Az utcára került háziállatok őrangyalai

Életeket mentenek az ideiglenesen befogadó gazdik, akiknek a célpontjai olyan állatok, akik az utcára kerültek, megsérültek, vagy egyszerűen hátrahagyták őket. Ők a foster gazdik, akik az állatok jólétéért küzdenek fáradhatatlanul, vállalva az őrangyal szerepét.

A nyugaton már elterjedt foster gazdi „mellékállás” Szatmárnémetit sem kerülte el. A foster gazda egy olyan személy, aki önkéntesen fogad be állatokat az utcáról — a legtöbb esetben kutyát vagy macskát —, biztosítva számukra a megfelelő körülményeket otthonukban, mint például az élelmet, szállást és ha szükséges, orvosi ellátást, egészen addig, amíg nem kerül számukra egy befogadó család. Fontos kiemelni, hogy ez egy önkéntes vállalkozás, az emberi jóindulat és a segítségnyújtás a két fő indítóeleme ennek a folyamatnak. Szatmárnémetiben is jelen vannak ezek az őrangyalok, akik időt, energiát és anyagi hozzájárulást sem sajnálnak azért, hogy sok esetben akár életeket is mentsenek szerepvállalásuk által. Ez egy hatalmas lehetőség egy hátrahagyott házi kedvenc számára a második esélyre. A foster gazdának is ugyanannyi felelőssége van, mint bármelyik más kisállattartó gazdinak, sőt, olykor a felelősségek fokozódnak, hogyha egy beteg, esetleg sérült kisállatot fogadnak be. Szatmárnémetiben élő és tevékenykedő foster gazdikat kértünk meg, hogy számoljanak be élményeikről, tapasztalataikról, ezáltal bátorítva a lakosságot, hogy védelmezzék és nyújtsanak segítséget az állatoknak.

Ginál Boglárka a Kolozsváron eltöltött évei alatt kezdett el cicák mentésével foglalkozni. „Két éve kezdtem el fosterkedni Kolozsváron, ahol létezik egy egyesület, aminek a neve Icare. Elsősorban azért kezdtem el, mert felbecsülhetetlen élmény állatokon segíteni. A legutolsó foster cicámat Szatmárnémetibe költözésemkor örökbe fogadtam, így két cicával és olyan gondolatokkal érkeztem haza, hogy egyedül, de folytatni fogom az állatmentést. Itthon jelen pillanatig még 3 kiscicát fogadtam be, ami viszont nehezebb volt, főleg pénzügyileg, mert az utcáról betegen jöttek az állatok. Kettőt sikeresen örökbe adtam felelősségtudatos családoknak, akik csak bent tartják a cicusokat. Az örökbefogadásnak van procedúrája: az örökbe adó először is megtudakolja, hogy a potenciális örökbefogadó képes lenne-e eltartani a cicust, beleegyezik-e a törvény által előírt kötelező ivartalanításba és az éves oltások beadásába. Továbbá beszélgetnek arról is, hogy miért szeretne egy cicust, előnyt jelent, ha már van más cicája, stabil lakhatással kell rendelkeznie, és még egyéb kritériumoknak is meg kell felelnie. Természetesen az örökbe adás legbiztosabb módja az örökbefogadási szerződésen keresztül történik, célja az állat védelme és az örökbefogadó felelősségeinek leírása. Az örökbe adó továbbá (főleg, ha egy szervezet ad örökbe) tartja a kapcsolatot az örökbefogadóval, és néha helyzetjelentéseket kér képek formájában, igazolandó, hogy minden rendben van az állattal. Az örökbefogadási szerződés abban is segít, hogy az állat ne kerüljön vissza az utcára; abban az esetben, ha az örökbefogadó objektív okok miatt nem szeretne gondoskodni az állatról, vissza kell adnia az örökbe adó szervezetnek, de szerencsére kevés ilyen eset van. Lehet, hogy soknak tűnik a feltétel, amit teljesítenie kell annak, aki szerződéssel örökbe fogad kis kedvenceket, de nem az, semmi többet nem kér, mint ami természetes. A szerződést jogi személy (egyesület) állítja ki, dátumozott, alá van írva, le van pecsételve, megfelel a formai és tartalmi követelményeknek. A magánszemély által kiállított pedig akkor jogerős, ha a két szerződő fél mellett még két tanú is aláírja — nyilatkozta a lelkes foster gazdi. Arról, hogy a kis kedvencek hogyan juthatnak szerető gazdihoz, ekképpen nyilatkozott: „Képeket kell készíteni róluk, amelyeken jól látszanak, történetet kell írni róluk, a viselkedésükről, oltásokat/féregtelenítést feltüntetni, ha be vannak adva/meg van csinálva. Ez mind segít abban, hogy gazdira találjanak. És persze online felületeken kell megosztani az összeállított képeket és írott tartalmat. Legtöbbször nem elég, ha csak helyi csoportokban van megosztva, ezért célszerű közeli városok csoportjaiban is megosztani.

Nemes Lisa, a szatmári Free Life Egyesület lelkes és kitartó munkatársa szintén foster gazdi. Ő leginkább kutyák megmentésével foglalkozik, és segít számukra új otthont találni. „Nekem csak kiskutyáim voltak eddig, és mindegyikük számára sikerült gazdit találni, mielőtt lejárt volna a három hónap, és bekerültek volna a menhelyre. A foster gazdi általában addig tartja a kutyákat, ameddig az oltási program befejeződik, körülbelül 3 hónapos korukig, felnőtt kutya esetében pedig ameddig helyrejön a fizikai és pszichikai állapota. Az örökbefogadás ugyanúgy működik, mint a menhelyről történő, csak szerződés aláírásával. Az új gazdit mindenképpen ellenőrizzük, volt már eset, hogy visszavettem kiskutyát, mert a gazda nem folytatta az oltási programot, vagy mert nem tartotta be a minimális feltételeket (tél közepén kint tartott egy 3 hónapos kiskutyát). A szerződést a Free Life állította össze, ha aláírtad, hivatalosan is felelsz azért a kutyáért előttünk (Free Life) és a törvény előtt is. Sokan ezt nem fogják fel, hogy ennek ugyanolyan érteke van, mint egy akármilyen más, hivatalos szerződésnek — magyarázza Lisa, aki szerint ennek a munkának az az egyik legnagyobb előnye, hogy a szélmalomharcban, amit a nemtörődöm gazdikkal vívnak, megmentenek egy-egy életet. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy ennek a nemes vállalkozásnak is megvannak a nehézségei. „Sokat segít a leányom, hiszen nem könnyű éjjel-nappal háromóránként etetni, figyelni minden lélegzését az éppen befogadott kis kedvencnek. Anyagilag sem könnyű, hiszen a tápot és az oltásokat fizetni kell. Viszont az, hogy segíthetek a bajba jutott állatokon, minden fáradalmat és nehézséget megér — tette hozzá az állatmentő.

Minden állat megérdemel egy második esélyt és egy szerető, gondoskodó családot. Ezek az emberek azért dolgoznak, hogy ez minél több kis kedvenc esetében megvalósuljon, és arra buzdítanak, hogy akinek csak lehetősége van, segítsen a bajba jutott állatokon.

Kallós András