalmaznák és használnák a nyomkövetőket, az érintett személy ülhetne otthon, saját költségén és nem az állam pénzén. ” – magyarázza Márton Árpád
145 %–os túlzsúfoltság
Az Országos Büntetés-végrehajtási Felügyelőség (ANP) tegnap hozta nyilvánosságra az ország börtöneinek telítettségét: jelenleg 27 559 elítélt van, noha csak 18 985 személy számára van hely, ami azt jelenti, 145,16 %–os a telítettség, pontosabban túlzsúfoltság. A legzsúfoltabb büntetés-végrehajtási intézmény pedig a szatmári: 235 helyre 513 elítélt jut (218,30 %–os a túlzsúfoltság), a marosvásárhelyi (211,59 %) és a ploieşti (205,74 %).
Az elmúlt öt évben 510 elítélt tarthatatlan körülmények miatti panaszának adtak helyet különböző fórumokon, nekik úgynevezett kártérítésként 3 132 429 eurót és 10 000 svájci frankot fizetett ki a román állam.
Szabó Kinga Mária
